Tárogató, 1947-1948 (10. évfolyam, 3-10. szám)
1947-11-01 / 5. szám
TÁROGATÓ 3 Az Egyesült Nemzetek súlyos vállalkozása. Mikor az Egyesült Nemzetek szervezetét felállították, a legelső feladatai egyike volt egy chartert létesíteni, amely fontos okirat előszavában a következő szavak vannak — szavak, amelyek közvetlenül mi ránk vonatkoznak, mint emberi lényekre: “Az Egyesült Nemzetek népei elhatározták, hogy újra megerősítik a hitüket az alapvető emberi jogokban, az emberi személy méltóságában és értékében, a férfiak és nők, nagy és kis nemzetek egyforma jogaiban”. Ezek nyilván pompás szavak, de vájjon többek-e pusztán szavaknál? Ha a világot rendbe lehetne hozni pompás nyilatkozatokkal, akkor már régen rendbe jött volna. Hogyan akarja az Egyesült Nemzetek ezt az alapvető emberi jogokról szóló nyilatkozatát valósággá váltani? A gazdasági és szociális ügyek bizottságának egy albizottságát bízták meg a Jogok Kódexének a megszerkesztésével, amelynek az elnöke Mrs. Franklin Roosevelt. Ez előtt az albizottság előtt fekszik az a terv, amelyet a brit kormány nyújtott be az emberi jogokról. A brit kormány nem tartja a saját tervét legjobbnak, de hiszi, hogy jó alapul szolgálhat a további vitatkozásokban. Azt is érdemes megjegyezni, hogy a brit javaslat az első javaslat, amelyet bármely nagyhatalom benyújtott volna. Talán azért volt igy, mert Nagy Britanniának tényleg nagy sikere volt abban, hogy a saját népeinek biztosította azokat az alapvető jogokat, amelyeket most minden népnek biztosítani akar. A brit terv azt mondja, hogy a jogokat világosan meg kell határozni; hogy miután meghatározták őket, a nemzetközi jog védelme alá kell helyezni; aztán az Egyesült Nemzeteknek kell garantálniok őket, hogy minden társ-államra nézve kötelezők legyenek. A brit terv azt mondja, hogy minden embernek képesnek kell lenni arra, hogy szabad és intelligens életet élhessen. Ez csak úgy lehetséges, ha minden országnak olyan törvénykezési rendszere van, a melyet politikai befolyástól mentes bírák hajtanak végre. A törvény tisztviselőinek menteseknek kell lenniök az önkényes állami befolyástól. Az emberi jogok második sorozatát azok alkotják, amelyek az otthon szentségét és az egyénnek, mint magán polgárnak a jogait illetik. Az embert és családját ne molesztálhassa senki, kivéve abban az esetben, amikor az országának a törvényei megengedik. A levelezését magánnak kell tekinteni. A polgárnak jogának kell lenni, hogy a bíróság előtt védhesse magát. Minden tárgyalásnak nyilvánosnak kell lenni. Minden tárgyalásra került embert ártatlannak kell tekinteni mindaddig, amig a bűnösségük bebizonyul. Minden személyt, bármely országban laknak is, akár polgárok, idegenek vagy hontalanok, a törvény előtt egyenlőkként kell kezelni. A brit tervek részletesen kifejtik azokat a dolgokat, amelyeknek törvényteleneknek kell lenniök bármely országban a benne élő békés polgárok szempontjából. Senkit sem szabad halálra Ítélni, hacsak olyan vétket nem követ el, amelyért abban az országban halálbüntetés jár. Senkit sem szabad más ember rabszolgájává tenni, senkit sem szabad elfogni és börtönbe vetni, csupán törvényes elfogató parancs alapján. Az őrizetbe vett személyt olyan gyorsan kell bíróság elé állítani, amilyen gyorsan csak lehet; tudnia kell, hogy mivel vádolják; s ha bebizonyul, hogy törvénytelenül tartoztatták le, azonnal szabadlábra kell helyezni s joga van a rendőrséget porolni a törvénytelen letartóztatásért való kárpótlásért. A polgárnak joga van szabadon utazni az országában, feltéve, hogy nem veszélyezteti az állama biztonságát. Minden ember szabadon elhagyhat bármely országot, ha akarja; akár a sajátját, akár másét, feltéve, hogy nem tett olyasmit, amely törvényesen aláveti a bűne miatti letartóztatásnak; hogy nem köteles katonai szolgálatra s az adóját megfizette. A brit tervnek van egy másik jelentős pontja. Azt mondja, hogy senkit sem szabad bűnösnek tartani valamely olyan kihágásáért a múltban, amely akkor, mikor elkövették, nem volt törvényes kihágás. Aztán vannak másfajta jogok is, amelyeket minden polgárnak joga van élvezni. Ezek tartalmazzák azt a jogot, hogy úgy hiszünk, ahogy azt a lelkiismeretünk és az erkölcsi kódexünk dik
