Tárogató, 1947-1948 (10. évfolyam, 3-10. szám)
1947-11-01 / 5. szám
TÄROGATÖ HAVI FOLYÓIRAT A KANADAI MAGYAROK OKULÄ5ÄRA ES SZÓRAKOZTATÁSÁRA SZERKESZTI: DR.CZAKO' AMBRO Tizedik évfolyam. ★ 5. szám ★ 1947. november AZ ÖRÖKKÉVALÓ A VÁLTOZÁSBAN. Ha mi, öregebb emberek, visszatekintünk az életünk körülményeire, szinte elcsudálkozunk, hogy még itt vagyunk, hogy egyáltalán élni tudunk a sok — a mi életünkre is befolyással levő — változás ellenére. Mert persze minden változik, azaz minden rövidéletü, de nem minden változás vagy múlandóság érint bennünket közelebbről. Az, hogy a női divat hogy változott, aligha befolyásolta az életünket. De egyéb változások már nagyon is a bőrünkre mentek. Vegyük a politikaiakat a mi életünkben Magyarországon: először “Éljen a király”, aztán “Éljen a köztársaság”, aztán a rövid életű kommunizmus, majd Horthy diktátorsága, aztán a nácik uralma a magyarországi képviselőik révén, majd orosz uralom és koalició, mig újabban ismét változás. Mit csináljon az ember, hogy megélhessen? Nekem a Horthyuralom kilenc évi munkanélküliséget jelentett, más embereknek más uralmak jelentettek munkanélküliséget vagy börtönt, esetleg a munkanélküliség és börtön után jó jövedelmet és előkelő poziciót, amelyek persze ismét hamarosan elveszhetnek. Más országokban hasonló a helyzet: tudjuk, hogy milyen óriási változások voltak Németországban, Oroszországban, a Balkánon és másutt. Mindezekben az általuk érintett emberek bőréről volt szó és éppen azért fontos meggondolni, hogy az emberek hogyan viselkedjenek a változások idején. A viselkedésük többféle: 1. Vannak, akik mindig a meglevő politikai vezetőkhöz alkalmazkodnak s éppen azért meggyőződésük nincs, jellemük sincs nagy, de megélnek valahogy; ha ugyan életnek lehet azt nevezni, mikor az ember önmaga előtt elveszti a becsületét. 2. Másoknak vannak politikai meggyőződéseik s azoknak a következményeit bátran viselik. Elmennek száműzetésbe és munkanélküliségbe, de nem alkusznak meg. Ez ugyan jellem jele, de még nem jelenti azt, hogy egyszersmind igazuk is van. Valószinüleg túlbecsülték valaminek az értékét s azt hitték, hogy annak örökké kell tartania. 3. A harmadik úgy okoskodik, hogy a politikának egyszerűen nem tulajdonit annyi jelentőséget, mint mások, s ezt megteheti anélkül, hogy a jellemtelenség vádja érné, mert nemcsak hogy nem jellemtelen, hanem egyenesen több erkölcsi jellem van benne, mint akárki másban. Az ilyen ember úgy okoskodik, hogy minek változó és múlandó dolgokba kapaszkodni, mikor van egy, egyetlen egy, állandó és örökkévaló: Krisztus és az Ő tanítása? Minek a politikában csalódni, mikor egyesegyedül Krisztus az, akiben nem csalódhatunk? Minek próbálkozások és kisérletezések útját járni, mikor Krisztus igazságának az útját járhatjuk? Másszóval, nekem mint keresztény embernek elsősorban Krisztus és az Ő tanítása fontos s minden egyéb — a politikát is beleértve — csak annyiban bir jelentőséggel, amennyiben az a kereszténységgel vonatkozásban van. Ha a kereszténységgel megegyezésben van,
