Tárogató, 1947-1948 (10. évfolyam, 3-10. szám)
1948-01-01 / 7. szám
8 TÁROGATÓ állam .és az egyház között arra nézve, hogy meddig terjed mindegyiknek a hatásköre és lesznek még veszekedések a jövőben is. De az emberiség mégis csak úgy érzi, hogy egy ilyen megoldás, akármennyire vannak is időnként kellemetlenségei, mégis sokkal jobb, mint az ellenkezője. Az európai egyensúly fenntartása. így van ez a területi állam birodalmában is. Még soha se volt totális világ állam, ha másért nem, hát azért, mert a legújabb időkig nem volt elégséges összeköttetés a világ részei között, amely lehetővé tette volna. De az egyetemes államoknak sok példája volt, olyan államoknak, amelyek egy nemzet egész területét magukban foglalták s amelyeknek majdnem semmi külföldi vonatkozásuk se volt. Ennek a legfigyelemreméltóbb példája-legalább is nekünk nyugatiaknak — a Római Birodalom. A modern századokban Európának sohase sikerült a politikai problémáit ezen a tulegyszerüsitett módon megoldani, bár volt próbálkozás elég. Ellenkezőleg: az európai megoldás mindig a hatalmi egyensúly megoldása volt. Európa kontinensén több mint egy nagyhatalom volt s a kis államok a szabadságukat úgy tartották meg, hogy az egyik nagyhatalmat kijátszották a másik ellen. Nagy Britannia a szigeti mivoltában mindig érdekének tekintette ennek az egyensúlynak a fenntartását. A hagyományos eljárása az volt, hogy a kisebb hatalmak mellé állt az ellen a legnagyobb hatalom ellen, amely valamely adott pillanatban uralkodni akart. így a tizenhatodik században Spanyolország ellen volt; Hollandia ellen a tizenhetedikben; Franciaország ellen a tizennyolcadikban és Németország ellen a huszadikban. Természetesen esztelenség volna tagadni, hogy önző érdeke volt ebben az eljárásában. A földrajzi helyzete lehetetlenné tette a számára, hogy egymaga uralkodjék a kontinens fölött s, igy állván a helyzet, nagyon is érdeke volt az, hogy senki más se urakodhassék fölötte. Addig, amig a kontinensen az európai hatalmak sakkban tartották egymást, Nagy Britannia azzal az előnnyel birt fölöttük, hogy a kereskedelmi csápjait a világ más kontinenseire nyújthatta ki s főleg Európa szétválasztásainak köszöhető, hogy a világ nagyhatalmává tehette magát. De másrészt, bármilyenek voltak is a motívumai, bátran állíthatjuk, hogy a szabadság fennmaradása és a kis országok fennmaradása főleg az ő eljárásának köszönhető. A háború 1914-ben teljesen uj helyzetet teremtett. A tizenkilencedik században a világpolitika teljesen európai politika volt. A világ minden nagyhatalma európai hatalom volt s a világ más kontinenseinek az ügyeit az otthoni európai mestereik sorsa szabályozta. A huszadik század első éveiben Japán vált nagyhatalommá, de még mindig csak a Távol-Keleten volt nagyhatalom s nem világ-nagyhatalom. Az 1914-es háborúból egy nem-európai hatalom, az Egyesült Államok, emelkedett ki a világ legerősebb hatalmaként. Erre egy 21 évi tartó különös nyugtalan egyensúly következett, annak a ténynek a következményeként, hogy Amerika még mindig küzdött azok ellen a kötelességek ellen, amelyeket az újonnan nyert hatalma kikerülhetetlenül rája rótt, és megpróbált visszavonulni egy elszigeteltségbe, amely többé nem volt lehetséges. De az 1939-es háború újra teljesen uj helyzetet teremtett. A világhatalom egész egyensúlya gyökeresen megváltozott Európa hátrányára. Nyugat Európa, amely eddig majdnem minden hatalom székhelye volt, már egyáltalán nem tartalmaz nagy hatalmakat. Németország nincs; Franciaország-beleesve a veszteség völgyébe-még nem állította magát helyre nagyhatalomként, és Olaszország nem valószínű hogy újra nagyhatalommá váljon. Európa, amely egykor a világ központja volt, most abban a súlyos veszedelemben forog, hogy alig válik többé, mint vákuummá (ürességgé), és ilyen körülmények közt nyilvánvalóan hiábavaló volna hatalmi egyensúlyt játszani pusztán az európai politikában. De ahol azelőtt csak európai egyensúly volt, most megvan legalább is a lehetősége egy világegyensulynak. Európa gyenge és szétosztott; a háborúból Európa két oldalán két óriási hatalom emelkedett ki — Oroszország és az Egyesült Államok és igy legalább is vitatható az a felfogás, hogy
