Téli Esték, 1911 (13. évfolyam, 12-18. szám)
1911-02-19 / 17. szám
TÉLI ESTÉK 5 i GAZDÁK VILÁGA. B E3 S3 52D] Állatszámlálás. Ennek a hónapnak derekán az egész országban az elöljáróságok pontosan össze fogják Írni a hasznos állatokat. A jószágnevelő gazda tudja, hogy ilyen összeírás minden esztendőben van, de a mostani kétszeres jelentőségű. Megmondjuk miért. Tudja a mi lapunk minden olvasója, többször fejtegettük már hogy sokak vélekedése szerint az állatnevelés visszafejlődésben van. Nem előre megyünk, hanem hátra. A visszafejlődésnek nem a gazda az oka, hanem a rósz száraz esztendők, a takarmányhiány. Lehet, hogy a visszamaradás nem nagy, talán nem is igaz; de tudnunk kell, de tisztán kell látnunk. Ha ebben nem látunk tisztán, akkor vaktában tapogatódzunk. Hiszen a föld minden évben kisebb termést ad, soványabb. Nekünk múlhatatlanul az állatneveléssel kell törődnünk, különösen most, mikor a jószágnak olyan ára van, hogy halálos vétek volna minél több jószágot nem nevelni, eladóra is azoknak, kik egy ország gazdálkodásának kormányrudját tartják a kezükben, feltétlenül szükség van, hogy tisztán lássanak. Megtudják, hol kevesbedelt a jószág, mennyivel? Hol van gyors segítségre szükség? Különösen most, amikor harmadfélmillió koronát akar a kormány az állat- tenyésztés fejlesztésére fordítani. Nagy értetlenség és vétkes furfang, ha valaki az állatszámlálást meghamisítja azzal, hogy — adóemelés és efétéktől tartva — állataink számát nem vallja be. A statisztikai hivatal, mely ezeket az állatszámláló lapokat felfogja dolgozni, nagy hivatali esküvel van rá kötelezve, hogy adókivetés céljaira ezeket a lapokat az adókivető hivatalnak se át nem engedheti, se azokba beletekinteni nem enged. Aki azt tudja, talán hisz nekünk és átlátja, hogy az állatszámlálás valóságos hiteles összeírásánál mindenkinek jussa és kötelessége vigyázni, hogy hiba ne legyen az — Írásban. A februári állatösszeirás eredményét hihetőleg csak nehány hónap múlva hozzák nyilvánosságra és ebből nemcsak az egyes állatfajok számbeli fejlődéséről nyerhetünk majd tiszta képet, hanem az eloszlásról is, vagyis hogy az egyes állatnemek a birtokok nagyságához viszonyítva mily arányban állanak? Az utolsó állatszámlálás 1895-ben volt, tehát — eltekintve az 1894. évi XII. t.-c.-en alapuló és a tavaszi állalvizsgálatok alkalmásal eszközölt év haszonállatszámlálástól — másfél évtizeddel ezelőtt. Az állatösszeirást végző előljárósági tagra az ország nagy ügye van bízva. Őt érje dicséret, ha feladata fontosságát átérzi, de a munkát végző hivatalnokot munkájában mindnyájunknak segíteni a polgári becsület kérdése. Tőgygyulladás száj- és körömfájás következtében. A száj- és körömfájás folyamán némelykor a tőgy súlyosabb gyulladása fejlődik ki, különösen ha a betegség közben a felsebesedett tőgyet kellő óvatosság nélkül fejik. Tartós nyugalom és fejőcsövön keresztül való fejés mellett a baj gyógyulhat, de lehetséges az is, hogy az illető tőgy- negyed, mely a véres tejet adja, el fog sorvadni. Részletesebb útmutatást csak állatorvos adhat, aki a tőgyet megvizsgálta és tájékozva van a kóros állapot természete és foka felől. Mikor a modern gyerekek játszanak. Anya: (Ijedten berohan a szobába, a hol Jancsi és Juliska püfölik egymást.) Mi ez gyerekek ? Az Istenért mit csináltok. Juliska: (Mintha semmi se történt volna. Derűs mosollyal.) Oh mama ! Hát semmi se történt. Jancsi: Éppen semmi. Anya : De ’iszen püföltétek egymást. Juliska: No igen. Csak játszottunk. Papát és mamát játszottunk. Jancsi volt a papa, a ki késő éjjel jött haza. Én meg a mama, a ki fogadtam. B1 HÁZIASSZONY. B B A libák koppasztásáról. A jó gazdaasszonyok igyekeznek minél gyakrabban libáikat megkoppasz- tani, hogy minél több ágytolluk legyen, mivel az olyan falusi gazdasszonyt, kinek ágypárnái és dunyhái az ágyban megvetve nem érnek egészen a- mennyezetig, azokat a többiek lenézik. Csakhogy a gazdasszonyok ezen büszkeségét a libák sinylik meg, mivel egyike a legválogatottabb állatkínzásoknak az, amidőn a libákat elevenen évente 4—4-szer meg- koppasztják. E mellett egészségükre és fejlődésükre igen hátrányos az, mivel ha a megkoppasztás után csak kissé hűvösebb vagy esős időjárás köszönt be, úgy akkor az igy megkoppasztott libák rendre elhullanak, ha pedig az időjárás kedvez azoknak, akkor azok a legjobb takarmányozás mellett sem fognak fejlődni, mivel a táplálékuk legjelentékenyebb része a toll és nem a hús- vagy zsirképződésre lesz felhasználva. A fentiekből kifolyólag a leghelyesebben járunk el, ha libáinkat évente csak egyszer koppasztjuk és pedig a vedléskor, mivel akkor az állatok ezen műtétből a legkevesebbet szenvednek, mivel ilyenkor a tollcsévék a tüszőtől hamar elválnak és a libák fejlődésükben sem fognak visszamaradni, mert fóliáikat úgyis elvesztették volna, tehát ezen idő alatt a takarmány legtetemesebb része úgyis a toliképződésre lett volna felhasználva, sőt némi előnnyel is fog az bírni, mivel ezáltal az állatok a vedlésen hamarább túlesnek. Ha a tejfel nem akar vajba összeállani, annak oka többnyire nem a tejfelben rejlik, hanem abban, hogy vagy nagyon alacsony a hőmérséklet vagy a köpü túl van töltve vagy pedig mind a két ok egyidejűleg fennforog. Hogy a tejfel alacsony hőfok mellett nehezen áll össze vajjá, ismeretes dolog. A hőfokot meleg viz hozzáöntésével emeljük s ezt tesszük akkor, amidőn a köpü több mint félóráig működött már anélkül, hogy vaj képződött volna. Néha sikerül igy célt érni, máskor azonban bár hamar képződik a vaj, de ez nagyon puha, máskor viszont megesik az is, hogy a köpü egy órai
