Téli Esték, 1909 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1909-10-31 / 1. szám

6 TÉLI ESTÉK MI ÚJSÁG? HUTKOL-HETK»;. — Halottak napjára készül szent kegye­lettel a keresztény világ. Már napok óta meglátszik a hullámos mozgalom, mely oda törekszik — a csendes temetőkbe, a hallottak városába, községébe. A kegyelet találékony, fájdalom a kegyeletet meg­érintette már a minden hova befurakodó — divat Pedig a halottak nem, esengenek a divat szertelen­ségéért, hivalgásáért. Ők igazi megemlékezést óhaj­tanak. Imádságainkat kérik. Egyszerű virágjainkkal, a haldokló ősznek utolsó virágaival is mily szépen, gyöngéden, igazán kifejezhetik az élők szivük, lel­kűk kegyeletét, háláját, emlékezetét. A pompa nem mindig jele — az igazi érzésnek. — Válságos időket él újra a magyar. Sorvasztó láz emészti és a jövő bizonytalansága nehezedik rája. Egyik tekintélyes fővárosi újságunk azt Írja, hogy rövid hét alatt jobbra eldül az ország sorsa. Megoldást nyer a husszu válság. A másik azonban kételkedik ebben és azt hiszi, hogy a válság tovább fog tartani, mint hisszük, gondol­juk. Hát jól jellemzik akkor a helyzetet, mikor írják: »A mozdulatlan válság«. — Uralkodók találkozásáról írnak a világ­összes újságai. Az oroszok mindenható cárja Olasz­országba utazott, hogy találkozzon Olaszország kirá­lyával. Európa szeme az olaszországi kis Racconigi- felé tekint, ahol a fehér cár Olaszország királyának vendége volt. Volt nagy katonai pompa, diszebéd, pohárköszöntő — és nagy rendőri mozgósítás. Ha az uralkodók találkoznak, a találkozásnak mindig nagy jelentőséget tulajdonítanak. Most is — talál­gatják, de hát hogy valóban eltalálják-e az más vágásba tartozik. FIGYEI Ő — Az első hó. A múlt esztendőben okt. hó 19—20-án tél anyóka meglepetésszerűen bontotta ki tolpárnáját és borí­totta el földünket fehér takarójával. Az idén gyönyörű szép őszi napok után hideg lehelletével kopogtatott. — Végre elhozta magával az első havat. Október 22-éa a Kolozsvár közelében levő Magúra hegységben az egész nap folyamán nagy hó esett. — Blériot Bécsben. Blériot fölszállását rengeteg tömeg nézte meg. Ott volt a király is, a ki csodálatát és leg­nagyobb megelégedését fejezte ki Blériotnak. A király azt mondta neki, hogy repülése minden várakozását meghaladta a mire Blériot azt felelte, hogy sikerét első sorban a gyö­nyörű időjárásnak köszönheti. A király a beszélgetés folya­mán nagy otthonosságot tanúsított az aviatika terén és sze­rencsét kívánt Blériotnak és Franciaországnak, a mely ezen a téren is a haladó nemzetek között a legelső sorban van. Midőn a király az első fölszállás után bámulatát fejezte ki, azt mondta Blériot : — Ha felséged megengedi, még egyszer föl fogok szállni. Erre következett a második fölszállás. Utána a király újra kifejezte csodálkozását és azt mondta: — Fogadja köszönetemet. Csodálatos, hatalmas lát­vány volt és azt hittem, hogy a mese országában vagyok! Ö felsége ezután hízelgő szavakkal dicsérte a biztos­ságot, a mellyel Blériot fölszállt és repült. A királyt az óriás néptömeg is meglepte és a mikor Blériot azt mondta, hogy azt hiszi, hogy Bécs egész lakosságát együtt látja, a király azt felelte neki, hogy háromszázezer emberre becsüli a jelenlévők számát. A király meleg kézszoritással búcsúzott el Blériottól. — Török vendégeink igen jól találták magukat ha­zánk földjén. Élveszhették a magyar vendégszeretet fényét, melegségét és meggyőződhettek a magyar és török testvéries­ség igaz voltáról is. Hej, egykor nem igy járt Árpád országában — a török ! De hát változnak az idők. — A világ legöregebb huszárja. A közös hadügy­miniszter most állította ki a »a világ legöregebb katonájá­nak«, a nyolcvanegy évet ténylegesen szolgált Skultéty László huszárőrmesternek nevéről elnevezett alapítvány alapító­levelét. Az alapítványt 3559 korona 51 fillér összegben a barossházai emlékbizottság ajánlotta fel s az alapítólevél rendelkezései szerint az alapitványtőke járulékait az ujaradi Skultéty-slremlék és a barossházai emlékkő gondozására kell fordítani, a fenmaradó összeget pedig »Skultéty-juta- lom« gyanánt a haderő legrégebben szolgáló tényleges katonájának adják ki. Az alapitványtőke megőrzését és ke­zelését a közös hadügyminisztérium látja el. A jutaiomdijat minden esztendő augusztus 19-én, Skultéty László halála- napján osztják ki. — Japán ország hadi készülődése. A ravasz japánok készülődnek. Hadi készülődésükről Írnak az újságok és arról, hogy bizony az orosz félelme nem éppen alaptalan. A nemzetek közvéleményében mindinkább kiszögel az a gondolat, hogy egy nagyon közeli japánorosz háború esélye forog fenn. — Cook bizonyitékai. A fővárosi újságok Írják: Cook orvost, aki tudvalevőleg — azt állítja, hogy felfe­dezte az északi sarkot, sokan azzal gyanúsítják, hogy sem az Északi sarkot nem érte el, sem a Mc. Kinley-hegy csú­csát nem mászta meg, miért is ö most híveinek és ellen­feleinek a táborából társaságot akar szervezni, amelynek az lesz a feladata, hogy a Mc. Kinley-csucsut megmászsza és a Cook által vissza hagyott zászlót és feljegyzéseket elhozza. A vándorcsapatot ő maga is el fogja kisérni. — Halálos vlrágszedés. Noll Péter gazdaember két kis fiával és ezek iskolatársaival a mezőre ment gyógyfü­veket szedeg3tni. Eközben a két Nollfiu beléndeket talált és azt megkóstolták, sőt két másik társukat is megkínálták vele. A mérges növény élvezete folytán Noll két fia iszonyú kí­nok között meghalt, a másik két fiú pedig haldoklik. — Jegesmedvék Betléren. Andrássy Károly gróf a nyár elején utazást tett Európa legészakibb részén, a hol két kifejlett fiatal jegesmedvét szerzett. A gróf Betlérben a parkban helyezte el a jegesmedvéket, a melyek jól tűrik a gömöri éghajlatot. — Háborog a Vezúv. Nápolyból Írják, hogy a Vezúv minap délután báborogni kezdett. Két Ízben, menydörgés- szerü robaj volt hallgató és a hegy kráteréből tiz méter magasságban repültek föl kövek. A cárné és az énekesnő. Külföldi lapok felelevenítik a nagy énekesnő Yvette Gabrielli emlékezetét s a többek közt az énekesnő a következő szentpéter­vári esetéről számolnak be. II. Katalin cárnő meghívta udvarába Gabriellit, aki két hónapi vendégszereplésért ötezer aranyat kívánt. — Hisz ennyit még tábornagyaimnak sem fizetek — mondta a cárné. — De felséged táborszernagyai nem is tudnak énekelni — hangzott a válasz. A cárné mosolygott és megadta a kivánt honoráriumot. KÖZEGÉSZSÉG. A gyermekek réme. Az ország több városából, községeiből érkez­nek újra és újra a szomorú hírek, hogy a gyerme­kek réme, öldöklő angyala a gyermek-járvány szémbekötve pusztít. Az öldöklő járvány fekete szárnyaival végig suhan egy-egy nagy vidéken — és nyomában Rachael siralma támad. Heródes nem öletett meg annyi gyermeket mint öl, pusztít évről-évre ez a kegyetlen járvány. Temetőinkben megsokasodnak azok a kis sirok, melyek alatt nem csak a családok, de a nem-

Next

/
Oldalképek
Tartalom