Téli Esték, 1910 (12. évfolyam, 11-18. szám, 13. évfolyam, 1-10. szám)

1910-02-13 / 16. szám

TÉLI ESTÉK 3 t. i. a fekete szén. E szenet kikaphatjuk a keményí­tőből úgy, ha a keményítőt elégetjük. Tegyünk ezen üvegcsőbe egy-két szem keményítőt s égessük a spirituszlámpa lángjánál. A keményítőből gyorsan ki fog válni a szén, vagy közönségesen szólva a ke­ményítő szénné fog égni. E szén a szénsav szene. Az üvegcső oldalai pedig megharmatasodnak, annak jeléül, hogy a teljesen száraznak látszó keméuyitő- ben jelen vannak a viz alkatrészei is. Két tényt tisztáztunk tehát. Az egyik, hogy a ke­ményítő a napfény hatására a levélben képződik a másik, hogy képződéséhez a levegő szénsava és a ta­laj vize szükséges. Beláthatják t. Hallgatóim, hogy ez­után foglalkoznunk kell azon kérdéssel is, hogy milyen a szénsavnak a tulajdonsága s különösen, hogy a le­vegő honnan kapja a szükséges szénsavat, hogyan jut a szénsav a levél belsejébe, végül, hogy a nö­vénynek mire való a keményítő? A szénsav tulajdonságait csak kísérletileg tud­juk megállapítani, vagyis úgy, hogy előbb a szénsa­vat mesterségesen előállítjuk, kísérletezünk vele s e kísérletek alapján megállapítjuk a tulajdonságait. Szén­savat szénsav tartalmú anyagokból állítunk elé. Ilyen anyag sok van, ilyen p. o. a márvány, a mészkő. Ki­gondolná, hogy e díszes kőben, a maradványban szén­sav van, illetőleg, hogy valódi szenet tartalmaz ? Pedig ez úgy van, erről rövidesen meg is fogunk győződni. Kérdés, hogy a márványból miként szabadítjuk ki a szénsavat? Egyszerűen úgy, hogy leöntjük a min­denkitől ösmert kereskedésbeli sósavval. Ekkor a márványból erős pezsgés, fővés közt ki fog szaba­dulni a szénsav, amelyet már csak fel kell fognunk, hogy kísérletezhessünk vele. A szénsav fejlesztő is, miként láthatják, nagyon egyszerű. Nem áll az egyéb­ből mint két nagyobb palackból, melyek aljukon össze vannak egymással gumicsővel kapcsolva, Az egyik palackba öntöm a sósavat, a másikat megtöl­töm márvány darabokkal, ez utóbbi palack nyaká­ban van még egy gumicső erősítve, amely a fejlődő szénsav elvezetésére szolgál. Mármost ha megeme­lem a sósavas palackot, látni való, hogy a sósav rá ömlik a márványra, ami most meg is történt. A már­vány heves pezsgés közt millió és millió szénsav buborékot bocsát el magából. Fogjuk fel az el- szálló szénsav buborékokat ezen hengeres edénybe, íme ezen edény ezután is üresnek látszik, mert a szénsav első tulajdonsága, hogy színtelen légnemű test. Bocsássuk most a kitóduló szénsavat ezen nagy, több liter tartalmú pohárba, melybe előzetesen egy gyertyákkal megrakott, pléhből való lépcsőt állítot­tunk. Azt a sajátságos tüneményt fogjuk észrevenni, hogy legelőször a legalsó gyertyák alszanak el, utol­jára a legfelsők. E tény kétfélét bizonyít. Először azt. hogy az égő testeket kioltja, vagyis, hogy az égést nem táplálja, e tapasztalatunkat kibővítem azon ki­jelentéssel, hogy a szénsav nemcsak a gyertyát, de az életet is kioltja. Ha p. o. gyertya helyett egy ege­ret, vagy verebet tettem volna ezen pohárba, az egér is, a veréb is megfult volna a szénsavban. Ezen kísérlet még azt is bizonyítja, hogy a szénsav nehéz légnemű test, mert a legalsó gyertyák aludtak el legelőször, mi nem igv történt volna meg, ha a szénsav könnyű volna. Hogy a szénsav nehéz és az égő, meg élő tes­teknek nem válik javára, azt még sokféle kísérlettel lehet bizonyítani, például igy is. Ezen két, teljesen egyenlő hengeres üvegedény egyikét megtöltöm szén­savval, a másikát üresen hagyom. Az üresen hagyott hengert ráborítom a szénsavval telt henger szájára s most a két egymásra borított hengeres edényt megfordítom. Rövid idő múlva egy égő gyertya meggyőz minket arról, hogy a szénsav átömlött az alsó, csak levegővel telt heugerbe. A szénsav súlyos voltát egyszerűen úgy is be­mutathatjuk, hogy ezen szénsavval megtöltött poha­rat egy égő gyertya felett kiöntjük, az égő gyertyát a leszálló szénsav kioltja. Végül felemlítem, hogy a szénsavat alkalmas módon cseppfolyóssá lehet sűríteni. Cseppfolyós szén­savat ezen üvegcsőben mutathatok. Viztiszta, köny- nyen hullámzó és már csekély meleg hatására gőzzé váló test. Mint tisztelt Hallgatóim bizonyára tudni fogják ma napság az ipar töménytelen cseppfolyós szénsavat fogyaszt, például a szódavíz gyártásnál is. Összefoglalva a kísérleti igazságokat kijelenthet­jük, hogy a szénsav egy olyan színtelen, légnemű test amely nehéz és sem az égést,sem az életet nem táplálja Bizonyításra szorul még, hogy a színtelen szén­sav fekete szenet tartalmaz. Szükségünk van ezen bizonyításra azért, mert állítottam, hogy a kemé­nyítő szene a szénsavból származik. Előzetesen azon­ban kénytelen vagyok elmondani azt is, hogy a szén­sav összetett test. Áll a már említett fekete szénből és egy másik testből, az úgynevezett élenyből. Az élenyről csak annyit mondok, hogy az egy légnemű test és a levegőnek alkatrésze. Sokféle tulajdonsá­gaiból csak azt az egyet említem fel, hogy éleszti a tűzet, fentartja az életet, nélküle a tűz elaludna, életünk is megszűnne, másszóval éleny nélkül meg­halnánk és velünk együtt minden teremtett élőlény. Világos dolog már most, ha az élenyt valami módon a szénsavtól elveszem, hátra fog maradni a fekete szén. Kérdés mivel fogom az élenyt a szénsavtól elválasztani és lekötni ? Lekötöm a kálium nevű fémmel, melynek nevén kívül csak azt az egy tulaj­donságát említem fel, hogy rendkívül vonzódik az élenyhez, ennélfogva képes is azt lekötni. Ezeket tudva tegyük a kálium egy darabkáját ezen göm­bös üvegcsőbe s bocsássuk rajta keresztül a szén­savat, tegyük meg még azt is, hogy az üveggömböt a benne levő káliummal együtt melegítsük a bor- szeszlámpával. íme egy pillanat alatt az üvegcső megfeketedett azon széntől, melyet a szénsav magá­tól elbocsátott. Az üveggömb fenekén természetesen a kálium már hiányzik, hanem helyette van egy ká­liumból és élenyből álló uj test. A szénsav tehát rászolgált nevére, mert valóban tartalmaz szenet, melyet miként már tudjuk, a keményítőnek ad át. E kísérlettel befejeztem a szénsav tulajdonsá­gainak és összetételeinek az ösmertetését. Áttérhe­tek most azon nevezetes kérdésre, hogy a levegő honnan kapja a szükséges szénsavat? Mert belát­hatják tisztel Hallgatóim, hogyha igaz az, hogy kivé­tel nélkül minden zöldszinü növény készít keményí­tőt és elfogyasztja a szénsavat, akkor rendkívüli mennyiségű szénsavra van szüksége a levegőnek, hogy az utolsó fűszálat épugy ellássa szénsavval, mint a terebélyes tölgynek utolsó leveleit. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom