Téli Esték, 1911 (13. évfolyam, 12-18. szám)
1911-02-12 / 16. szám
X TÉLI ESTÉK 2 ban kezdje meg. Fényes, szalon kocsiba ül. Ott tetszeleg magának és másoknak. És egyszer csak azt veszi észre, hogy ő ugyan szalon kocsiban ül, de pénze elfogyott. A gyomor már az első állomásoknál követeli a maga jogát. És neki nincs módjában bemenni az étkezőbe. Még a tarisznyája is kiürült. Boldog lenne, ha a harmadik osztályú étkezőben szerezhetne valamit. De miből ? Akkurátusán igy vannak azok a fiatal házasok, akik minden jogosabb, erősebb anyagi alapok nélkül beleülnek a fényesen berendezett tűzhelyekbe. Ott tetszelegnek maguknak és a látogatóknak. És már az első időkben kezdik észrevenni, hogy bizony . . . bizony. Kár volt elkölteni a kis anyagi erősséget a szalonokra. Pipere asztalokra. Modern bútorokra. Perzsa szőnyegekre, selyem függönyökre. Nagy hiba volt mindjárt kezdetben olyan rangos kupéba, illetőleg lakásba költözködni. Miér, mer’ azér, hogy az ilyen utazásra nem elég a jegyváltás, az utazás kezdetén jól megrakott tarisznya sem kellő biztosíték. Éhez a kezdethez, ehez a rámához - állandó löké és nem nyomorult fizetés, heti bér, napi munka dij kell ám. És kezdik észre venni, hogy a világ, ez a cundra világ suttogja... hogy hát nem nektek való kupéba kezdettétek az utazást. Nem jó helyre váltottatok jegyet. Először a harmadik osztályra kellett volna berendezkednetek ... és lassan ... az elsőbe jutni. Mer ’iszen az okos, a jó kezdet — az útnak már feles sikere. Az aloé. — A szegedi városházán nagykendőbe bugyolált, ráncos képű néni csoszogott végig. Lázár György dr. polgármestert kereste. A mikor föltárult előtte a bélelt ajtó, elfogódva állott meg a város első embere előtt. Csak akkor bátorodott föl, a mikor a polgármester szives hangon biztatta, hogy adja elő a mondókáját, mert a városházán mindenkit meghallgatnak. — Hát hogy a nagyságos Rákóczi Ferenc irányában jelentőm mög ezen a szent helyen. — Hogy hívják“? — Mogyorósi Ferenc negyvennyolcas honvédőrmester özvegye vagyok. Ha a polgármester ur édös apja élne, mögtnondaná, ki volt az uram. Az apám is harcos embör vót, még a francia forradalomba is ki volt vezényelve. — Talán segítségre van szüksége ? — Hogy gondol rólam ilyet, leiköm galambom nagyságos polgármester ur. Inkább hoznék valamit Rákóczinak. Hallottam, hogy szobrot állítanak neki. Jaj, lelköm galambom nagyságos uram: van neköm egy csodaszép aloém, száz évben virágzó. Most fakadnak a bűvös virágai. Ezt az apámtól örököltem. Nagyságos uram kérőm, fogadják el tőlem ezt az aloét és ássuk a Rákóczi-szobor mellé. És köny lopózott a szabadságharcos özvegyének a szemébe, a mikor a polgármester megígérte neki, hogy az aloét odaülteti a szobor mellé. HB. HITÉLET. BB Lj ü A bányásznép hite. Irta és a felsőbányái Kalholikus Legényegyesület huszonöt éves jubileumán elmondotta Bodnár Gáspár. :ai® v.£ • »taiai Nem, oh nem pusztán gazdasági kérdés\a munkás kérdés. Nem, oh nem csak a béremelés kell a munkás népnek. Hit kell őneki, mely felemelje a földről, hova nehéz munkája a hét napjain odaszögzi. Hit, mely drága kincs, tűrni és remélni megtanít. Hit, amely megszenteli otthonát. A családi tűzhelyt, hol gyermekei nőnek. Hogy mikor a bányák mélyéből közéjük érkezik az a fáradt ember, hittel lelkében vegye térdeire azokat a gyermekeket és vele együtt el- rebeghesse: — Add meg nekünk a mindennapi kenyerünket. Remény kell őneki, mely Istentől várja a segedelmet, hogy munkája közben az Isten van mellette, aki vészben, romlásban segíti és oltalmazza. Remény kell neki, mely lelkét, szivét eltöllse az iránt, hogy az ő élete nincs odakötözve a bányák sötétségéhez, hanem ha feljő Isten szabad ege alá, szárnyakat kap, melyekkel ég felé szálhat Isten te- remtményekép Remény kell neki, mely biztosítja abban, hogy ha a testére romlás borul is, a lelke őrök hazába költözik. Szeretet kell neki, mellyel átértse nehéz, munkájának tartalmát. Szeretet, mely tűrő, lemondó. Engedelmes és fékező. Szeretet, mellyel átkarolja családját, mely megálitja szenvedelmének viharai közt is ... és lelkét, lelkiismeretét visszaviszi oda abba a kis bányászfészekbe. Ezt a hitet, reményt és szeretetet jó bányász népem, nem adhatja meg nektek senki e világon, csak az, ki az igaz hitet, reményt és szeretetet a keresztfán szentséges vérével kisarjazta, kivirágoz- tatta. Jézus Krisztus, aki él az Egyházban. Az egyház a ti anyátok, legjobb barátotok. Aki odahajlik hozzátok és szerető anyaként kisér bölcsőtől a sírig. Elkísér titeket a bányák sötét mélyébe. Ott van a ti családaitokkal, gyermekeitekkel. Az a kereszt, mely ott áll az istoly előtt, az a kereszt nyújtja felétek oltalmazó karjait. Öleljétek át ezt a keresztet, hogy az is átölelhessen benneteket. Ne hagyjátok el őt, Ne engedjétek, hogy elszakítsanak benneteket tőle. Tudom én azt nagyon jól, hogy vannak munkások, kik talán már elvándoroltak ettől a kereszttől. Sőt akadnak talán, akik gyülölséget táplálnak az Egyház, a templom iránt. Mert lelkűkbe vezették a mérget. Az ölő, a tépő mérget. (Folytatjuk.) Kivoná«. Tanító: Na, Pista mondd meg nekem, ha négy diód van és abból kettőt szomszédodnak adsz kettőt pedig megeszel, mi marad meg 1 Pista (diadalmasan): A héja !
