Téli Esték, 1911 (13. évfolyam, 12-18. szám)
1911-02-12 / 16. szám
XIII. évfolyam. Szatmár, 19Í1 február 12. 16-ik szám. KERESZTÉNY CSALADOK LAPJA Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos BODBíÁBJjIÁSPÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmár, Arany János-n. 17. sz. Megjelenik november, december, január és február hó — minden vasárnapján. Előfizetési ára: 4 hónapra .... 2 K — fillér A kezdet. (B) Olvastam a minap egy szellemes iró-ember könyvében, hogy: — Az emberek megrémülnek, ha valaki a boldogság forrásához akarja vezetni. Úgy vagyunk ezzel, mint mikor részvényeket kínálnak az embernek, hogy apránkint fektesse bele a pénzét. Az emberek bizalmatlanok, óvatosak. Ha lejönne a földre a boldogság angyala és azt mondaná: eredj, ott a boldogságod, a hol azt a tornyot látod, az ut végén, hát biztos, hogy azt felelné: Jó, jó — köszönöm, látom, de ráérek. Majd elmegyek érte holnap. De ezzel szemben, ezekkel szemben, ha a divat ördöge, a társadalom szeszélyes kívánalma, az utánzási, mondjuk majmolási ösztön, bennünk megmozdul . . . keresztül törtetünk mindenen Belátásos, sejtelmes, jelenen és jövendőn. Még saját nyugalmunkon is. Csak hogy meglegyen! Úgy legyen. Itt nem késünk. Nem bizalmatlankodunk. Nem vagyunk egy cseppet sem óvatosak. Arra se’ gondolunk: vájjon a kezdetnek mi leszen — vége?... , Ezek a képek, eszmék szöknek most eszünkbe, mikor az életnek egy darabját vesszük elemzés alá. Azt a darabját, a mivel ma sok, legtöbb házas-élet kezdődik. ... Ha már az esküvő elhatározásáig jutnak . . a leányos házakban egyetlen fő gondolat, mondjuk uralkodó képzet foglalja el az agyakat, a sziveket. A — stafirozás, a kelengye gondolata. Az eladó leány kiházasitása, (mint mondani szokják) legtöbb családban nagy, ölő gondot okoz. Rettenetes, küzdelmes gondok ezek. Félrevonul e gond elől minden más gondolat. Magának a jövőnek, a boldogság vagy boldogtalanságnak gondolata is. Csak az az egy határozott törekvés, sőt törtetés csúcsosodik ki, hogy a berendezés fényes, előkelő legyen. Mutasson, mint a kirakat Hogy aztán benn a tűzhelyen, e fényes rámába, keretbe milyen élet fog elhelyezkedni? Odaillő-e? Vagy talán nem/' Az most mellékes gondolat, kérdés. Nagyon sokszor történik, hogy egy-egy család a leánynak úgyszólván egész hozományát — szinte beleöli a bútorokba. A berendezésekbe. A kelengyébe. És nem marad a reálitásokból, az anyagiakból egy fitying se’. Csak szerelmét, ábrándjait, kényességeit viszi a fényesen berendezett uj tűzhelyre. Egészen reá bízva magát arra, hogy a férfi a keretnek, a rámának való életet úgy is megszerzi. Nagy szerencse, (férfi legyen ám az a férfi) ha ennek a várakozásnak — megfelel. De az élet, ez a szeszélyes élet e tekintetben nagy csalódásokat tartogat ám a házasok számára. Az élet ugyanis hasonló a vasúti kupékhoz. A mint a vasúti kocsik, úgy az élet kocsija is — osztályokra van berendezve. A módhoz, a tehetséghez méri az élet is ezeket a kupékat. Bohó utas az, a ki összes pénzét feláldozza arra, hogy utazását a legelső osztály-
