Téli Esték, 1910 (12. évfolyam, 11-18. szám, 13. évfolyam, 1-10. szám)

1910-12-04 / 6. szám

4 TÉLI ESTÉK Mikor aztán kiment az apa, a kis leány keser­vesen zokogva igv szólt anyjához. — Mama, vetkeztess le engem. Az anya megütődött. — Miért, kis leányom ? hiszen neked mindjárt menned kell áldozni. A gyermek alig tudott tovább beszélni a ful- doklástól: — Nekem nem lehet most már áldozni — mondá szaggatottan — az én apám nagyon megbán­totta a jó Istent, az most már nem jöhet az én szivembe. És a gyermeknek hiába volt minden beszéd' hogy hát nem ő bántotta meg a jó Istent, de az apa; a megbotránkozott gyermeki szív nem volt képes elnyomni félelmét, hogy ő is éppen olyan bűnös, mert gyermeke a káromló apának. Az apa is bejött, egészen lecsendesedve, ő is kérőre fogta a dolgot és elmondotta, milyen kárt tettek neki a cselédei. A gyermek nem akart moz­dulni, mert ő már ma nem veheti magához a jó Istent. Végre az apa a tisztelendő úrhoz futott, azt hívta engesztelőnek A tisztelendő ur is csak nagy­sokára nyugtathatta meg a gyermeket s ugyancsak fáradságába került, mig a templomba elindultak. Nem is káromkodott azóta az Erzsiké apja. Spektator. Falusi zsarolás. — Hódmezővásárhelyről ír­ják, hogy az egyik lakhati gazdálkodó lakására beállított egy torzonborz férfiú. Nagyon rongyos volt, cafatokban lógott le róla a ruha, az arca pedig meg volt dagadva, de csak egyik felöl. — A gazdát keresem, — mondta a cselédnek. — Melyiket? — Hát hány van ? — Kettő! Fiatal és öreg. — Hát... persze, hogy az öreget keresem, a fiatal nincs is itthon. — Bizony az nincs, kiment még hajnalban a tanyára. — Tudom, csak hívja az öreg gazdát. A cseléd bement, pár perc múlva kijött az öreg gazda ; megtermett, jó arcú magyar ember. Ránéz az emberre, egyet pödör a bajuszán s megkérdi: — No, mi baj van hé ? — Nem látja ? — Nem én! Tán, hogy hízol félarcra? — Az a, hízok ám, de ezt a fia csinálta. — A fiam ? — Igen, a fia, egy társával az éjszaka megtámadtak és kegyetlenül eltángáltak. — És mit akarsz most ? — Hát azt szeretném tudni, hogy mit gondol a gazd- uram a feljelentés felől. — Fel akarod jelenteni ? — Hát úgy gondolom, hogy kiegyezhetnénk. — Mennyibe ? — Száz koronába. A gazda gondolkozott egy pár percig, azután kifizette a száz koronát. Pár nap múlva hazajött a fia a tanyáról, rögtön elő­vette s elmondta, hogy száz koronát fizetett a pofonokért. — De hiszen én senkit se bántottam — mondta a fiú. — Vasárnap éjszaka ! — Este lefeküdtem, hajnalba kimentem. Az öreg gazda kikérdezte a cselédeket, azok is azt mondották, akkor tűnt azután ki, hogy csalás történt az állítólagos pofonokkal. H ■ AMERIKA. S ■ Dl Bi B Kivándorlók figyelmébe. Az utóbbi időben többször ajánlottuk ít kiván­dorlók figyelmébe, hogy ne utazzanak Amerikába tekintet nélkül arra, hogy mit követel meg az Ame­rikába bevándorolni akaróktól maga Amerika. S rá­mutattunk különösen arra, hogy Williams, a jelen­legi bevándorlási főnök a newyorki kikötőben, igen határozottan végrehajtja az 1909-ben módosított tör­vény 2. szakaszának amaz intézkedését, amely szerint visszautasítandó minden 16 éven alul levő gyermek, aki egyik szülő, vagy mindkettő nélkül érkezik Amerikába. A figyelmeztetések dacára sem szűnnek meg a magyar szülők 16 éven aluli gyer­mekeiket rokonaikhoz kiküldeni s őket a visszakül­dés kellemetlenségeinek kitenni. A brémai Kronprincessin Cecilie második osz­tályán érkezett Newyorkba november 8-án a 9 éves Silberkraus Kornélia, a gömörmegyei Putnokról és pedig nagybátyjával, aki Elisabethen, N. J. lakik, jó módú ember. A hajóról a kis leányt Ellis-Izlandra vitték s a vizsgáló bizottság a leánykát kizárta. Az amerikai nagybácsi elmondta a szigeten, hogy a leányka anyja egv tűzvésznek esett áldozatul, apja szegény ember, tehát ő és a felesége akar a gyer­mekről gondoskodni. A bizottság ennek dacára ki­mondta a gyermek visszautasítását. Mr. Wolff, a nagybácsi, a newyorki magyar menházra bízta az ügynek Washingtonba való fellebezését. Ez a szo­morú példa is eléggé bizonyítja, hogy még akkor is megkockáztatott dolog gyermekeket küldeni ki Ame­rikába, ha azoknak ott jó módú rokonaik vannak. A kis Silberkraus Kornélia sorsa most az amerikai kereskedelmi miniszter kezében van. mert a törvény őt feljogosítja kivételes esetekben az ilyen, szüleik nélkül érkező gyermekeket is bebocsátani. — A newarki tüzkatasztrófa. A newarki Paper Box Company gyárában a tűz olyan gyorsan ter­jedt, hogy a mikor a tűzoltók megérkeztek, már csak óriási lángtengert találtak. Az alsó emeleten dolgozó leányok meg tudtak menekülni, de a harmadik és negyedik emeleten lévők útját a tűz teljesen elvágta. Ezeken az eme­leteken borzalmas jelenetek voltak. A leányok a lángoló termekben az ablakokhoz rohantak s le akartak ugrani az utca kövezetére. Az emberek és a tüzoltük, a kik létrákat kezdtek a falnak támasztani és hálókat bontottak szét, je­lekkel is figyelmeztették őket, hogy még maradjanak, mert meg fogják őket menteni. De a szerencsétlen teremtések az előtt a borzalmas választás előtt állottak, hogy vagy el­égnek, vagy megkockáztatják a veszedelmes ugrást és sokan közölök leugrottak és összetört tagokkal halva terültek el az utca kövezetén. Huszonöt veszedelmesen megsérült leányt kórházba szállítottak, a tűzoltók a gyár romjai között tizen­két holttestet találtak, ezenkívül még huszonöt leány hiány­zik. ügy látszik, hogy ezek még az elégett gyár romjai kö­zött vannak. Az elpusztultak között igen sok magyar és tót munkás van. Régi, de jóizii mondás ... Milyennek kell lenni a jó bornak f Legyen ó és hamisítatlan, mint a katholikus hit. Syakas. mint a kálomista, színes, mint a lutheránus és — kereszteletlen, mint a zsidó.

Next

/
Oldalképek
Tartalom