Téli Esték, 1910 (12. évfolyam, 11-18. szám, 13. évfolyam, 1-10. szám)
1910-11-27 / 5. szám
4 TÉLI ESTÉK Mégis Kánya Piroska viszi el — az irgalmat- lanság koszorúját. # * * Évek múlnak. Esztendők futnak. Anna a falu egykori árvája, egy derék szép ifjú ember karjain visszavándorol — a faluba. Szüleit látogatja ... a temetőben. A férje karján. Egy derék lakatos mester karján. A ki egy felvidéki város legmódosabb iparos- sává küzdötte fel magát. Megszerette a leányt, aki becsületes, igen vallásos családba szegődött szolgálatba. A hol a házi asszony valóságos anyjává lett — az árva leánynak. És a kik bántották, rágták körülzsongják a boldog asszonyt. Anna szeretettel, mosolygással fogadja őket. Mintha mindent elfeledett volna. A leányok egyike pedig hozzá hajlik és súgja neki: — Kánya Pirosk^ megesett. Itt hagyta az úri udvarlója. Amerikába szökött. .. Kánya Piroska azóta a falu söpredéke. ... Anna, a boldog asszony mélyen sóhajtott. Csillogó fekete szemeiben megcsillant a köny. És a falusi lányok látták ezeket a csillogó könyeket. Távozni akartak. — Ne még, szólalt Anna. Megölelte, megcsókolta a leányokat. És édesen csengett ajkán a beszéd: — Ne hagyjuk el. Ne hagyjátok el. Menjünk keressük fel. Nem az a szerencsétlen, aki elesik. Hanem az a szerencsétlen, a ki felkelni és visszavándorolni nem tud. Fogjuk meg kezeit. És emeljük fel... a hozzátok való visszavándorlásra. * * * Oh, nem is tudjátok talán, hogy itt benn ... a hazában is lehetnek, vannak — visszavándorló lelkek. Oh ... azok a gyermekek. . Falusi iskolából. Iskola látogatás van. Nagy nap. A tanfelügyelő ur jelent meg a faluban. Éppen a betű tudományáról folyik a vizsgálat, mikor a tanfelügyelő rámutat egy pöffettképü, tömzsi fiúra és aztán egy öreg betűre és kérdezi: — Meg tudnád-e nekem mondani kis fiam, micsoda betű ez? — Hát ke’d nem tudja? — vág vissza csudál- kozva a fiúcska. * Ügyvédjelöltből lett tanfelügyelő kérdi a gyereket az alkotmánytanból. — Mondd meg gyermekem: mi az alkotmány ? — ’Iszen a bácsi jobban tudhatja — szólott a gyermek nagy bátorsággal, ’des apámnak tetszett mondani az este, hogy fiskálisnak készült. * Okos indoklás. — Megállj csak te Gyuszi. Miért lekváros az ujjad? — Mert még nem tudtam tisztára nyalni. O GAZDÁK VIXiÁQA. 9 BE! EH E3 Mit mond egy gazdálkodó ? A husdrágaság dolgában megirt cikkek visszhangjául érdekes levelet irt egy gazdaember. Ez a gazdálkodó, aki Tiszaföldváron irta meg levelét, első sorban is azt mondja, hogy néhány év óta nagyon megváltozott a helyzet. Ez idő szerint az Alföld ama részében, ahol eddig óriási legelők voltak, és ahol ezerszámra gömbölyödött a marha, ma már nem legelők, hanem szőlőföldek vannak. Az emberek a filokszera pusztításai után a jövedelmezőbbnek ígérkező szőlőmivelésre tértek át s a marhatenyésztéssel jó részben fölhagytak. A régi nagyarányú legelőkön ez idő szerint szüreteket csapnak, ami a legelők parcellázását is jelenti. Ahol pedig a szőlőtelepítés nem ölthetett nagyobb arányokat, ott a bolgárkertészek jelentek meg, akik zöldséget termelnek. Miután pedig a szőlő is, meg a zöldséges föld is jobban jövedelmez, mint a legelő, hát igen természetes, hogy a gulyák száma napról-napra csökken s a gazdálkodók nincsenek abban a helyzetben, hogy a piacokat hússal lássák el. Ennek pedig rendkívül természetes következménye, hogy a marhahús ára minden vonalon emelkedik. Van azonban még más baj, noha ez kisebb arányú. Ez a másik baj pedig, amely leginkább a kisgazdát éri, abból áll, hogy mindinkább nagyobb nehézségekbe ütközik cselédhez jutni. Ha a cselédfogadásnál arról van szó, hogy a cselédnek fejni is kell, a jelentkező nem, vagy nem szívesen áll be. Fogy tehát azoknak a száma is, akik a tehenekkel bánni tudnak. Ily körülmények között az a kisgazda, aki eddig öt-hat tehenet tartott és aki bizonyos idő múlva ezeket a vágóhidra küldte, ma már legfölebb egy-két tehenet fejhet s ahoz úgy ragaszkodik, hogy még öreg korában sem akar megválni tőle, tisztában lévén azzal is, hogy az újak beszerzése vagy nehezen megy, vagy pedig sok pénzbe kerül. A levelet iró gazdálkodó ama félelmének is kifejezést ad, hogy az anyatenyészállatok száma nagy mérvben csökkent, amit annak idején a statisztika is konstatálni fog. Mindennek pedig — mondja — nem csak az a következménye, hogy a fogyasztók drágán jutnak a húshoz, hanem az is, hogy a kisgazda mind nagyobb nehézséggel küzd s félelemmel néz a jövő elé. Takarmányrépa besavanyitása. A kinek túl sok répája termett, helyesen cselekszik, ha a télen fel nem etethetőt árokszerü veremben savanyítja be, mert igy romlás nélkül néhány évig is eltartható a répa. A vermet két és fél méter szélesre, egy és hat tized méter mélyre és 12 méter hosszúra ajánljuk ásni, mert ily méretek mellett könnyebb a földhányás, mint a mélyebb veremnél. Az ilyen veremben mintegy 350 mm. répa helyezhető el. Ha kevesebb a besavanyítandó répa, akkor a vermet rövidebre, ellenkező esetben pedig hosz- szabbra ássuk vagy több vermet készítünk. A verem feneke tisztasági szempontból szalmaréteggel
