Téli Esték, 1909 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1909-10-31 / 1. szám

TÉLI ESTÉK 5 GAZDÁK VILÁGA. Tanácsok a sertéshizlalásra. A mi mindenekelőtt az ólat illeti, annak feltét­lenül tisztának és száraznak kell lenni; ne legyen túlmeleg, sem túlhideg és jól szellőzött legyen: A A túlságos hideg ólban a sertés több táplálékot fo­gyaszt el, anélkül, hogy ezáltal zsir- és husszolgálta- tásuk megfelelően növekednék, mert az eleségtöbblet a fokozott meleg előállítására és az anyagcserére for- dittatik. Ezzel szemben túlmeleg ólban tulkeveset esznek az állatok és ennek folytán keveset is gyara­podnak. Mindezekből az következik, hogy alkalmatlan ólhőmérséklet esetén sok eleséget pazarolunk el, mig megfelelő hőmérséklet esetén sok eleséget taka­rítunk meg. Hogy a disznó étvágyát fenntartsuk és fokozzuk, ajánlatos minden disznónak naponta kétmaréknyi sózott zabot adni. A zabot két napra edénybe helyez­zük, minden zabréteg közé vékony sóréteget szórunk, erre, miután kezünkkel benyomkodtuk, kevés vizet öntünk. Legyünk figyelemmel arra, hogy a zab erősen felduzzad, miért is az edényt nem szabad egészen zab­bal és sóval teletölteni. Minthogy a sertés tudvalevőleg nagyon mohón fal és sokszor nem rágja meg eléggé az eleséget, azért táplálékát azonban olyformán előkészített alakban ad­juk, hogy ezzel rágásra kényszeritsük az állatot, hogy az eleség jól átkeveredjék a nyálkával és igy köny- nyebben emészthetővé váljék. A hig vizes eleség, révén a disznó arra kényszerül, hogy több vizet fo- gyaszszon, mint amennyi hasznára válik mert a sok viz túlságosan felhígítja a gyomornedvet és annak hatását csökkenti. Csak a burgonyát és polyvát kell párolni, a soványtejet az esetleges betegségi csirák megölése céljából pasztőrizálni kell; ezzel szemben az összes erőtakarmányokat a rozs-kor kivételével, amelyet forrón le kell párolni, ne pároljuk mert ezzel az értékes anyagoknak, a fehérjéknek emészthetősé­gét nagyon megváltoztatjuk, sőt tartós forrázás esetén teljesen meg is szüntetjük. Ahol a szalonnadisznókat nem tudjuk különös előnyösen értékesíteni és igy a husdisznók tenyészté­sére vagyunk utalva, vegyük figyelembe, hogy a kö­zönség ma jobban szereti a húsos, mint a zsíros szalonét. Gyorsan növő, könnyű testalkatú disznóknál megkezdjük a hizlalást, mihelyt a malacok le vannak szoktatva. Ha száraz- vagy kövértejjel, sóval és nehéz erőtakarmánnyal (kukoricát is beleértve) tápláljuk, akkor a disznó 7—8 hónap múlva mintegy 90—100 kg. élősulyu lesz és elsőrendű húst fog szolgáltatni. Tövisek és virágok. Az egész ország lázban van a repülő ember sárkánya mián. Nem csuda. ’Iszen csudás valami is a levegő bősé­nek találmánya. Meg hizeleg is a magyarnak, hogy Rákos mezején hasitja végig először a levegőt Blériot, ez a szürke francia mérnök. Mondja is az én urambátyám, hogy már nem huncut a német, mert lefőzte a francia — furfangos esze. * Ezt a franciát elnevezte a nép sárkányos embernek. Vannak pedig már nálunk sárkányos asszonyok is. Voltak mindig. De az újabb korban már egészen máskép — akarnak repülni. A minap egy válási per folyt az x... i törvényszéknél. A férj keserűen panaszkodott, hogy az asszony egy­általában semmit sem akar dolgozni. — Nem hát, tette az asszony csípőjére kezeit. Én — úgymond, nem azért mentem férjhez, hogy dolgozzam. Ak­kor otthon is maradhattam volna. — Hát miért, kérdezi a biró elámulva. — Azért, hogy a férjem tartson el. No lám, hát nálunk ilyen sárkányos asszonyok is akadnak már. Akik minden áron — repülni akarnak. Fillánk. HÁZIASSZONY. A leves habját sok gazdasszony leszedi, nem is sejtvén, hogy ekként a levest legértékesebb fehérje- tartalmától fosztja meg. Igaz ugyan, hogy szemre tetszetős, nem zavaros húslevest, ha az ember hideg vízbe teszi főzni a húst, másként mint a hab lesze­désével készíteni nem lehet, de tapasztaltabb szakácsnő úgy segít ezen, hogy a habot főzés közben folyton a lébe keveri, igy az abban nagy részben eloszlik s ülepedés után a feltálálalandó leves elég tiszta, ám táplálóbb is. A tojás sárgájának a szinéről. Tudjuk hogy a tojás sárgájának a színe nem egyforma; egyiké egészen halvány, a másiké pedig sötétsárga néha majdnem fekete. Ez pedig csupán a táplálék minő­ségétől függ. Ha a baromfit gabonanemüekkel vagy burgonyával etetjük, akkor a tojássárga sápadt sárga szinü lesz; ellenben ha füvet s rovarokat is kaphat­nak, akkor a tojás szép sárga vagy narancsszint kap. Azt is tapasztalták, hogy a tojássárgája a makktól egészen fekete szinü lesz, anélkül, hogy azért az ize is megromlanék. Oh ások az élelmes gyermekeit! A tanító ur kérdezi Jóskát: — Ha valaki például egy almát adna neked, mit mondanál ? — Igenis azt mondanám, hogy adjon még egyet. A Jóska fiú ugyanis izraelita volt. E6YEOL-MÍSRÓL. A kígyó és a gyermek. Mehádiával szomszédos helységben történt a következő érdekes eset: Popescu Juon jobb módú román gazda felesége kétéves kis gyermekét reggelenkint az eresz alatti folyosón szokta hagyni addig, amig ő az udvaron és kertben körülnézett. Hogy a gyermek csendben maradjon, rendesen ekkor adta neki a csésze tejet. így tett a napokban is. Mikor dolgát végezve vissza ment a gyermekéhez, azt látta, hogy a gyermek csészéjéből egy jól megnőtt vipera issza a tejet. Az ijedtség megnémitotta az anyát. Meg sem mert mozdulni, nehogy a vipera gyermekét megmarja, de a rémülettől talán egy lépést sem birt volna tenni. Rémülete annál nagyobb volt, mert gyermeke a kezében levő kiskanállal, becézgető szavak kíséreté­ben gyengéden simogatta a mérges kigyó fejét, amely azonban a becézgetéssel nem igen törődött. Majdnem egy percig bámulta az anya a rettenetes jelenetet. Végre a ki­gyó kiemelte fejét a csészéből s az udvaron gyors siklással eltűnt. Az anya ekkor segítségért kiáltott. Az elősiető embe­rek segítségével sikerült hosszabb keresés után a kígyót megtalálni és agyonütni. Mikor a gyermek megtudta, mit csináltak az embe­rek. sírva fakadt s elmondta, hogy a kigyó már két hete, hogy minden reggel eljön hozzá és segít neki a tejet elfogyasztani.

Next

/
Oldalképek
Tartalom