Téli Esték, 1910 (12. évfolyam, 11-18. szám, 13. évfolyam, 1-10. szám)
1910-02-20 / 17. szám
TÉLI ESTÉK 2 végrendeletként kellene nem csak őriznünk, de a legszigorúbban követnünk a legnagyobb magyarnak Széchenyi Istvánnak tanácsát. Hogy t. i. mindenek előtt erősödjünk meg anyagiakban és aztán fogjunk a harchoz, a küzdelemhez. Lépésről-lépésre kell a magyarnak kivívnia azt, amihez joga van, ami nemzeti életének alapfeltétele. Mert ha mindig visszahullnak, ha mindig élőiről kell kezdeni: a legszebb, legideálisabb küzdelem és remények közt temetkezünk el. Tövisek és virágok. Az önmagával meghasonlott ember mindig azon töri fejét,hogy másokat is hasonló lelkiállapotba hozza. Az ilyen embernek valóságos szenvedelme a folytonos gyanusitás, göbök keresése és fényes nappal is kisértetek kergetése. * Nem az az igazi tudós, aki magát annak mondja. Nem az az erényes ember, aki magáról örökösen azt hirdeti. Az igazi tudós egyet tud, hogy még nagyon keveset tud. Az igazi erénynek meg az a természete, hogy nem szó, hivalkodás, de önszemélye által hat. És hódit. •» Sok ember azt hiszi, hogy sikerült nyakig begombolkoznia. Hogy bensejét teljesen eltakarhatja az emberek szemei elől. És nem veszi észre, hogy gyomrában észrevétlenül üres ablak keletkezik, melyen keresztül pompásan láthati bensejébe. Gereben A mindennapi kenyérről. Irta és felolvasta : Dr. Schober Emil. (Folytatás.) A levegő többféle forrásból kapja a szükséges szénsavat. Igjr p. o. földünk különböző pontjain tiszta szénsav tör fel a föld méhéből. Természeti ritkaságokkal gazdag megajándékozottt Háromszék- megyében Torján, Málnáson, Kovásznán a szénsav akkora mennyiségben tódul fel a föld ösmeretlen mélységeiből, hogy Torján és Málnáson a szénsavat iparcélokra megsüritik és vastartókban bocsátják forgalomba, Szénsavval látja el a levegőt minden rothadó test, legyen az ember, állat vagy növény. A fűszál és eltiprója a hatalmas ember befejezve pályafutását egyformán látja el szénsavval a levegőt. Ha elgondoljuk, hogy minden élőlény, akár olyan, hogy csak nagyitóval látható, akár tűhegynyi nagyságú, akár óriás egykor elrothad, beláthatják, hogy a rothadó testekkel borított földfelület csakúgy önti magából a szénsavat. Nagyon jelentős forrása még a szénsavnak az erjedő testek sokasága. Egyszerűség okáért csak az erjedő mustra utalok. Mindenki tudja, hogy olyan pincébe, melyben erjedő must van csak különös óvintézkedések mellett lehet bemenni, ellenkező esetben életünkkel játszunk, mert a szénsav, mint már tudjuk, nemcsak a gyertyát, de az életet is kioltja. A felsorolt forrásokon kivül a szénsavnak még két igen nevezetes forrását említem fel. Az egyik az égés, a másik lélegzés. Minden égő test körül szénsav fejlődik. Az égő gyufaszál vagy a lángba borult házfedél épugy fejleszti a szénsavat, mint egy égő gyertya, vagy a kályhában ropogó égő fahasáb. Hogy ez igy van kísérletileg fogom igazolni. Mindenekelőtt tudnunk kell, hogy a vegyész miről ösmeri meg a láthatatlan szénsav jelenlétét .1 Ösmeretes dolog, hogyha meszet oltunk, a mész hevesen forrni kezd, ugyanekkor a mészre öntött viz feloldja a mész egy részét is. Ez a teljesen tiszta vízhez hasonló, maró folyadékot mészviznek nevezik, mert az oltott másznék egy alkatrésze van feloldva. Ha már most e mészvizbe a szénsavat bele- bocsátom, miként láthatják rögtön megzavarodik, tejessé válik azon számtalan pikkelyszerü fehér testtől, mely szemünk láttára képződött a szénsavból és a mészvizben oldott alkatrészből. E pelyheket megvizsgálva kitűnik, hogy közönséges mészkőnél nem egyebek. Vagyis más szóval a láthatatlan szénsavat megismerhetjük a mészviz segélyével, mert azzal együtt mészkövet képez. Ezt tudva már most könnyű lesz bebizonyítanom, hogy nemcsak az égő gyertya, de légzésünkkor is képződik szénsav. E szűk nyakú palackba mártsunk egy horgos drótra erősített égő gyertyácskát. Mint látjuk eleinte ég, aztán pislog, aztán nemsokára elalszik. A vegytant nem tudó ember azt fogja mondani, hogy a gyertya elaludt, mert nem volt elég levegője, a vegyész ellenben azt állítja, hogy elaludt, mert kioltotta a lángja körül fejlődő szénsav. Lássuk igaza van-e a vegyésznek ? Öntsünk a palackba mészvizet s ime azt látjuk, hogy éppen úgy megtejesedik a mészkő pelyhektől, mint akkor midőn tiszta szénsavat bocsátottunk beléje. Tehát az égő gyertya körül valóban fejlődik szénsav, csakúgy, mint az égő gyufaszál, a kályhában ropogó égő fahasáb, vagy a lángba borult házfedél körül. Leheljünk mármost ezen üvegcső segélyével ezen mészvizzel telt pohárkába s ime a mészviz csakúgy megtejesedik a mészkő pelyhektől, mint az előbbi esetekben. Vagyis lélekzésünkkor tényleg szénsav fejlődik. A légzés tehát szintén forrása a szénsavnak! Jelentősége azonban akkor fog növekedni, ha figyelembe vesszük, hogy nemcsak az ember lélekzik, de lélekzik az állat is, még az is a melyiket csak nagyitó üveggel láthatunk, lélekzik továbbá minden növény, az utolsó fűszál csakúgy, mint a legóriásabb fa! Beláthatják tehát, hogy a szénsavnak mindezen forrásai örök időkre ellátják a levegőt a szükséges szénsavval. Jut abból bőségesen minden fűszálnak, minden falevélnek épugy mint a buzaszál minden levelének. Tisztelt Hallgatóim! Előadásom kezdetén a mindennapi kenyér bölcsőjét kerestem s azt hiszem, hogy a bölcsőt és annak nem egy deszkaszálját meg is találtam a szénsav forrásaiban, tudva azt, hogy a keményítő felerészben a szénsavból származik, továbbá azt, hogy a keményítő a lisztnek 66 százalékát teszi. A kenyér bölcsője és annak deszkaszálai tehát a rothadás, az erjedés, az égés, a lélekzés. Másszóval mindennapi kenyerünk javarészt a rothadó, erjedő, égő és lélekző testekből származik. Kigondolná ezt? Kigondolná, hogy a mindennapi kenyerünkben megesszük saját sóhajtásunkat is, hogy
