Téli Esték, 1910 (12. évfolyam, 11-18. szám, 13. évfolyam, 1-10. szám)

1910-01-16 / 12. szám

6 TÉLI ESTEK BB MI ÚJSÁG? BB Szemle. Csonka-minisztérium. Lukács László, amint őfel­ségétől megbízatást nyert a minisztérium megalakí­tására, meg is kezdette a tárgyalásokat. De csak csonka kabinetet tudott összehozni. Az az, hogy több tárcát, (miniszterséget) egy kézben kellett összpon­tosítania. így a miniszterjelöltek névsora eképp alakult: Elnök, pénzüyy, közoktatásügy, király személye körüli miniszter : Lukács Béla. Kereskedelem és földmivelésügyi miniszter: gróf Serényi Béla. Belügyminiszter: Jakabjfy Imre. Igazságügyminiszter: Varrik Béla. Honvédelmi miniszter: Hazai Samu. Horváth miniszter: ??? Hát, mint krónikások és nem politikusok annyit megjegyezhetünk, hogy ilyen minisztériuma se’ volt még az" országnak. Ahol egy ember kezében négy miniszter van. ’Iszen csak munka, gond szempontjá­ból is úgy van a dolog, hogy három emberből kel­lene, egy minisztert összegyúrni. Igv is lenne elég gondja, baja. A király kihallgatáson fogadta mindjárt a hét első napján Lukácsot. Bejelentette bizonyára a csonka kabinet megalakulását. Az egész ország azt hitte, hogy Lukács nyomban a csonka minszterium kine­vezésével tér haza. De nem úgy történt ám. A fel­ség meghallgatta Lukács jelentését a csonka minisz­tériumról — és azt határozta, hogy egyelőre nem határoz. Azaz a döntést fentartotta magának. Lukács tehát nem hagyta el, mint kinevezett miniszterelnök a király dolgozó szobáját. Hanem további rendelkezésig Bécsben maradt. Ám, uj érdekes dolog történik most. Lukács László még ez nap feltelefonálta Bécsbe Héderváry Károly grófot. Persze ehhez a hírhez ujfent sok más hir csat­lakozott. mint az már ilyenkor történni szokott. így pl. hogy Lukács már nem lesz miniszterelnök. Hé­derváry alakitná meg újból és uj emberekből a kor­mányt. Vagy következnék a ház feloszlatása. És uj képviselőválasztás. * * * Benne vagyunk az »exlexct-ben hát. A pártok nem adják meg a költségvetési meghatalmazást. Igaz, hogy a kormányzat gondoskodott az égető szükségü kiadások utalványozásáról. De mi gazdasági és semmi féle párt vagy egy­általán politikai szempontból mérlegeljük az exlex állapotnak nagy nyomasztó hatását, sőt veszedelmét az országra. Sok minden üdvös dolog, munka megakad, So­kan érzik ám az exlex kárát. Kereskedelem, ipar, földmivelés — egyaránt. Intézetek, intézmények, sok más üdvös dolgok. Valóban gazdaságilag szerencsétlen állapot. ügy vagyunk éppen, mint egy szatmári eset­ben, mikor a formuláért el kellett pusztulnia egy életnek. Egy szegény sokat üldözött embert felakasztott valami pénzsovár. Ott lógott, függött szegény egy fán, Még élt, mozgott. Nagy néptömeg gyűlt a fa alá s már egy bátor legény le is akarta vágni. De e pil­lanatban oda ugrik a város egyik hajdúja, hivatalos embere. — Megtiltom, hogy valaki hozzá nyúljon, le­vágja, mig a törvény emberei meg nem érkeznek és törvényesen el nem járnak. És a szegény akasztott ember elpusztult, mig törvényesen levághatták. Tessék gondolkodni a mi kereskedelmi és gaz­dasági helyzetünkön, a folytonos felfüggesztések és exlexes állapotokba. * * * Lukács László már nem miniszter elnök. 0 fel­sége meghallgatta — és megköszönte fáradozását. Nyomban kihallgatásra indult Héderváry Károly, akit a hirály miniszterelnöknek jelölt és megbízta, hogy minisztériumot alakítson. * * * Mi lesz most ? Az uj miniszterelnök megala­kítja kabinetét, még pedig, mint az újságíróknak mondta — tekintélyes férfiakból. És aztán oly prog- rammot ad — szerinte — melyben kölcsönösen ki­rály és nemzet megnyugodhatnak. Ha a béke nem sikerül, feloszlatja a házat és uj választást visz ke­resztül. Uj képviselőválasztás hozhat — úgymond — Lukács is Magyarországban uj politikai alakulást. * — A trónörökös Inkognitóban. Ferenc Ferdinánd fóhercegról érdekes esetet beszél el egy prágai újság. A trónörökös a múlt nyáron kíséretének két tagjával Ko- nopistról zlenici birtokára utazott. A társaság a cernaci vasútállomásról egyenesen átsétált az uradalomba, ahol a főherceg az istállókat akarta megtekinteni. Itt azonban ut- jokat állta az uj istállómester, aki a főherceget nem is­merte. Az istállómester udvariasan figyelmeztette az ura­kat, hogy a főhercegi istállóba idegeneknek nem szabad belépni, mivel ott a főherceg értékes tenyészállatai vannak elhelyezve. A trónörökösnek tetszett a dolog és magát meg nem nevezve, borravalót Ígért az istállómesternek, ha a tilalom ellenére, mégis bebocsátja őket az istállók helyisé­geibe. Az istállómestér azonban továbbra is megmaradt álláspontja mellett és kijelentette, hogy abban az esetben, ha a társaság a központi irodából, vagy magától a fenséges úrtól kapott engedélyt mutat fel, készségesen bebocsátja őket a helyiségekbe, ahol akkor minden borravaló nélkül is szivesen kalauzuk lesz. Ekkor a főherceg kíséretében levő urak egyike egy Írást húzott elő, amelyen a főherceg címere volt látható és ezt felmutatta az istállómesternek, aki most már csakugyan készségesen körülvezette a vendé­geket az istállókban. Az egyik mén-csikó előtt megállott és a következőket mondta: — Ezt az állatot a főherceg különösen kedveli, holott én ötven forintot sem adnék érte. A társaság azután a gazdasági udvarba sétált, ahol épen akkor a terményt hordták be, A főherceg itt meg­kérdezte, vajon milyen volt a termés “? — A termés jó volt, hanem mielőtt ez a fenséges ur tudomására jutna, a magasabbrangu hivatalnokok már ré­gen elfogyasztották a javát. A vendégek jót mulattak az istállómester őszinte megjegyzésein, majd később egy automobilon távoztak. Másnap az istállómestert a konopisti kastélyba rendelték kihallgatásra. Képzelhelő az istállómester megdöbbenése, amikor a trónörökösben előző napi vendégére ismert. A főherceg azonban a meglepett alkalmazottat teljes jóakara­táról biztosította és jól megajándékozta. — Országos szövetkezeti kongresszus. A Magyar- országi Szövetkezetek Szövetségének alapszabályai szerint a szövetségnek minden második évben kongresszust kell ren­deznie. Ezt a tavasszal tartják meg. A kongresszust gróf Mailáth József nyitja meg s a napirenden szerepelnek: a szövetkezeti élet fejlődése; a szövetkezeti ismeretek ter­jesztése a sajtó és irodalom terén; a szövetkezetek térfog­lalása a közéletben, községi és megyei élet terén; a szövet­kezetek szerepe a nemzeti lét föntartásában, végül a hitel- szövetkezetek és fogyasztási szövetkezetek viszonya, egymás iránt való kötelességeik. A kongresszus előkészítő munká­latait dr. Horváth János igazgató és dr. Schandl Károly tit­kár végzik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom