Téli Esték, 1910 (12. évfolyam, 11-18. szám, 13. évfolyam, 1-10. szám)
1910-01-16 / 12. szám
TÉLI ESTÉK 5 ISMER ETEK-TARA. Magyar harangok. Irta: Hanusz István. III. A váci 4300 kilogram súlyú nagyharangnak Ágoston a neve. Roskoványi Ágoston püspök csináltatta. 1857-ben öntötték Pesten. A váci régibb első, ma második 1880 kilogramos nagyharangot 1849-ben a nemzeti kormány elvitette, hogy belőle ágyút öntessen. Annyira sajnálta a nép, hogy mikor a levételét intéző tisztviselőt a helyszínén szélütés érte, Isten büntetéséül tekintette s viszont határtalan volt az öröm, mikor 1850-ben a harang épségében visszakerült. Fehérbe öltözött lánykák zeneszóval mentek eléje s megkoszorúzták. A budapesti Szent István templom (Lipót- bazilika) nagy harangja 77.35 métermázsa súlyú. Walser Ferenc gyáros öntötte Budapesten. A budapesti karmeliták harangjainak a súlya: az e hangú . . 972 kilogram az á » . . 432 » a cis » . . 195 » az e » 110 » A kőbányai református hívek Gergely-utcai templomának három harangja van. Az egyiknek fölirata: »Légy híradó érc! Égi zsolozsma, Isten igéje várja e házban a hiv, szomjuhozó híveket«. A másik harang fölirata: »Isten dicsőségére készíttette Böszörményi Pál és neje: Liptai Eszter«. A legkisebb harang fölirata: »Váltsa föl harcra hivó szavadat most béke beszéde. Itt ne keresd nemes érc, ámde sirasd a halált!« E föliratokat Sörös Béla gvüjtőfogházi lelkész készítette. A legkisebb harang föliratában ki vau fejezve, hogy a harangokat ágyu- ércből öntötték, a mit a hadügyminisztériumtól sikerült olcsó áron szerezni. Cegléden 1857-ben a katholikusok 2000 kilogramos nagyharangot öntettek maguknak, erre a református atyafiak még nagyobbat csináltattak, mert hát ők vannak ott többségben. Panaszkodott ugyanott papjának az ágostai hivő, hogy az ő egyetlen harangjukat csak olyan drágán húzzák meg, mint a pápisták valamennyit; erre úgy nyugtatta meg hívét az ágostai lelkész, bog}7 »hiszen mi is meghúzhatjuk mind.« Azóta van azonban az ágostaiaknak tornyos, uj templomuk, egynél több haranggal; van tehát mit mind meghuzatni. A kecskeméti katholikus nagytemplom főharangja 2650 kilogram; igen kevéssel kisebb a református egyházé, mert a hangjuk mélysége és ereje közt kevés a különbség. Megható hallgatni, mikor minden évben április 2-án este nyolc és fél órakor kettősben szólnak az 1819-iki nagy tűz emlékére. Egyszerre kezdik az ütést, de utóbb feleselnek, mint a házastársak, de ismét kibékülnek, egyszerre hangzanak, egy akarattal. A reformátusok nagyharangjának első öntése nem jól sikerült, a miért az egyház akkori főgondnoka a próbahuzás- kor ezekre a szavakra fakadt: »Ebadta bükkfa kolompja, ütött volna beléd az istennyila, a hol öntöttek«. Levétette, újra öntötte és most már pompás a hangja. Csak a múlt év óta szenvedett, hogy vasra verték, vas állványra helyezték. Most kőny- nyebb a mozgása, gyermek is húzhatja, de erősebb az ütése, nem oly méltóságos a bongása, mint volt. Kecskeméten három katholikus templom egymáshoz közel épült és ezért nagy harangjaikat e dur akkordra hangolták. A főegyházé c, a ferenc- rendieké e, a kegyesrendieké g. Szép hallani őket, mikor ünnepi estéken egyszerre zengik az Ave Máriát. Nagy hatalmasság Kishunfélegyházán a nagy harang. Beteg lehet ott a főbíró, a főpap és bárki más, miatta fönnakadás nincs, de ha beteg a nagyharang, megzavarodik minden. Van is három nyelve egy szolgálatban, kettő készenlétben és mégis megesett a hatvanas években, hogy mind a három maródit jelentett. Mivel midjárt aznap a kovács meg nem csinálhatta, a nép sehogy sem volt, a második harang szava ki nem bírta békiteni. 1905. júliusban az ó-becsei plébánia temploma a hadügyminisztériumtól Perczel és Damjanich 1848-as tábornokok ágyúiból kapott 25 métermázsa ércet harangöntésre. A harang fölirata ez lett: »Ágyú voltam ezelőtt s ime lettem a béke hirdetője. Mint ágyú sírást okoztam s most sírok a halottakért«. Régi feljegyzések az időjárásról. Á meleg ősz után enyhe tél következett, elmúlt a fekete karácsony is, de a tél csak nem akar beköszönteni. Milyen lesz az időjárás az uj esztendőben, lesz-e tél vagy továbbra is ez az esős, ködös egészségtelen idő járja majd, ez foglalkoztatja most nemcsak az időjósokat, de gazdáinkat is. Persze a kalendá- riumi jóslásokban ma már kevesen hisznek s igy érdeklődésre tarthatnak számot a régi esztendőkből származó följegyzések, amikor hasonlóan szeszélyes idő járt őszszel és télen. A sokat emlegetett »legöregebb emberek« azt beszélik egyébként, hogy körülbelül minden 30—40 évben ilyen kiszámíthatatlan az időjárás. Az 1872 —73-ból való följegyzések szerint abban az évben egész novemberben meleg napsütéses tavasz volt, a virágok nyíltak a mezőn, a búzát, árpát kaszálták, mert sárgult és romlásnak indult s nyomában borzalmas veszedelem csapott le az országra, a kolera. Decemberben változóbb volt az idő, a 23 fokos meleget, másod-harmadnapra havas idő váltotta fel. Még karácsony táján is sütött a nap, s a barátságos fűtött szobák helyett az utcán sétáltak az pnneplőbe öltözött emberek. Karácsony második napján sok helyen nyílt az ibolya, meg a tulipán s az enyhe levegőben röpködtek a lepkék, bogarak és szúnyogok. A január azonban borús, esős, ködös volt egészen a legutolsó napjáig, amikor havazni kezdett. A nevezetes 1873-iki tél előtt is voltak meleg téli évszakok. 1814-ből kelt följegyzés azt Írja december hó végén: »Itt olyan idő jár, hogy a borostyánok zöldülnek, a rügyek szépek, a földön virágok nyílnak. Megint szomorú tekintet a borra és gyümölcsre nézve!« Ilyen tudósítások vannak 1821, 1824, 1828—9, 1833—4, amikor Pestmegyében nem is láttak havat.
