Téli Esték, 1910 (12. évfolyam, 11-18. szám, 13. évfolyam, 1-10. szám)
1910-12-25 / 9-10. szám
2 TÉLI ESTÉK Oh, ez a nép is keresi a világosságot. A kivezető utat. Egyes nagy lelkek, lángelmék az istenség, a lét, az emberi élet céljainak eszmei magaslata felé törnek. Ámde, tehetetlenül, szárnyszegetten hullnak vissza. Innen az óriási tévedés, a miben az élet végcélját illetőleg vonaglanak. Innen a száz és százféle világíelíogás. Innen az emberi munkának meg nem becsülése, az emberi Iélekről való tudatlanság. ★ ★ A bethlehemi pajtában kell kigyulni annak a világosságnak, a mi megteremtse a föld szinén azt az egységes, határozott világnézetet, világ felfogást, a mit a történelem keresztény világnézetnek nevez. Ez a keresztény világnézet vág az emberiség útjában olyan mesgyét, olyan határvilágot, a minőt azóta sem vágott senkisem. És hitünk, meggyőződésünk szerint nem is fog vágni sohasem. Ennek a világnak tengelye, sarkpontja az az egységes, az a nagy, hatalmas felfogás, hogy mindnyájan egy atyának gyermekei vagyunk. Ez az igazság, mint az éjjelből, a hosszú éjszakából ébredező királyi nap oszlatja el a sötétséget, ami az emberi társadalomra, népek, nemzetek hivatására ráborult. Ha mindnyájan egy atyának gyermekei vagyunk... minden emberi léleknek egyforma értéke van. Minden munka érdemszerző. Minden élet és tevékenység a maga hajtó erejével az egységes cél elérése felé törekszik. . így ujul meg lassan, de biztosan a föld szine, világosodik az emberiség közfelfogása, tisztul és átlátszóvá lesz világnézete. Hogy mégis nincs a földnek minden zugában egyenlő fény, melegség és világosság: annak nem a nap, nem a keresztény világfelfogás az okozója. De bizonyos, hogy a mit az emberiség nagyot, szépet, dicsőt alkot: a keresztény felfogás egységes világnézet emlőjén táplálkozva alkotja. A keresztény világíelíogás, a krisztusi tan földre való érkezése óta ezer és ezer más tan, ellenkező felfogás borongott végig az emberiség egén. Talán egyszer egyszer fellegekkel takarta el a kereszténység napját. De miként a királyi nap is győzedelmesen ér diadalának delelőjére; úgy a keresztény világíelíogás is mindig kibontakozva jelent meg az emberiség egén. ★ -k ★ Ma ismét azokat az időket érjük, mikor a keresztény világí'elfogást, a krisztusi tanokat minden oldalról ostromolják. Hiszen nincs többé kétség, hogy az uj, modern társadalomban újra két világnézet, világíelíogás áll egymással szemben. A pogányság és a kereszténység világfelfogása. Csalódik, a ki azt hiszi, hogy a modern világnézet valami uj. Lényegében bizony nem uj ez a világnézet. Csak galvanirozva, tetszetősebb, de veszedelmesebb mázzal van bevonva. Csak tudományosabbnak látszó ruhába van öltöztetve. És jelszavakkal megjelölve. Tartalma nagyon is régi. Az újnak, a modernek nevezett világnézet nyomában, útjában gyümölcseiben a pogány világnézet tövisei, egyeseket és nemzeteket gyönyörű, taposó eredmények sötétlenek. Nem haladást jelent, hanem a visszaesés szomorú nyomaival találkozunk lépten-nyomon. Az uj, modern világnézet hívei kiabálják a sötétséget. Pedig ők tévedtek újra abba a nagy útvesztőbe, ahol fejét vesztik az emberek. Ahol annyi a kereső lélek, annyi a kétség- beesett szív. Annyi az életunt, letört ember, amennyi a zűrzavar, a bizonytalanság egész felfogásukban. Ezt a zavart, ezt a kába, ezt a vigasztalhatlan világnézetet, az uj, modernnek nevezett világtelfogást érzik a nemzetek. Hazánk hajóját is csapkodják hullámai... Itt is, a mi ezer éves hazánkban két világfelfogás küzd egymással. A modern, voltakép uj pogány világfelfogás és a nemzetet teremtő és fentartó keresztény világnézet. Melyik fog győzni? Ez a mi nemzeti létkérdésünk. Életünk. Jövendő sorsunk. Szent karácsony ünnepén a keresztény világnézet születése ünnepén szálljon lelke mélyébe a nemzet. És az emberiség legnagyobb két könyvével kezében a bibliával és nemzete történetével találja meg azt az egyetlen biztos életutat, mely neki jó és balsoros közt az ezer éves múltat adta. ^ f • És amely egyedül adhatja meg... a másik ezer éves jövendőt is. O----Ch ►
