Téli Esték, 1910 (12. évfolyam, 11-18. szám, 13. évfolyam, 1-10. szám)
1910-02-27 / 18. szám
8 TÉLI RESTEK dollárért egyet-egyet, — beleilesztette a villamos székbe. Vass még egyszer megcsókolta a feszületet s azután lekötözték mindkét karját. Ezt követőleg, a jobb lábán felhasitották a nadrágot és az alsónadrágot és ráillesztették a villamos vezetéket. Azután a fejére helyezték a villamos kalapot és Davis megindította a készüléket. Amikor az első 1800 volt erejű áram végigszaladt Vass György testén, a szerencsétlen ember hörgő, majd elhaló hangon mondotta: — Isten segíts, Jézusom ne hagyj el! Azután elvesztette az eszméletét és két perc múlva uj áramot bocsátottak át a testén, öt perc múlva a jelenlevő három orvos egyhangúlag megállapította a bekövetkezett halált. Vass holttetemét azonnal beszállították a szomszédos boncoló szobába, ahol rögtön felboncolták és aztán csendesen eltemették. — Párisi tréfa. Két ur beszélt az árvízről: — Ugy-e vége az áradásnak'? — Honnan tudja“? — Tegnap megalakult az árvíz tanulmányozására kiküldött bizottság. ■ A KANDALLÓNÁL. B ■a kb na Szép ranka. — Eredeti regényünk. — Irta : Bodnár Gáspár. 14 X. Szép Arankának tehát egy hanttal többje van a temetőben ... Eddig is járta a temetőt. Anyja, apja sírjánál gyűjtötte erejét, reményét. És úgy fájt neki, hogy mégis... mégis egy hant hiányzik ott... Jegyesének sirhalma. Most már az is ott van. És ott lesz az övé is. Mellette, mint hitvesek nyugvó helye. Járta is a temetőt napról-napra. Vitte a virágot, a koszorút minden vasárnapra. És beszélt azzal a sírral, azokkal a sírokkal azon a titkos nyelven, melyen nem tudnak beszélni csak azok, akik hisznek és reméllenek — a viszontlátásban. És Szép Aranka hitt. Remélt. Tudott is a hit és remény titkos nyelvén beszélni avval a sírral, azokkal a sírokkal. Már reszketve járta az aggság utolsó lépcsőit. Életének napja fáradóban, mulandóban. Ott ül egymagában, kis szobájában. És sóhajt: — Csak még egyszer juthatnék el élve a temetőbe. Temetőbe... az ő sírhelyére. Felöltözik tehát. Kora reggel indul. Cammog. Lépésről-lépésre. Déli harangszóra érkezik meg. Hallja az öreg harang szavát. Imádkozik. Aztán oda tekint a sir melletti üres helyre. Arca kividül, mint késő télen a nap. Mikor búcsúzni készül. Mosoly játszadozik ráncos homlokán. Szemében ifjú tűz lobban fel, hogy amily hirtelen lobbant, oly hirtelen aludjék ki. Szép Aranka egy pár nap múlva ... csendesen, minden fájdalom nélkül — elaludt. Úgy elaludt, hogy az örökkévalóság reggelén egy szebb, boldogabb életre ébred csak fel. * * * A nyáron ott jártam a bányavárosban. Elmentem a temetőbe is. És megmutatták nekem a sirt. Szép Aranka sírját. Egyszerű márványemléket állítottak a bányászok a sírja felé. Aranyos betűkkel van bele vésve: — Szép Aranka, a női hűség hős eszményképe. Sokáig állottam a sírnál... és szememben megrezgett a könny. (Vége.) Öt kis malac. Beállít a legény a községházához. — No, mi kell, Pali flam “? — kérdi a biró. — Hát egy bizonyítvány kellene a tisztességemről. — Minek az neked, Pali? — Mert hogy a menyasszonyom apja parádéskocsis, hát nagyra van vele és sokat ad a becsületre. Ezért kő. — Csakhogy nem megy ám az olyan könnyen... tudod... . az az Öt malac, amit loptál... — Hiszen kicsinyek voltak .., — Már .az mindegy. — De más bajom nem volt a törvénynyel',.. — Jó ... jó... de mégis csak volt. A legény megvakarjá az üstökét. — Hát akkor Írja bele ä bizonyítványba, hogy én mindig becsületes, tisztességes voltam, öt kis malac hijján. BB A SZERKESZTŐSÉG TELEFONJA, m Lapunk hű barátja Kár, nagy kár. Ne tegye! Sőt annál édesebben merüljön el kedves költőibe, mentői több az ellensége, jobban mondva irigye. Lássa, nincs a világon olyan nyilvánosan szereplő ember, pláne iró — kire az a vak irigység kancsal szemekkel rá ne hunyorítana. Oh, az igazi költők az ő müveikben vigasztalnak, erősítenek és további küzdelemre acéloznak. Lássa levelét olvasva : elővettük Csokonai Vitéz Mihály költeményeit és kinyitottuk arra a lapra, melyen — rövidítve adjuk — ez a költemény olvasható : Biz én nem törődöm már, Akárki mit beszéljen. Gyakran rúgást ejt a szamár Becsületes személyen. És jámbor is jár ott, ahol Egy-két irigy csahol. Akárki, mit felőlem mond, Mind szél után bocsátom, Volt mindenkor s lessz is bolond : De volt s lesz is barátom, Béhunyom hát fülem, szemem Érzem tulajdon érdemem. Érzem saját jó szivemet, Más embernek nem vétek, Mégis, ti Cenkek! engemet Szitokra felvevétek. Ha néha én botlottam : De a ti lelketek hamis. Más a hibába torkig ül, Mégis darál felőlem ; Csípést teszen belőlem. K .. vaanyja ! hadd fecsegjen ő Holdtöltére tán eszére jő. ... És igy tovább .. . tovább megleli a feleletet, a megnyugtatást. az elégtételt a költők örök műveiben. Akik szintén szenvedtek, sokszor nyeltek, hallgattak, de aztán ... úgy csapnak széjjel, mint a sebes villám sötétes éjjel. Ez a mi tanácsunk. Nyugodjék bele. _A pálmát köszönjük. MORVÁI JÁNOS KÖNYVNYOMDÁJA, SZATMÁHON.
