Tárogató, 1947-1948 (10. évfolyam, 3-10. szám)
1948-01-01 / 7. szám
TÁROGATÓ 5 séges cselekvésnek csak egy igazi összekötője lehet: a természettörvény, amely Istenre hivatkozik, Őt ismeri el szerzőjének és Tőle nyeri a szankcióit. Van tárgyilagos helyes és tárgyilagos gonosz a nemzetközi életben.’ Igaz, hogy szükséges a pozitiv emberi törvény, amely szerződésekből és nemzetközi megegyezésekből jön, de ezeknek a megegyezéseknek is összhangzásban kell lenniük az Istenadta természettörvénnyel. Ami megfelelőnek látszik egy nemzet számára, nem tűrhető meg, ha ellenkezik Isten törvényével a jóra és gonoszra vonatkozólag. A nemzetközi közösségben azt a törvényt a napjainkban nyíltabban, szélesebb körben és veszedelmesebben gúnyolták ki, mint azelőtt a keresztény századokban. Megdöbbentő gazságokat követnek el a gyengébb nemzetekkel szemben a nemzeti biztonság nevében. Számos nemzetben milliószámra vannak emberek a politikai rabszolgaság jobbágyságában. A vallást üldözik, mert az szabadságot hirdet Isten alatt. A legalapvetőbb emberi jogokat teljes kíméletlenséggel sértik meg, mikor vak és despota vezérek az embert kiszámitottan, rendszeresen lealjasitják. A szomorú és undorító történet részletei kiszivárognak a rendőrállamokat övező cenzúra falán keresztül. Az emberek sóvárognak béke és rend után, de a világ a káosz szélén áll. Jellemző, hogy istentelen erők juttatták oda. A nácizmus és fasizmus és japán militarizmus ott fekszenek eltemetve a világ némely legszebb városainak a romjai alatt, amely világról megfogadták, hogy vagy uralkodnak fölötte vagy rombadöntik. Az istentagadó kommunizmus, amely egy időre szövetségbe került a demokratikus nemzetekkel a náciknak Oroszország ellen való támadása révén, ma leplezetlenül úgy áll előttünk, mint az az erő, amely erőszakkal vagy szőrszálhasogatással megakadályozza a nemzetközi közösségben a helyes jogi rend felállítását. Ezt világosan láthatja mindenki. De gondolkodó emberek azt is észreveszik, hogy a világiasság, amely éveken át aknázta alá az erkölcsi törvény isteni megalapozását, súlyosan felelős a mai világunk nyomorúságáért. A világiasság, amely száműzi Istent az emberi életből, utat nyit az istentelen és felforgató ideológiáknak, aminthogy a vallás, amely benntartja Istent az emberi életben, az egyetlen kimagasló ellenfele maradt a totális zsarnokságnak. • A vallás volt ennek az első áldozata, mert a zsarnokok üldözik azt, akitől félnek. így a világiasság, mint az emberek és nemzetek mindennapi életére való gyakorlati vallásos befolyásnak a helyettesitője, ugyan nem a legvilágosabb, de a szó legigazibb értelmében a leggonoszabb akadálya annak, hogy a világot Isten természettörvényének a szilárd keretein belül rekonstruálják. Több reményünk lehetne az igazságos és tartós békére, ha a nemzetek vezetői tényleg meg volnának győződve arról, hogy a világiasság, amely nem vesz tudomást Istenről, éppúgy mint a harcos istentagadás, amely teljesen megtagadja, nem nyújt ép alapot tartós nemzetközi megegyezések számára, az emberi jogok tartós respektálására, a törvény alatti szabadságra. Az előttünk levő sötét napokban nem merjük követni a világiasság bölcseletét. Hűeknek kell maradnunk a történeti keresztény kultúránkhoz. Ha mindazok, akik hisznek Istenben, azt a hitüket gyakorlativá tennék a mindennapi életükben, ha gondjuk volna arra, hogy a gyermekeiket határozottan megbarátkoztassák azzal a hittel és nevelnék az Isten-szerinti élet betartására, ha elnéznének a valódi különbözőségek fölött, amelyek szerencsétlenségre szétválasztják őket, a közös veszedelem felé, amely fenyeget, ha szilárdan megakadályoznák, hogy egy közös ellenség tőkét kovácsoljon azokból a különbözőségekből a szociális egység kárára, akkor talán láthatnánk kivezető utat a fenyegető káoszból. A világiasság nem tartogatja sem a mi országunk, se a világ számára a jobb dolgok érvényes ígéretét. A mi életünk folyamán a hid szerepét töltötte be a keresztény kultúrához való rothadó odaadás és azon forradalmi erők közt, amelyek azt létesítették, amit talán legsúlyosabb krízisnek lehet tartani az egész történelemben. A tragikus gonoszság nem abban áll, hogy a mi keresztény kultúránk többé nem képes békét és ésszerű jólétet létesíteni, hanem abban, hogy megengedjük, hogy a világiasság elválassza a keresztény
