Téli Esték, 1911 (13. évfolyam, 12-18. szám)
1911-02-05 / 15. szám
TÉLI ESTÉK 3 H ■ AMERIKA. ■ Bt E383 SK9 Apponyi Amerikában. Az elmúlt napok egyikén a magyar nép egyik leghatalmasabb államférfia, világhíres szónoka, Apponyi Albert gróf szállott hajóra, hogy átkeljen a nagy óceánon. És kikössön Amerika partjain. Miér’ megy ő Amerikába ? És miért kisérte büszkeséges reménységgel az egész igaz magyarság azt a nagy vizen siető hajót? ’Iszen, ma már nem olyan nagy dolog a túlvilágra (amint népünk magát kifejezi) hajózni. Van olyan nyugtalan és makacs kivándorló-visszaván- dorló, hogy akár minden második esztendőben megteszi ezt a tengeri utat. Nagy, mérhetlen sora van az Apponyi amerikai utjának. Hadd mondok el. * * * Két hatalmas, főben járó oka vagyon annak, hogy ez a nagy államférfiu elhatározta magát erre az útra. — Elsőben : hitták őt. Többször, sokszor hitták. S vele, általa hitták úgyszólván az egész magyar nemzetet. Van Amerikában ugyanis egy nagy, hatalmas, világra szóló társaság, ügy nevezik: Civic Forum. Ez a társaság Amerika szellemi, politikai, tehát leghatalmasabb erejének óriásit gyűjti kebelébe. Ez mozgatja Amerika életének hatalmas hullámait. Bent és kint egyaránt. Feladatául tűzte ki e társaság azt is. hogy a világ összes népével érintkezést tartson fenn. Hogy legyen alkalma minden nemzetnek, minden országnak önmagát a hatalmas Amerika előtt bemutatni. Megismertetni erejét, szellemét, természetét, műveltségét. Örömét, fájdalmát. Törekvését, reménységét. A népek, nemzetek kapva-kapnak is az alkalmon. Két kézzel ragadják üstökön a módokat és eszközöket, hogy ott legyenek és ott hagyják nyomukat. Erejüket, tekintélyüket. Csak a magyar nemzet, csak a magyar nép maradt el eddig la. Ez a nép, melynek maroknyi- ságából egy milliónál több magyar él ott Amerikában. És huzza az igát. És a legnagyobb, legértékesebb, leghasznavehetőbb erejét, vérét, életét áldozza fel Amerika gazdasága, gyáripara, bányáinak óriási üzeme érdekében. Csak ezt az árva, ezt a magárahagyatott nemzetet, ezt a nagy, mérhetlen hivatásu nemzetet nem ismeri még Amerika úgy, amint azt a magyar nép igazánba’, joggal megérdemlené. Csak a kivándorló magyart ismeri. Izmaival, erejével, jó és rossz tulajdonságaival. De nem ismeri a kultur magyar nemzetet. Az uj, a megifjodott, a népek versenyében magát éppen utolsónak nem érző magyar nemzetet. No hát meg kell végre ismernie! Apponyi megy. Hogy védelmezze, ismertesse, szeretesse meg a magyar nemzetet. Múltjával, jelenével és jövendő hivatásával egyetemben. Hadd ismerje Amerika: ki és mi hát az a nemzet, melynek úgyszólván minden nemzet ellensége Európában. Milyen a múltja. Múltjának vére hullása. Szívós küzdelme. Lovagiassága, türelme. Szenvedésekben való nagy, mártírhoz méltó viselkedése. Milyen az ő igaz joga. Milyen kötelessége. Milyen zengzetesen fönséges a nyelve. Milyen aranyos a természete. Indulatosan csudás a vére, még gyengeségeiben is. Milyen a zenéje, szomorúan édesen búgó a dala. Milyen józan, éles az esze- járása. És milyen csudás a kulturképessége. ... És hallani fogják cicerói ékes szavát Amerikának legnagyobb elméi, nagyságai. Hallani fogja Taft az elnök és a többi nagyságok mind, hallani fogják az amerikai főiskolák, egyetemek kiválóságai és ifj polgárai. Amerika hömpölygő városainak zúgásába belevegyül a magyarok nagy államférfiénak ékes, őszinte, megrázó majd felemelő szava és nem csak szónoki művészetében gyönyörködnek, de megdöbbenve látják megvillanni a mi igazunkat is. * » » De olt lesz vele Amerikában — egy darab Magyarország is. Egy milliónál több magyarnak szökik ott majd köny a szemébe. Az a köny, mely- nek forrása — itthon, Magyarországon maradt. Az az érzés, melyet nagy tenger vize nem mosott el. Az a szív dobogás, melyet a zugó gyárak még ott sem nyomhattak el. Az a hazafájás, melynél égetőbb érzés nincs, nem lehet e világon. Az az önérzet, mely csak magyar keblet dagaszthat. Az a büszkeség, mely csak magyar lélekben teremhet. * * * És megjelenik a nagy magyar majd milliónyi testvére közt. És szemrehányást fog tenni, mint apa gyermekeinek. Szeretettel, érzéssel, szemében köny- nyel. Szivében reménységgel. — Hát itt is él a magyar átok! A viszály, a visszavonás átka. Itt sem pihen az átok. Hogy a magyar soha egyet nem akar. Ki tagadhatja, hogy ez a szemrehányás, ez az atyai szó — balzsam leszen a millió magyar lé- lélekre ? Összetartó kapocs. Erős száll, mely egy- szersmint ide is köti a millió magyart az ó hazához! Feléd tekint tehát Apponyi az egész haza! A te dicsőséged sugara haza világit. S mi lessük fényét, mint üstökösét. Mester. Hány zsidó ól a földön? Az »Univers Israé- lite« című francia folyóirat legutóbbi számában statisztikát közöl arról, hogyan oszolnak meg a zsidók a földön. Az »Univers Israélite» adatai szerint a föld különböző részein szétszórt zsidók teljes száma 11,817.783, akik közül 8,942.266 Európában él, 1,894.783 Amerikában, 522.635 Ázsiában, 341,867 Afrikában és 171.106 Ausztráliában. Az európai zsidók közül 5,110.548-nak Oroszország, 1,224.899- nek Ausztria, 851.378-nak Magyarország, 607.862-nek Németország, 282.277-nek európai Törökorszság, 266.652-nek Románia, 238.275-nek Anglia, 105.988-nak Hollandia, 100.000- nek Franciaország (közülök 70.000 Párizsban él). 52.115-nek Itália, 33.663-nak Bulgária, 15.000-nek Belgium és 12.264-nek Svájc a hazája. A világ valamenyi városa közül New-Yorkban él a legtöbb zsidó: 1,062.000 fő. Utána Varsó következik 254.712 (35.8 százaléka a város teljes lakosságának), Budapest 186.047, Bécs 146.926, London 144,300, Odessza 138.935, Brooklyn kerek szám 100.000, Berlin 80.000 lakossal stb. Az orosz Kisinyevben 50.237 zsidó, él, a város lakosságának 46.3 százaléka. Ez a világ legsűrűbb zsidó lakosságú központja.
