Téli Esték, 1911 (13. évfolyam, 12-18. szám)
1911-02-05 / 15. szám
2 TÉLI ESTEK rülhetlen feltételeknek. Ami nélkül közszájra kerülnek. Megitéltetnek és elítéltetnek. Kitől ? Kikről ? Talán éppen magától a férfitől. De... a környezettől biztosan. A társadalomtól. A világtól. Pedig az a cudar világ aztán az első kritikus. A legkegyetlenebb kritikus. A ki nagyképűséggel állítja fel az erkölcsi tételt: Fényes berendezés — szomorú vég. Hát álljunk szembe ezekkel a kisebb bajokkal. Keressük meg őket. Tárjuk fel leplezetlenül azt a láthatatlan szut, amelynek pusztítása immár — nagyon is szembeszökő. Úgy szólván felénk kiáltó. BB HITÉLET. B B 6S831 A bányásznép hite. Irta és a felsőbányái Katholikus Legényegyesület huszonöt éves jubileumán elmondotta Bodnár Gáspár. IV. Krisztus él. De mily tévedés azt hinni és azt hirdetni, hogy a hit, az Egyház a jutalmat, a kiegyenlítést csak a túlvilágon ígéri. Hogy Jézus Krisztus már nem él itt e földön. Ott fent a mennyországban mintegy tétlenül várja az ő szerető juhait, bárányait. Krisztus él! Krisztus itt van az egyházban. Krisztus velünk van életünk első percétő utolsó leheletünkig. Keresztény munkásnép! Krisztus urunk különösen véletek van ott a munka helyén. Veletek van és közietek, a mikor bántalmaznak, mikor verejtéketek hullásáról, karjaitok fáradalmairól, munkátok értékéről van szó. Krisztus Urunk mondotta ki az első és leghatalmasabb szociális szól, igazságot, amely szó és ige ma is sarkpontja, tengelye a modern, uj munkáskérdésnek is. Azt mondta ugyanis, hogy: — A munkás méltó az ő bérére. S ha a társadalom Krisztus evangéliumának tana szerint mért volna munkaadónak és munkásnak, ha a nemzetek, a kereszténység, az Egyház tanainak szellemét veszik irányadóul a munkásügy rendezésénél, feljődésénél, ma bizonyára nem lenne oly szomorú, oly rettenetes, oly vigasztalatlan az az ádáz harc, melyben a féktelen tőkeszenvedély és munkás nép elkeseredett lelke áll... És ki az a bátor ember, király, államférfiu ma is, aki felemelt fővel, tiszta lelkiismerettel, a hivatásnak benső tekintélyével állhat oda a két fél közé, a társadalom ingó hajójának ormára, hogy őt mindegyik meghalgassa ? Ki az, aki félelem nélkül meri megmondani az igazságot le és fel egyaránt? Ki veszi oltalmába a munkás népet? Ki kiált oda a féktelen szenvedélyektől vezetett hatalmasoknak, hogy ne tovább. A munkás méltó az ő béréré. És a munkásnépnek: — Legyetek igazságosak ti is és méltányosak l Ott ül a Vatikánban Krisztus helytartója, a római pápa. Fogoly ő most. És mégis király. Királya a sziveknek. Királya a munkásnépnek, akit védelmébe vesz. A gyönge aggastyán, XIII. Leó pápa, ime a legnehezebb időkben a munkások pápája leszen. És az utódja is X. Pius. S a társadalom hosszú és kínos vergődés után látja be, hogy Krisztus nélkül, az Egyház nélkül a munkás-kérdést megoldani nem lehet. És a világ lélekzetvétel nélkül hallgatja az aggastyán szavait. A munkáskérdés nem csak a gyomor kérdése. A lélek, a szív, a szellemi élet kérdése is. A munkásnak nem elég a bér. Ha még oly nagy és bőséges bér legyen is az. Ha ti a munkást merő, puszta gépnek tekintitek, mely csak addig jó. mig az igát huzza, aztán nem törődök vele. Hadd pusztuljon, hadd dögöljön ... Ha ti azt hiszitek, hogy annak a munkásembernek csak a száját kell betömni, mint az abrakos jószágnak, hogy húzzon ... És nem akarjátok elismerni, hogy annak éppen ugv van gondolata, érzése, hite szerelme, költészete, vágyai, reménye, fájdalma és öröme, mint a paloták lakóinak... Akkor ti nem fogjátok soha, de soha elégedetté tehetni ezt a népet. Nincs a világnak az a kincse melylyel lecsendesithetitek, kielégíthetitek, meggyőzhetitek. Akkor ti újra rabszolgákká teszitek a munkás népet, talán még szánandóbb rabszolgává, mint volt a munkásnép az ókorban. Mert belevezettétek az uj kor szellemének, a felszabadult és zabolátlan! szenvedélynek szikráit, mely kitör, rombol és dúl... melyből megint csak a munkásnépnek leszen végtelen nagy kára. (Folytatjuk.) Tövisek és virágok. Az embereket — mondja egy bölcs — senki és semmi sem tudja kielégíteni. Úgy látszik, maga a jó Isten sem. Bizony, hogy úgy van ! Mindenki jajgatott, hogy — nincs tél. Mi leszen? És most, hogy egyszerre beütött a januárt megillető tél, hogy óbégatnak: — Milyen szigorú, milyen erős, milyen viharos téli idő. * Ne tegyünk soha szemrehányást a szerencsétlennek, a boldogtalannak. ’Iszen senki se’ érzi az igazságot jobban, mint a boldogtalan és szerencsétlen. De ne adjunk tanácsot a boldognak sem. Mert mind a kettő felesleges. A boldog a mi tanácsunkat úgy sem fogadja meg. * Minden szegény számára lehet gyűjtést rendezni. Csak a szellemileg szegény számára — nem. * Oh be sok férfi számára csak akkor égi lény a leány, ha annak a leánynak a földön javai, birtokai vannak. Szemében csak akkor látja a menny csillagát, ha ezt a biztató csillagot a földi telekkönyv is mutatja. Mester.
