Téli Esték, 1911 (13. évfolyam, 12-18. szám)

1911-02-19 / 17. szám

6 TELI ESTÉK erős hajtása után is valóságos vaj helyett fehér pé­pet kapunk. A töltés és helyes tejfel hőfok tekinte­tében minden köpüt tanulmányozni kell. Általában az a tapasztalás, hogy a köpü csak felényire töl­tendő meg s a tejfel hőfoka télen mintegy 16 Celzius fokig emelkedjék, aszerint, amilyen a helyiség hő­mérséklete, ahol a köpü áll. Meleg viz hozzáöntése helyett jobb magát a tejfelt felmelegiteni és pedig úgy, hogy a tejfelt tartalmazó edényt meleg vízbe állítjuk. A meleg víznek direkt hozzáöntése által ugyanis a tejfelnek a vízzel érintkező részecsei fel­oldódnak s ennek folytán kevesebb lesz a vaj. Percenként 40 korülforgás mellett a vajképződésnek 30-45 perc alatt be kell fejeződnie. Ha azonban már 20 perc múlva kész a vaj, a nagyobb hőbeha­tás alatt szenved mennyiségileg és minőségileg. A nehezen tojó tyúknak jó szalonnát adni, mert ezt úgyis igen szeretik és sok vizet isznak rá, miáltal beleik megzsirosoduak s igv könnyebben végezhetik a tojást. A meg' nem szikkadt szappan. Sok háznál a nagymosás előtt való nap leszelik a finom kemény szappant, folyó- vagy esővízbe, nagy fazékban meg­főzik s másnap csak egy marékkai tesznek belőle a teknőbe s igy áztatják a ruhát. E szappanból aztán minden mosáshoz vesznek amennyi szükséges, ehelyett azonban nagyon jó! lehet használni a még meg nem aludt szappant is. De — mikor lesz az? Kérő: De kérem alássan apa, mégis csak egy pár száz forintocska elférne ám az uj tűzhelyen. Apa: Fiam, most semmit. Mutasd meg, hogy a magad emberségéből is ember tudsz lenni. Hanem aztán halálom után ? Az egész vagyouom a tietek. (Kérő — bambán el­gondolkozik) Apa : No, hát nem tetszik ? Kérő: Tetszeni, tetszik. Csak azt mondja meg apa, hogy körülbelül mikor lesz az. Apa: Szedd az irhádat. Ilyen embernek még a jányomat se adom. Tövisek és virágok. Vissza a főzőkanálhoz! A feminista nők, akik magukat »mi ujak«-nak szeretik nevezni, a többi hóbortok közt azt is pré­dikálják, hogy a nőt fel kell szabadítani — a főző- kanállól. Miér', mer azér, hogy addig a férfi nem szeret­het önzés nélkül, mig az ő gyomrán keresztül juthat a nő — a férfi szerelméhez. Legtöbb férfi ugyanis csak azért nősül, hogy legyen a ki neki főzzön. Mert legfőbb dolog, hogy — az étvágy kielégítve legyen. A nőnek ez a leala- csonyitása — szolgaság. Rabszolgaság. El tehát — a főzőkanállal! Kollektiv konyhát nekünk feminis­táknak, »újak«-nak. Kész ebédet hozatni. Punktum! * Divattá lett Magyarországon, nogy vándor asz- szonyok, feminista, »mi uj« apostolok vándorolnak ide hozzánk külföldről. Különösen Francia, Németország­ból. És prédikálnak tücsköt-bogorat a nő-védelemről, a nő rabszolgaságáról és felszabadításáról. És a mi magyar asszonyaink szájtátva hallgatják. Mintha éppen attól függne nem csak földi, de menybéli boldogságuk is. No most megint gyütt egy hires feminista kis­asszony Németországból. És csudák-csudája! Azzal az indítvánnyal állt elő, hogy: — Tegyék kötelezővé minden nőnek, hogy a főzést megtanulja. A mi magyarán annyit tesz: — Vissza a főzökanálhoz! Vagy : Vissza a nő igazi hivatásához ! És ne bo­londozzunk, hóbortokkal ne kacagtassuk ki magunkat. * Mert hát bizony — ismételve Írjuk — szerelem ide, szerelem oda : — Főzni kell! De ha nem tud valaki arabusul, hogy beszél­hessen arabusul. Ha valaki a főzőkanalat sose for­gatja leánykorában, hogy főzzön az urának — asszony korában. A főzőkanál — hiába — mindig hatalmas fegyver, kincs és nagy tőke leszen a nő kezében. És mondjuk, hódiló eszköz, melylyel naponkint meghódítja, magához csatolja férje lelkét. Szivét is. Hiába, ez igy van! Az emberek szerethetnek, őrülésig szerethetnek. De táplálkoznak is. Még min­dég. És mindig, mig emberek élnek e földön. És tudhat a nő nyelveket. Zongorázhat anda­lítón, öltözhetik tündér mesébe illően. De ha étke­zéskor kifordul az étel a férfi és az egész család szájából: tönkre van téve a legszebb idilis élet is. Titkos bu, köd ül a családon. Az étel elkészítéséhez értenie kell tehát a nőnek, még akkor is, ha módjában van messze hires szakácsnál tartani. Meg kell tudni azt az ételt Ítélni. És nem szolgájává lenni a szakácsnék sze­szélyének. Az ételnek nem csak táplálónak kell lennie, de ízletesnek is. Sőt szépnek s kívánatosnak is kell lennie. A férfinek kötelessége a haza érdekében a fegyver forgatás. A nőknek meg nemzeti kötelessé­gük legyen a főzőkanállal való okos és jó bánásmód. Mester. A vasfejii ember. Drezdai Schultze-cirkusz- ban egy olyan tüneményes kemény fejű ember mutogatja magát, hogy nemcsak a néző közönséget, de az orvosokat is bámulatba ejti. Neve Opult György, Skóciából való. A mutatványt vele azzal kezdik, hogy a fejére tesznek egy 200 kilós vaskockát. Ez magában sem megvetendő dolog, hanem ezzel a mi emberünk nem elégszik meg. Mikor már jó ideig kitartotta, kilép egy komédiás egy rengeteg pöröly- lyel s harminc olyan ützst mér a földön ülő vasfejü koponyájára, akarom mondani, a rajta levő vaskockára, hogy minden ütésnél hangosabban dobog a nézőszive s re­megve rebegi: no most! Mert attól tart, hogy most szakad be a vasember feje. Ám a rettegés alaptalan, mert a koponya nem enged. Megvizsgálták az orvosok s kijelentették hogy az illető olyan agykéreggel bir, mint egy víziló. Már pedig ezzel nem mondtuk keveset, mert a víziló fejéről a Mannücher-fegyver golyója is úgy lepattan, mint a márványról. Egy Ízben azonban mégis megjárta a keményfejü ember, a hetedik ütésnél elájult s kórházben kellett szál­lítani. De mint konok skót, nem a fejét sajnálta, hanem az 1000 márkákat, a miket elveszt, mert egy estére annyi járt neki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom