Tárogató, 1947-1948 (10. évfolyam, 3-10. szám)
1948-01-01 / 7. szám
6 TÁROGATÓ TÁROGATÓ A Canadian Magyar Monthly Edited by A. CZAKÓ, Ph.D. 423 Queen St. W., Toronto, 2 Ont., Canada Published by The United Church of Canada Printed by THE CHRISTIAN PRESS, LIMITED 572 Arlington St., Winnipeg, Man., Canada Authorized as second class mail, Post Office Department, Ottawa. igazságot az élettől. Az Isten ténye és az embereknek és nemzeteknek Isten iránti felelőssége a cselekedeteikért olyan legfőbb valóságok, amelyek szünet nélkül elismertetést követelnek az életnek az egyénben, családban, iskolában közgazdasági tevékenységben, és nemzetközi közösségben való igazán realisztikus elrendezésében. AZ EMBER JOGAI. Az áldozat nem jelent se amputációt, se bünbánatot. Lényegében véve tett. Magunk ajándéka annak a lénynek, amelynek részét alkotjuk. Csak az értheti meg, hogy mi a farm, mi az ország, aki önmagának egy részét feláldozta a farmjának vagy az országának, harcolt, hogy megmentse s küzdött, hogy megszépítse. Az ország — vagy a farm — nem a részeinek az összege, hanem az ajándékainak az összege. Addig, amig az én civilizációm Istenre támaszkodott, képes volt az áldozat fogalmát megőrizni, amely által teremtődik az emberek sziveiben. A humanizmus elhanyagolta az áldozat lényeges szerepét. Azt hitte, hogy képes az Ember fogalmát szavakkal közölni s nem tettekkel. Hogy megmentse a minden emberben jelenlevő Ember látományát, nem tudott mást tenni, mint tőkét kovácsolni a szóból. És közben az emberiség veszedelmes lejtőn csúszott lefelé, mert abban a veszedelemben forogtunk, hogy az emberiség átlagát vagy az emberiség számtani összegét tekintjük Embernek. Abban a veszedelemben forogtunk, hogy a kövek összegét tekintjük katedrálisnak. Ami által lassanlassan elvesztettük az örökségünket. Ahelyett hogy hangsúlyoztuk volna az egyénben jelenlevő Ember jogait, elkezdtünk a kollektivitás jogairól beszélni. Lépésről lépésre bevezettünk egy törvénykönyvet a kollektivitás számára, amely elhanyogolta az Ember létezését. Az a törvénykönyv világosan megmagyarázza, hogy az egyénnek miért kell feláldoznia magát a közösség számára. De nem magyarázza meg világosan és kétértelműség nélkül, hogy a közösségnek miért kellene feláldoznia magát egyetlen tagjáért. Hogy miért igazságos az, hogy ezren haljanak meg azért, hogy egyetlen embert mentsenek meg az igazságtalan bebörtönzéstől. Homályosan még az eszünkben motoszkál, hogy igy kellene lenni, de fokozatosan mindjobban felejtjük. Pedig pont ez az elv az, amely megkülönböztet bennünket a hangyabolytól és amely forrása az emberiség nagyságának. Hijjával az emberiség hatékony fogalmának, amely csak az Emberen nyugodhat, fokozatosan lesülyedtünk a hangyabolyhoz, amelynek a meghatározása a bennefoglalt egyének puszta összege. — Antoine de Saint-Exupéry, Flight to Arras. A VILÁG VEZETŐSÉGE. Az a felfogás, hogy egy nép saját magát és az ügyeit névtelenül irányíthatja, ma már a legostobább abszurdumok közé sorozódik. Az emberiség mindent csak a nagy vagy kis feltalálók kezdeményezése és azoknak általunk való utánzása révén tesz — az emberi haladásban ezek az egyetlen tevékeny tényezők. Lángeszű egyének mutatják az utat, állítják fel a mintákat, amelyeket a közönséges emberek elfogadnak és követnek. A minták versengése a világ története. A mi demokratikus problémánk ennélfogva roppant egyszerűen fogalmazható: Kik azok a sajátos emberek, akikre a többségnek hallgatnia kell? Kiket tekintsenek jogos vezetőknek, Mi és a mi vezetőink alkotjuk az egyenlet X-ét és Y-ját, minden más történeti körülmények, akár gazdaságiak, politikaiak vagy értelmiek legyenek is, csak alkalmi hátterül szolgálnak, amelyen az eleven dráma közöttünk lejátszódik. — William JAMES. (Memories and Studies)
