Téli Esték, 1910 (12. évfolyam, 11-18. szám, 13. évfolyam, 1-10. szám)

1910-01-23 / 13. szám

TÉLI ESTEK zekében azonban még akkor sem vehető fel, ha erre az adófizetésbeli képessége fel is jogosítaná. # Állatok marhalevele. Az állategészségügy rendezéséről szóló törvény végrehajtása tárgyában kiadott utasítás szerint minden haszonállatot el kell látni marhalevéllel, ha a tulajdonjogát másra kí­vánja átruházni. Ezen esetben a tulajdonos köteles a marhalevelet a saját nevelésű állataira és saját nevére kiállíttatni s ennek alapján történik a tulaj­donjog átruházása. A marhelevélkezelő a már má­sodkézen levő állatokra oly marhalevelet, melyben saját nevelés igazoltatnék, ki nem adhat, mert ezzel az 1979. évi XL. t.-c. 1. §-ába ütköző kihágást kö­vetne el s a fegyelmi büntetésen kívül 400 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel is volna büntetendő. ■ ■ El EJSÁCt? ■■ n ni n Derék katona. Aradról írják... Érdekes és föltünést keltő beszéddel foglalta el állását Barbini Sándor ezredes, az aradi 33. gyalog­ezred újonnan kinevezett parancsnoka. Az uj ezred­parancsnok ugyanis a következő beszéddel mutat­kozott be ezrede tisztikarának: — Uraim ! Az én fölfogásom szerint a tiszt béke ide­jén nem lehet más, mint a nép nevelője. Ez az én prog- ramraom s ebből önként következik, hogy az ezredben el­várom mindenkitől, hogy a leghumánusabban, a legnagyobb türelemmel végezze szép föladatát. Ha ez a fölfogás átmegy az önök gondolkozásába is, akkor nem lehet szó katonai brutalitásról, a hatalommal való visszaélésről. Az a csapat, amelyet ilyen gondolkodású tisztikar nevel, fölösleges túl­terhelés és kinzás nélkül is megállja majd a helyét a csa­tatéren is. Óhajtom, hogy a tisztikar gavalléros lelkületű, korrekt gondolkodású férfiakból, testvéri szeretetben élő bajtársakból álljon. A lélek nemessége tüntesse ki önöket, ígérem, hogy a legnemesebb törekvésem lesz az önök gon­dolkodását, lelkületét megismerni. Nem az ezredparancsnok hivatása, hogy a tiszti sapka magasságát méregesse, hanem, hogy emberies, fölvilágosult, korrekt szellemet követeljen, de neveljen is. Én szigorú parancsnok leszek. Megkövete­lem a pontosságot, de gyűlölöm a kicsinyességet. Fontosság alatt értendő az én értelmezésem szerint, hogy semmit sem hamarább, semmii sem később. Nincs annak értelme, hogy például mikor reggel nyolc órakor kell állani az ezrednek, akkor már negyed nyolc órakor kiparan­csolják. és háromnegyed óráig fárasztják. Ez elkedvetleníti, munkával terheli a legénységet és a tisztikart, A szolgálati ügyek gyors elintézését elvárom, bár egyáltalán nem óha­jom a sürgetés. Minden embert a maga lelkiismerete, be­csületérzése ösztökél munkára. Az ezredes külön beszédet intézett az altisz­tekhez, is, akiket arra intett, hogy egymás között és a legénységgel mindig művelt ember hangján érint­kezzenek s kerüljék a durvaságot és trágár beszédet. * — Érdekes királyi ajándék. A király az újév alkal­mából rendkívül értékes ajándékkal kedveskedett Tropschné, született Breiteneder Mária asszonynak, aki egyetlen élő tanúja az uralkodó ellen 1853 évi február hó 18-án elkö­vetett merényletnek. A király néhány hónappal ezelőtt, kü­lön kihallgatáson fogadta a jelenleg 68 éves agg hölgyet, a kinek mo3t egy művészi kivitelű feszületet ajándékozott. A / lapislazuliból készült és 16 centiméter hosszúságú feszületet Schwartz István szobrászművész tervezte. A Krisztus-alak tömör ezüstből készült, miként a talapzat is, amelyen az uralkodó monogrammja és fölötte a korona látható. A fe­szület csiszolt üvegből készült üvegharangban van elhe­lyezve. — A földmivelésügyl minisztérium kiadványai A földmivelésügyi minisztérium könyvtárnoka most készi-’ tette el jelentését a forgalomban levő népies kiadványok terjedéséről. A jelentés szerint a 76 különféle gazdasági könyvekből és füzetekből 238.148 darabot kértek, úgy hogy ez a szám a múlt évihez képest majd két és félszeresre nö- kedett. Egyes kiadványok, mint »A magyar gazda kincses- háza«, a »Szőlőmivelési útmutató«, Herman Ottó könyvei teljesen elfogytak. Uj kiadás forgalomba hozására most tör­téntek intézkedések. Az ingyen példányokon kivül mintegy 50.000 könyvet meg is fizettek s Amerikába szakadt véreink is nagy számban kérik e kiadványokat. A minisztérium hi­vatali személyzetének gazdag jogi és gazdaságtudományi kézikönyvtár áll rendelkezésre, melyből 508 kötet volt a múlt évben hosszabb használatra kiadva. A könyvtár újab­ban 499 kötettel gazdagodott és szakszerűen rendeztetett. — Egy káptalani birtok paroellázása. Az egri fő­káptalan monori 3276 katasztrális holdas birtokából eddig összesen 292 parcella adatott el 3018 hold összterülettel. Ebből 150 az 1—5 holdas parcella, 74 az 5—10 holdas par­cella és 36 a 10—20 holdas parcella. A többi terület a bel­sőségekre és nagyobb birtoktestekre esik. A letett bánatpénz összege 196 678 korona. A vevők túlnyomó része Monorrói kerül ki, de a szomszédos községek lakói is elég szép szám­ban vásároltak. Nevezetesen Benyéről 18, Uambáról 14 és Pilisről 45 vevő jelentkezett. A parcellázás befejezését csak a még eladatlan belsőségek hátráltatják. — Üstökös. A franciaországi Lile város felett január 11-dikén este óriási üstökös jelent meg. Majdnem másfél óráig tartott, mig eltűnt. — Kincsek a koldustanyán. Hogy a kéregetés is milyen jövedelmező mesterség lehet, ha valaki takarékosan bánik az apró pénzadományokkal, arra újabb jellemzőbb példát jelentenek Schwetzingenből. A minap az ottani köz­kórházba bevittek egy öreg anyókát, akit Katónak emle­getnek és aki a csintalan gyerkőcök gúnyolódásainak köze­pette rongyos, piszkos ruhában járt házról házra koldulni Most, hogy bekerült a kórházba, ütött-kopott viskójában alapos takarítást, tisztogatást végeztek. A dohos tanyán az ócska lim-lomok között fölfedeztek egy pénzes zacskót és benne hetven koronát, azonkívül egy hatvanezer koronáról szóló takarékpénztári könyvecskét. Senkinek sejtelme sem volt róla, hogy odahaza milyen kincseket őriz a «szegény« Kató néne« — Ötszáz éves koporsó. Battonyáról telefonálja tu­dósítónk : A csanádmegyei Dombegyháza községben Tö- mörcsik István községi lakos a kertjében még 1892-ban ásás közben egy vaskoporsóra akadt, fölfedezését azonban egé­szen a legutóbbi időig titokban tartotta és csak a napokban tett erről jelentést a hatóságoknak. A koporsó, a mely 3 méter hosszú és 2 méter magas, mintegy 15 méternyi mély­ségben van a földben. Amikor Tömörcsik ásás közben rá­akadt, egy nyolc kilogramm súlyú, kenyéralaku és belül üres kő is volt a koporsón. A leletről azért nem tett jelen­tést, mert azt hitte, hogy a koporsót sikerül majd felnyit­nia és magáévá teheti majd az esetleg benne levő érték­tárgyakat. Az évek folyamán szomszédja és fiai segítségével többször próbálta felfesziteni, de mindig eredménytelenül, mert a koporsó rendkívül erős és masszív. Egy ilyen fe- szitési kísérlet alkalmával tört le a koporsón volt címer is, a mely nem a mostani államcimer, hanem a középen Magyarország diszcimerét, körülötte pedig Szlavónia, Hor­vátország és Fiume diszcimereit mutatja. A hatóság hely­színi szemlét tartott és a címert, amely négy darabra tö­rött, Makóra küldte a csanádmegyei alispánhoz, egyben pe­dig kérte, hogy küldjön ki szakértőt, érdemes-e a lelet he­lyén ásatásokat folytatni. A lelet helye mintegy 200 lépés­nyire van az úgynevezett Attila-halomtól. A feltevés szerint a koporsó a 15. századból származik, erre azonban majd csak a szakértői szemle fog világosságot deríteni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom