Téli Esték, 1910 (12. évfolyam, 11-18. szám, 13. évfolyam, 1-10. szám)
1910-02-13 / 16. szám
XII. évfolyam. Szatmár, 1910 február 13. 16. szám. A KERESZTÉNY CSALADOK LAPJA Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára: 4 hónapra .... 2 K — fillér Felelős szerkesztő és kiadótalajdonos BODBÍÁKGÁSPÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Szatmár, Arany János-u. 17. sz. Az oltár és a, házasság1. (B) Az ember látókörének határa nagyon kicsi, mikor öntudatra ébred. E kis körben találja szüleit, testvéreit, barátait. Majd szülőhelyének egész szintáját. Később e kör szélesedik, de ezenközben vissza is húzódik. A nagy világban egy kis világ keletkezik. Ebben a kis világban már kevesebben maradnak. Meghitt barátaink. Egyszer csak megjelenik egy lény az ifjú vagy leány előtt. És a sejtelem, a megmagyarázhatatlan érzés, szinte remegve sóhajtja: _ — 0 — és senki más. Aztán egész világukat körülfogja a sejtelem, amely hullámos érzéssé kezd válni, akkor már az egyik hangosan mondja: — Téged, egyedül... Ez a szerelemnek, mint igaz érzésnek lélektani útja. Nem az érzékiség útja, de a szerelemnek a léleknek útja. És hogy a tiszta érzésnek a forrása — érzésnek, melyet az Isten is megszentelt — csakugyan a lélek---------------bizonysága a lélek maga. Az igaz lélek nem elégszik meg ugyanis azzal hogy: légedet egyedül! Többet kiván. Azt akarja, hogy: — Örökrel Elválaszthatatlanul. A koporsónknak zártáig. És hogy mennyire akarja, hogy mily féltékenyen őrködik a lélek ezen örök egyesülésen, bizonysága, hogy a lelkek, a szivek nem bíztak a maguk erejükben, elhatározásukban. ígéretükben. Szerződésekben sem. Odakivánkoztak és odakivánkoznak, oda mennek az Isten oltárához. Esküt tesznek, ott az Isten színe előtt. Hogy örökre. Holtomiglan. Koporsónk zártáig. A sírban és a síron túl is. A társadalom viszonyai, a polgári élet, jog és kötelesség köre; az államok fentartá- sának biztosítékai ma már megteremtették a polgári szerződést vagy mint nevezik a polgári házasságot. Ma nem kívánja az állam a házasság érvényessége, törvényes elismerése szempontjából az egyházi esketést. Semmi kényszer nem hajtja a házasulandókat az oltárhoz. És mint a mindennapi tapasztalat igazolja, a statisztika mondja... az emberek mégis elmennek, önként, szabadon, felemelt fővel az Isten oltárához... Hiába írják kis betűvel (isten) a jó Isten nevét a mai modern irók. Az Isten nagy! Hiába igyekeznek általánossá tenni, hogy a házasság merő polgári szerződés. Akár a pénz, ház, adás-vevési szerződés. Az Isién fő! A családok nem tréfálnak. A családok nem bíznak a papiros-házasságban egyedül. A családok kívánják, legtöbbször követelik, hogy a férfi vigye oda a leányt Isten oltára előtt és ott is esküdjék örök hűséget jegyesének. Követeljék is. És emelkedik a lelkünk, mikor tapasztaljuk; igenis tiszteletre méltó küzdelmet elhatározást fejtenek ki leányaink is arra, annak keresztülvitelére, hogy ők oltár előtt, Isten szent nevében esküdhessenek. Sziklákat zúznak össze a gyenge leányok és malomköveket hengeritenek el az oltárok útja elől.
