Téli Esték, 1910 (12. évfolyam, 11-18. szám, 13. évfolyam, 1-10. szám)

1910-01-23 / 13. szám

8 TELI ESTÉK ■ A KANDALLÓNÁL. H Szép -A. ranka. — Eredeti regényünk. — Irta : Bodnár Gáspár. y VII. A mentő-munkálatokat még sokáig folytatták. Hasztalan! Azokat a szegény, szerencsétlen bányászokat halottként se találhatták fel. A bányásznépnek nagy hajlama van a rend­kívülire, a csudásra, sőt a babonás hiedelmekre is. Nem csuda! ’Iszen ez a nép élet és halál sejtelme közt él. Száz és száz veszedelem lebeg feje fölött éjjel és nappal. Sose tudja, mikor üt be romlása. Aki valaha bányász vidéken élt, miként én — jól ismeri azokat a rémhistóriákat például, amiket a nép a »bánya-rém«-hez csatol. Hisz a bányarémbe. Száz és száz változatban. Tele sötét képekkel, bus őszi lemondásokkal. Most is, hogy ez a szerencsétlenség történt, a nép gondolkodásának, érzésének középpontjába — a bánya rém alakja, szerepe — helyezkedett. — A bányarém — úgy mondották — elra­bolta őket. És levitte a föld mélységes mélyébe. Ott tartja fogva őket. Mert foglyai, akiket eddig levitt fellázadtak. És a lázadókat megfojtotta. Uj szolgákra van tehát szükség. És igv tovább... tovább. Minden bányász tűzhelyen más és más rege, mende-monda kélt ki a fantáziának mélyéből. De kélt pletyka is. Ott az úri házakban. Az irigy lelkek, a rossz nyelvek a szerencsétlenség pil­lanatában megnémultak ugyan. Moccanni sem mer­tek. Az általános megdöbbenés megláncolta őket. Az igaz részvét, ami az egész városban megnyilatko­zott — tehetetlenné tette őket. Szép Arankát a rész­vét vigasztaló virága vette körül. Ám, az idő felejtett. Enyhít. Felszabadítja a le­láncolt lelkeket és nyelveket is. Az irigység egyszer csak átcsap — a kár­örömbe. Ez a csúnya tulajdonsága az ádáz lelkek- nek ott lappangott már a temetésen is. De nem vi­gyorgott. Még mosolyogni se’ mert. Most már mosolyog. Sőt vigyorogni is kezd. — Hogy hát például Szép Arankát az Isten keze sújtotta. Nem volt vőlegényéhez hű. Farizeus volt. Kén lelkű. A festővel is kacérkodott. Észre­vette ezt vőlegénye is. Azért keseredett el. Ki tudja, mit csinálhatott? Talán elméje is megzavarodott. Ki áll jót érte, nem-e ő, a vőlegény gyújtotta meg a kanócot. Szegény Szép Aranka! Mérhetlen fájdalmához még ezek a kígyó sziszegések is oda csúsztak. A festő is hallotta a lelketlen pletykát. Felhá­borodott. Kerülte Arankát. Csak távol tőle osztozko­dott mérhetlen fájdalmában. Aztán kis idő múlva eltávozott szülőföldjéről. Csak egy levelet juttatott Muta Nácival Szép Aranka kezeihez. Búcsúzó leve­let. Ebben még egyszer, lelkének egész melegével, izzó szenvedélyével ajánlotta fel magát és egész va­gyonát a bus menyasszonynak, Aranka olvasatlanul dobta tüzbe a levelet. A papiros egyet iángolt. Aztán ná0luv^ Aranka pedig letérdelt és újra és újra fogadást tett, hogy soha, de soha férjhez nem megy. Szentül megőrzi mennyasszonyi állapotát. Örökös menyasszony lesz! Fekete gyász ruhá­ban. Örökké élő emlékezettel. Szent hűséggel. Har­mat tisztasággal. Pedig nincs esztendő, hogy kérője ne akadjon. Derék legények. Időnkint megzaklatják az úri rend­ből is. Csábitó színészek veszik körül. ígéretekkel, hízelgéssel. A női szenvedély hihetetlen felkorbá­csolásával Hasztalan! (Folytatjuk.) m A SZERKESZTŐSÉG TELEFONJA, m B B B Budapest. A félreértés legjobban fáj, ha olyantól jő, akinek módjában van jól figyelni, mindent olvasni, látni és tapasztalni Annak a káplánnak szerencsétlen színműve ne ejtse önt — tőrbe. Illetőleg vastag elfogultságba. Egy fecske nem csinál nyarat. Ezzel a közmondással meg van mondva, hogy mi a hamis indukció. Gál István színműve méltatlan a talárhoz, akárhogy csürik-csavarják nagy dobos barátai. Az ő műve drámai formában öltözködött Ízléstelen, durva izgatás a celibitus ellen. A kérdés nagy. Lehet valakinek tiszta, sőt ideális véleménye, meggyőződése ez ügyben. De jaj annak a megoldásnak, ahol a fürdő vízzel oda dobjuk a pocsolyába a gyermeket, aki fürdik és az anyát is, meg a testvéreket is, akik fürösztenek, És ha még jó dráma volna! De nem az. Megbukott. Maga a közönség buktatta meg. Akit izgatni akart és megnyerni. Lélektanilag is hiába kérdezzük: minden áron meg kellett Írnia ezt a darabot, a káplán urnák? Nem. A darab gyenge, mint a komoly kritika Írja, kezdőnek is gyenge. Gyámoltalan kísérlet. Az eszme mellett való hadakozásnak silány paródiája. A da­rab tele van rettentő lélektani hibákkal. Már maga a kiin­dulás kicsinyes és nevetséges. Azt hiszi a szerző hogy egy vezércikk meg egy kerületi papi gyűlés valósággal Arki- médeszi pont, amelyből a világ egyházat ki lehet forgatni. A legdühösebb egyházellenes hallgató is boszankodik a a szerzőre, aki ilyen ostoba előzményt rak elé, hogy azt alapul elfogadja. Tagadhatlan, hogy van benne — egy-egy jelenetben költői kép, de nincs költői igazságszolgáltatás. Mindezek pedig nem igazolják, az ön álláspontját, hogy hát pap ne Írjon a színpad számára. Írjon bizony, ha van te­hetsége, érzéke. Mert ma a színház a leghatalmasabb fórum, amelyen eszméket lehet a lelkekbe belevinni. Kiirthatlanul. De az aztán eszme legyen. És a pap ne hivalogjon a lám­pások előtt. A színen. Nincs arra szüksége. Csíki Gergely, már az egyházi ^rendnek tagja ... soha színpadon meg nem jelent, közönség előtt. Pedig falrenditő tapsok és dobogá­sok — provokálták. A katonának nem szabad, a papiak nem illik a színen való megjelenés. A legjobb minőségű háztartási és gazdasági oikkek, hamisítatlan Jó Italok a legkedvezőbb árakon a fogyasztási szövetkezetek utján szerezhetők meg. A melyik faluban fogyasztási szövetkezetét akarnak létesíteni, a mozgalom kezde- ---------- ■- - ' ményezői forduljanak útbaigazításért a — „H ANGYA“, a Magyar Gazdaszövetség Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetéhez, ....................... BUDAPEST. ■ ■ ■.... : ... , . ■, Kö telékéhez ma már több mint 600 fogyasztási szövetkezet tartozik, a melyek mind jó eredménynyel működnek . ■ s—/f— MORVÁI JÁNOS KÖNYVNYOMDÁJA, SZATMÁRON.

Next

/
Oldalképek
Tartalom