Téli Esték, 1910 (12. évfolyam, 11-18. szám, 13. évfolyam, 1-10. szám)
1910-02-13 / 16. szám
4 TÉLI ESTEK ■ ■ VASÁRN AP. B B Tövisek és virágok... — (ij'ors felvételek a mindennapi életből. — Rajzolja: Bodnár Gáspár. Hatalmas közművelődési palota épül X. városban. Az iparosok könnyebben lélegzenek, mert biztosították őket, hogy a palotánál az utolsó szeg is — helybeli lesz. — Látod fiam, már Jérce koma megkötötte a szerződést. — Van arra még idő!... — Attól remegek, hogy megint elkésel... — Mikor késtem még ? — Mindég, valahányszor a szerencse ablakodra repült. — Nem asszonyi észhez való!! — Jó; és majd meglátod, megint — elkéstél. Halogató János és kedves, sokat aggódó, sőt sirdogáló élete párja, Náncsi közt folyik ez a párbeszéd. Amiből rövidesen kiérezheti az olvasó — Halogató János uram lélektanát. Halogató János uram ugyanis mindenütt szeretett tartózkodni, csak otthon nem. Pedig négy legény szántotta gyalujával a deszkát. Lévén Halogató uram asztalos mester. És nem hiába szánta a sors asztalosnak. Mert kegyetlen módon szerette — az asztalt... Legkivált pedig — a billiárd asztalt. Ez volt az ő életének költészete. Sava. Borsa. Ébren és álmában: ezt a művészetet űzte. Olyan tökélyre emelkedett e nemű művészetében, hogy a kávéházak szállóin is tudták: — Ő a város billiárd királya. Az ebéd alig csúszott le az ő garatján, már biliárdozott. A vacsora meg legtöbbször, naponkint nem kellett. Épen a délutáni partik után jött csak a java. Az izgalmasabb versenyzések. __Halogató uram háza előtt — kocsi áll. Nagy ur száll ki belőle, pesti ur, aki azért jött, hogy a kultúrpalotának építési ügyeit bevégezze. Nyélbe üsse. A városi mérnök leugrik a kocsiról és az épen kijövő Halogatónétól kérdezi izgatottan — gyorsan: — Itthon van a mester ? — Nincs kérem. De pillanat alatt itthon lesz. Azonnal utánna küldök. És szalad a Misi inas eszeveszetten az »Ázsia« kávéházba. — Tessen jönni, mert itt van a kultúrpalota — minisztérium. Ott ül a kocsiba’ a házunk előtt. — Kicsoda te ? És Halogató ur röpíti az elefántcsont golyót tovább, mintha csak — a plenetáját játszaná ki. — De tessék már sietni, ismételte a bámészkodó Misi, mert a kultúrpalota minisztérium nem várakozik ám. — Eredj csak vissza és mondd meg: azonnal megyek, de már ezt a partit ki kell játszanom. És Misi vissza ballagott. Nem rohant. Iszen a májszter nem siet. Neki se’ sürgős — a kultúrpalota. Se a kultúrpalota-minister. — Gyere már. te lelketlen gazember, kiáltott Misi elé — Náncsi asszony. — Iszen nem bicikli az én lábam. Se automobillá. — Jön? — Gyün! De azt mondotta, hogy már neki csak ki kell játszani előbb — a parádét. A kocsikon ülők vártak egy kis ideig. Náncsi mama tartogatta őket izgatottan — szóval — beszéddel. De Halogató ur csak nem érkezik. Végre a pesti ur haragosan, türelmetlenül szól: — Hja. nekünk olyan mesteremberre nincs szükségünk, akinek elébb való a biliárd parti, mint — az üzlet. Hajts! __És az asztalos munkát még az nap megkapta Élelmes Éliás ... Ha logató ur pedig a kávéházban dühösen szidja tovább és naponkint a szabad ipart, meg a zsidókat, akik mindent letarolnak — a magyar iparosok elől. így történt! Szóról-szóra — igy történt. Tessék elhinni! * * * Halogató urnái már nem dolgozik négy segéd. Egy sem dolgozik. Sőt a nagy, tágas műhelyekben — senki sem dolgozik. Ennyire haladt pár esztendő alatt. __Vasárnap volt. Amint az ipartestület elnöke, öregebbik Szántó Sámuel a templomba haladva... »Ázsia« cimü kávéház sarkán találkozik egy kopott emberrel, ügy nézett ki, mint egy ütött holló, amelyik máé szárnyát se bírja. Ittas volt egy kissé... és igy a züllés képe még szembeszökőbb. — Hej uram, Sámuel uram. Fáj nekem valami f De nagyon fáj. — Mi fáj neked, szólott csudálkozva Szántó uram, mert most ismerte meg Halogatót. — Hogy még becsületes ruhám sincs már, amivel — az Isten házába mehetnék. — Hát azért mégy a kocsmába ugy-e, mert a templomba nem mehetsz? — Tisztán azért. Mert fáj, de nagyon fáj, hogy igy — elpusztultam. Elpusztítottak a lelketlen emberek. — Az emberek? — Igen, meg a szabad ipar. — Oh be nagy tévedésben vagy! Gyere csak velem kissé odább. Szólani akarok a te lelkednek. — Mán hogy miért? Kérdezte Halogató, szinte kijózanodva. — Mindjárt megtudod. Ládd-e Halogató, te ma már ittál. Holnap még inni fogsz. Azután való nap meg bágyadt leszel, biliárdozni kell. Csütörtökön már lehetne dolgoznod, de azt mondod : — A héten már úgysem fejezem be egymagám a munkát. Majd a jövő héten! De addig megint eljön a vasárnap. És akkor megint jön a biliárd, a biliárddal a kvaterka. És múlik a hét éppen úgy, mint az előtte való. Persze, hogy igy se családodat, se magadat nem tarthatod fenn. Se ruhád, se családi életed nincs. Hanem kiállsz a piacra és tele panaszkodod a világot, hogy
