Téli Esték, 1909 (12. évfolyam, 1-10. szám)
1909-12-12 / 7. szám
2 TÉLI ESTÉK Itt a hit és honszerelem egymás keblén pihenhet. Csak akarnunk kellene! És könnyen megtanulhatnék — az egyetértést. Darányi parcellázó politikája Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter nagyszabású parcellázási akciót indít meg e napokban. Az egri főkáptalannak monori 3276 kataszteri holdas birtokáról van szó, amelyet a főkáptalan, engedve a kisgazdák óhajának, parcellázásra bocsát a földmivelésügyi minisztérium közvetítésével. A főkáptalant e műveletnél az a hazafias cél vezeti, hogy lehetőleg minél több földnélküli zsellér, munkás és kisiparos szerezzen egy kis földet. Ennek különösen Monoron és környékén igen nagy a szociális jelentősége, mert Monor népének főrésze a fővárosi vállalatokban, építkezésekben, stb. keresi kenyerét s igy a parcellázás módot ad arra, hogy félretett pénzét vagy a munkabéreknek megtakarítandó részét egy kis háztelek vásárlására fordítsa. A földmivelésügyi miniszter éppen ezért ugv állapította meg a parcellázás föltételeit, hogy a káptalani földekből elsősorban a földszerzésre ráutalt gyengébb társadalmi rétegek részesüljenek s a vételár megfelelő hányada ked- vző föltételü törlesztéses kölcsönből fedeztessék a hitelszövetkezetek bevonásával. Mikulás. I. Hűvös, hideg az idő, a decemberi szél végig sivit a tájon. A pattogó kályha mellett a legjobb ilyenkor. Ott ülünk mindnyájan. Miklós püspök előestéje van, a gyerekek aggódó félelemmel néznek az ajtó felé, várják azt a hófehér szakállu öreget, akinél egyik kézben virgács, a másik kézben édességgel, jutalmakkal teli kosár van. Aki jó volt, cukrot kap, aki rosszul viselte magát, annak már csak a virgács jut ki. A Miklós, bari-i püspök, emlékére szentelt napon különös gondolatok fakadnak fel lelkemben. Lá- om a Mikulást — Miklós napja előestéjét — faluhelyen, látom itt nagy városban. Amott Mikulást úgy ismerik a gyerekek, mint hófehérhaju, fehér szakállu aggastyánt, aki tud jóságos, de tud szigorú is lenni. Fehérbe öltözik a Mikulás személyesitője — mély hangja, hófehér szakállu rendszerint kender- kócból készül, az egyedüli, amit tisztel a gyermek, no és a kezében lévő nyirfavirgács. A nagyvárosi gyermeknek másként mutatják be a Mikulást is. Itt nagyvárosban ha végig járjuk a Mikulás-vásárt — a gyermekjáték-kereskedők boltjait, vagy Miklós napján a gyermekes családok hajlékait: csupa Ízléstelen krampuszokat találnak, fekete ördögalakokat, piros ruhás Mefisztó-ábrázatot. Ilyeneket kap a városi gyermek Mikulás előestéjén. Egynémelyik esztendőkön át kénytelen látni a maga Mikulását, esztendőkön át kénytelen hozzászokni az ördög pofájához. Szedi magába szinte az Ízléstelenséget, amely termőtalpa volt a nagyvárosi Mikulásoknak. Felnőtt korában természetesen ő is oly ízléstelen lesz, mint szülője, gyermekeit ő is ördögábrázatokkal fogja rémitgetni. A komoly nevelés szempontjából alig van kárhoztatni valóbb dolog, mint a gyermeknek az ízléstelenséghez való hozzászoktatása. Sajnos, mindez terjed már falu helyeken is. A városokhoz közel fekvő falukban már igen sok helyen találtam ördögábrá- zatu krampuszokat és Mikulásokat: ott díszelegnek a pohárszekrényen a csecse becsék közt. A Mikulás, a Miklós-esti ajándékát és virgácsosztást, mint népszokást kiirtani nem lehet, de a hozzáfüződő Ízléstelenséget igen. A krampuszoknak az eredete nem magyar, a legtöbb nem is itt készül. Háziipari termékek ezek, jönnek át milliószámra Ausztriából. Ami itthon készül, annak kiállítása roppant kezdetleges, de csodálatosképen mégis finomabb ízlésű. Az itthoni Mikulás fehér gyapotból, vagy asszaltszilvából készül, az utóbbi rendszerint kéményseprü formájú, akármelyik ügyes mama megcsinálhatja a fiának. Én azonban azt mondom, ne csinálja, hagyjuk a mikuláskészitést meg a szerény viszonyok közt élő külvárosi családoknak, de mint minden háziiparágat, úgy ezt is rendszeresen szervezni kellene. A legelső dolog természetesen visszaállítani a régi ízlésesebb formákat; a Mikulást nem ördögnek kell ábrázolni, hanem jóképű szakállos öregemberként, úgy, ahogy ez a nép képzeletében ma is él. A mi szivünk magyar marad — mondja Zichy Géza, — a mi dalunk is magyar maradjon. * A hirtelen nevetésből is lehet visszakomolyodni. * A rákot és tüdővészt kiirtják talán a messze jövőben ... de a pletykás asszonyi nyelveket sohasem. KÖZEGÉSZSÉG. Az egészség tizparancsolatja. A párisi orvosegyesület pályadijat tűzött ki oly munkára, a mely tiz pontban előírja az egészség legfőbb szabályait. Egy Decomes nevű orvos a következő munkával nyerte meg a pályadijat: 1. Kelj fel korán, feküdj le korán, használd föl jól a napot. 2. A viz, meg a kenyér tartják fenn az életet s a tiszta levegő, meg a nap nélkülözhetetlenek az egészségre. 3. A mértékletesség az életben a legjobb életszabály. 4. A csiszolás megvéd a rozsdától, a legjobb karban tartott gépek legtovább dolgoznak, 5. Elegendő alvás erős túlságos sok elpuhit és gyengit. 6. Jól öltözködni annyit jelent, mint a test részére a korlátlan mozgás biztosítása mellett megtartani a szükséges meleget. Óvakodjunk minden hirtelen hőmérsék ingadozásától. 7. A tiszta és világos ház kellemessé teszi a tűzhelyet. 8. A lélek megnyugszik és fölfrissül a mérsékelt szórakozástól. 9. A jókedv megszeretteti az életet. A szomorúság és a bátortalanság gyorsítja a megvénülést, 10. Ha agyad után élsz, ne enged megmerevedni a két karodat és két lábadat. Ha karod munkájával tartod fenn magadat, ne mulasszad el elméd művelését.
