Téli Esték, 1909 (12. évfolyam, 1-10. szám)
1909-11-07 / 2. szám
TÉLI ESTÉK 7 — És kiért kellett ezt cselekedned ? — Egy ártatlan leányért! — Ártatlan? Ki tudja, mi közöd volt hozzá. No de ezt már nem szenvedhette el az öreg. A gyanúsítás mélyen leikébe szántott. Vette civil ruháját. — Megyek Pestre ... — Mehetsz te a római pápához... — Mem én, csak Pestre. Majd megmutatom én, hol az igazság. — Majd megmutatják neked. — Dőljön össze az egész világ. De igazság lesz. És lett is igazság. Ott állott az öreg a középponti igazgatóság előtt. Lelkének egész jóságát, szivének elutasithatlan őszinteségét oda tette le — bi- ráinak színe elé. Lehetetlenség volt kételkedni ennek az embernek őszinteségében, igazában. Megnyugodva hagyta ott az igazságot. Aztán ment egyenesen a pesti nagy váróterembe. Ott hallgatta egy ideig, milyen hangú emberek is lehetnek ezek a pesti portások. — Micsoda pipugya hang! — Hát ez pesti portásnak való. Iszen hektikus emberek ezek. Beszélni se’ tudnak, nem hogy kiabálni. — Ha ő egyszer itt hallathatná a hangját. Hogy hangzana, hogy hullámoznék ezek alatt a nagy boltivek alatt. Aztán odament az egyik portáshoz, kérdezte a vonat indulását. — A másiktól kérdezne. Ment a másikhoz is. — Hát nézze meg barátom. Nekem sok a dolgom. — Tszen, ez a portás kötelessége. — Nem fogja be a száját. — De nem ám! — Kicsoda maga! — A csoda. Utas, akinek útbaigazítást kell adni. Ez a regula. — Hallgasson, mert mindjárt lezáratom. — Ohm ... derék dolog ez itt Pesten, az ország fővárosában. És már a torkán volt a szentencia, hogy rendre oktatja a frátert. A pesti csibészt. Csakhogy a fráter kereket oldott és ott hagyta a mi portásunkat. * * * * No azt keli aztán meghallgatni, ahogyan a mi portásunk a pesti portásokat lepingálja. — Csak jönnének egyszer erre. A csibészek. Csak azt érném el, hogy erre utaznának. Tudom Isten... No de csak ide tennék őket. A’ kellene a mi közönségünknek. ...Ami portásunk megint helyén van. Felmentették. Igazságot adtak neki. Egy kis vihar volt ez, mondogatja. Tisztul a levegő. — Csak tisztuljon is... ...Két hétre rá a vén banyát a csendőrök szállították valahová. Kisült, hogy... leány kereskedéssel üzérkedik. Chicagóban néhány év előtt egy verekedés alkalmával egy embert szivén lőttek. A sebesült a közelben lakó Williams nevű néger orvoshoz futott, ki a kilyukasztott szivet összevarrta. A sebesült felgyógyult. * Egy alaskai szállító társulat 1906 év folyamán 350 millió lazacot küldött szét. MI ÚJSÁG? Mire megvénülünk... A napokban szomorú történetet olvastam egy fővárosi újságban. Egy jómódú gazda embernek egyetlen leányát vezette oltárhoz a vőlegénye. ügy látszik azonban, hogy vőlegény uram nem csak a leányt akarta elvenni, de a leány öreg atyjának vagyonára is rávetette a szemét. Az esküvő megtörtént annak rendje és módja szerint. Vöm uram aztán rövidesen megkezdette a második hódítást... az öreg vagyonának megka- paritását. Először kis feleségének a fejecskéjét vette hatalmába. Iszen a szive már úgy is az övé volt. Aztán vele együtt megkezdette az ostromot. Suma-sumárum, az öreg ur, aki eddig olyan független volt a maga birtokában, akár a madár a nagy levegőben — engedett a leánya, meg a vőura ostromának, mézes-mázos beszédének s aláírta a nyilatkozatot, hogy megengedi birtokának »gyermekeire« való bekebelezését. És ezzel bekebelezte, eltemette a maga függetlenségét is. Az öreg egyszer csak vette észre, hogy ő rá illik az a mondás »jó az öreg a háznál, ha baj sincs bajt csinál«. Mert minden lépése baj volt, minden szava olaj volt a tűzre. Olyan felesleges kerék lett a háznál, melytől szívesen megszabadulnának. Teher, melyet nem szívesen hordoznak. Az öreg észre vette... Nem szólt, csak sorvadt, szenvedett és félrevonulva búslakodott. Mikor aztán már odáig jutott a dolog, hogy a karaj kenyeret is szelve küldötték be szobájába, mikor a fát is sajnálták tőle... nagyot sóhajtott és úgy szakadt ki a szó belőle — Mire megvénülünk! — íme, ide jut az ember, mire megvénül. És szeméből ömlött a könnyű, mint a gyermeknek, aki keserves sírását kényeinek özönével teszi meghatóvá. Azt mondjátok erre: — Hja, közönséges mindennapi történet. Megengedem. De csudálatos, hogy még sem okulnak, tanulnak ezekből a mindennapi esetekből az öregek. Bizony, nem árt az arra való gondolás egyetlen embernek sem: — Mi leszen, mire megvénülünk. FIGYELŐ. * — Milyen, idő lesz ? A Meteor Írja: November hó változási napjai 4, 9, 11, 17, 20, 22, 24 és 27-re esnek. Ezek közül a legerősebb hatásúak: 4, 9, 17, 24 és 27. A 4-iki állandóbb és enyhébb szárazabb jellegű ; a 9-iki változó, de inkább szeles, esetleg hűvös vagy hideg; a 17-ikl enyhe a 24-iki szeles vagy viharos, hideg jelleggel és csapadékkal, melyre a 27-én beálló és nálunk nem látható teljes holdfogyatkozás csökkentőleg fog hatni. — Ös Panonhalma gyásza. Fehér Ipoly panon- halmi főapátot nagy részvét mellett temették el Ös Panon- halmi gyászában osztozkodott úgyszólván az egész ország. És vallás különbség nélkül. — A bodrogközi nöegyesület ünnepe. A bodrogközi jótékony nőegyesület most teszi közzé szeptember 19-én Perbenyiken rendezett jótókonycélu ünnepének elszámolását. E szerint összesen befolyt 15.473 korona 67 fillér és pedig a galamblövészet jövedelmezett 3158 korona 50 fillért, a belépődíjakból befolyt 6954 korona fölfizetés és adomány 5361 korona 17 fillér volt. A bevétellel szemben a kiadás 4463 korona 28 fillér volt, úgy hogy a tiszta jőve
