Téli Esték, 1909 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1909-12-25 / 9-10. szám

TÉLI ESTÉK.

11

Megfogja tehát a csudás aggastyán az ifjú karját — és vezeti a nagy világba.

* * *

Fényes palotába érnek. Szédületes fénybe, pompába. A csillárok ragyogása, a vendégek előkelősége örömre hangolják az ifjút. De az örömöt csakhamar szomorúság váltja fel. Látja a sok léhaságot, üres lelkeket. Undorral fordul el. a csalóka képektől.

— Vezess el innen — szól az ifjú. Menjünk, fussunk más felé. Nem ilyennek gondoltam — a palotákat. Nem viselhetem el ezt a tettetést, hízelgést — menjünk.

Az angyal enged az ifjú kérésének. És elviszi egy nagy, hires kártyaházba.

Az ifjú arca egyszerre kipirul. Lázas izgatottság fogja el. Úgy látszott, hogy ez izgalom tetszik neki. Mintha boldogság költöznék szivébe.

Alig telik azonban egy rövid óra... az ifjú összerezzen. Észre veszi, hogy hamisan játszanak.

Könyörög hát az angyalnak...

— Vezess ki innen! Menjünk’ Iszen itt csalók közt vagyunk.

Most az angyal egy minisztériumnak hivatalos helyiségébe viszi.

— Ah — örvend az ifjú — itt megtalálom az igazságot. Itt látni fogom, mint jut a valódi érdem, a tisztes munka a maga jutalmához.

És látnia kell csakhamar a protekció szédületes gépezeteit. Veszi észre, mint esnek el a legérdemesebb emberek. A butáké, a szamaraké a világ. A világos, tiszta fejű, képzelt emberek nem kellenek. Azok a marha munkát fogják végezni és emelni a higfejüeket.

— Fussunk innen, oh aggastyán ! Mert ha még többet látok, elvesztem utolsó reményemet, bizodalmámat is az életben.

Az aggastyán tehát nagy, óriási gyárba viszi most az ifjút. Iszonyú kavarodás van éppen a gyárban. A munkások sztrájkolnak. A zugó kerekek pihennek. Helyettük a munkás nép moraja hallszik.

— Menjünk innen. Nyugodtabb, csendesebb helyre vezess engem.

Nagy, hatalmas kórházba érkeztek. Undok betegségben nyavalygók fekszenek itt. Fájdalmas nyögések rázzák meg az ember idegeit.

Az ifjú szeme megtellik könnyel.

— Hát ilyen az élet, suttogja. — Menjünk... menjünk innen.

És az aggastyán vezeti tovább... tovább az élet külünböző utain, különféle jelenségeihez.

— Elfáradtam... szól az ifjú. Vezess oda, ahol lelkem kissé megpihenhet. Bejárván az élet nagy, keresztező utait.... szivem megcsendesedhetik.

... Az országút mellett megpillantanak egy keresztet.

— Álljunk meg, szólt az aggastyán. Itt pihenj meg. A kereszt csendes, boldog árnyékában.

Szólt az aggastyán és eltűnt, mint az az álomkép. Az ifjú egyedül maradt.

* * *

És gondolkozott. Az élet súlyos keresztet rak vállainkra. A halál veszi azt csak le onnan. És le- vévén, a hit oda tűzi sírunk elé. Az élet pedig szent teher. Hordozni kell azt addig... ünnepélyesen, bátran, elszántan. b(m

Jóslat a jövő esztendőre. — Mme de Thebes, a párisi pythia, a jövó esztendőre is sok mindent jósolt, mint ahogy az elmúlt években cselekvő. Szerinte: az 1910-iki esztendő a tűznek jelében fog állani. A nap heve szokatlan erővel fog a földre sugározni. A kereskedelem fölfelé irányuló tendenciája nagyon erős lesz. A tavasz hideg, száraz lesz, de az ősz meleg és édes bort fog termelni. A középeurópai tengerpartokat borzalmas viharók látogatják meg. Óriási erdőégés lesz egy nagy város közelében. A bányászat nevezetes haladást fog tenni, a pénzpiacon nagy aranyspekulációk lesznek. A divat megváltozik. (Ez az egy föltétlenül bizonyos.) A nagy kalapok és nagy frizurák eltűnnek. Az utcán a lakájok ó-divatu libériákban fognak parádézni. A léghajózás tovább fog fejlődni (alkalmasint ez is igaz lesz) Észak-Amerikában hatalmas tengerrengések nagy pusztításokat fognak tenni, de Dél-Amerikában szárazság lesz. Oroszországban és Belgiumban nevezetes változások lesznek a viszonyokban. A Balkán nyugtalankodni fog (ez is köny- nyen bekövetkezhetik). Szóval, — mondja Thebes asszony éktelen nagy éleslátással — a népek kölcsönös közeledésében s a békeformulák keresésében nagy lesz a haladás az 1910-ik esztendőben.«

A Kossuth-nóta eredete.

— »Gyorsan gyűlt a maroknyi tábor! Az ellenség haladta százszor:

De annak része hazafi! ...

... Harcolni sebben, éhezve, fázva, Győzni s halni nevetve, játszva,

Oly könnyű volt mindannyinak ...«

Tompa

A magyar haláron, Becs felől is dörögtek immár az ágyuk!... Windischgraetz betört zsoldos hadával. Karácsonyi ünnepet jött köszönteni az ifjú honvédseregnek... a »Mikulás!«

Percei oroszláni bátorsággal szállt szembe a túlnyomó ellenséggel. Maroknyi hős csapata nagy véráldozattal engedett át minden talpalatnyi tért a a tizszerte nagyobb osztrák haderőnek, mely feltart- hatatlanul nyomult Pest felé.

E nem várt veszedelemben a nemzeti kormány sürgős rendeletet adott ki, az alvidéki táborból négy honvédzászlóalj előfogaton siessen csatlakozni Görgei seregéhez, mely a fővárosban volt.

Atyám kormánybiztosi hivatalát csapatvezéri állással cserélte föl. Néhány nap alatt hatszáz főnyi önkéntes hadat toborzott össze Szegeden és vidékén, hogy azt Pest védelmére vezesse.

Zászlóaljam : a 33-dik, más három zászlóaljjal együtt Becskerek mellől, a Kiss Ernő táborából, négy nap alatt elérkezett parasztszekereken Pestre.

A hosszú utón, fedetlen szekereinken s a muszka hidegben annyira átfáztunk, hogy ide érkezve, dermetségünk miatt képtelenek voltunk azonnal táborba szállni.

Az első nap tehát a polgársághoz szállásoltak el bennünket. Nekünk, a 33-dik zászlóalj tisztjeinek, a »Magyar királyhoz« címzett vendéglőben adtak lakást.

A jótékony üdüllés után, december 29-én, zászlóaljunk Budára ment át. Itt a Vérmezőn napestig