Tárogató, 1946-1947 (9. évfolyam, 7-10. szám)
1947-04-01 / 10. szám
4 TÁROGATÓ unalomból odaszállingóztak a tüntető diákok közé. A tüntetésből Petőfi, “Talpra Magyar”—ja csinált forradalmat. A 12 pont felolvasása és magyarázata csak fokozta a lelkesedést és a tömeg, állandóan szaporodva, először a Landler nyomda elé vonult, ahol cenzori engedély nélkül kinyomták Petőfi versét, aztán a városháza elé, majd a budai helytartó székházához áramlott. Látva a tömeget, a megrémült helytartó minden követelést rögtön elfogadott. Elrendelte Táncsics szabadonbocsátását és a katonaság távoltartását. Pest örömmámorban úszott. Másnap kivilágították a várost és a Nemzeti Színházban szavalták a Talpra Magyart. Óriási lelkesedés országszerte. De Petőfi" igazi hangulatát egy előbbi, pár nappal korábban a Mágnásokhoz irt verse fejezi ki, ami méltán megdöbbentette a pozsohyi diétát. íme néhány szakasz: Dicsőséges nagyurak! hát hogy vagytok? Viszket-e úgy egy kicsit a nyakatok? Uj divatu nyakravaló készül most Számotokra, nem czifra, de jó szoros. $ $ * Ki a sikra a kunyhókból, milljomok! Kaszát, ásót, vasvillákat fogjatok! Az alkalom maga magát kinálja, Ütött a nagy bosszuállás órája. * * * Nem érünk rá várakozni, szaporán! Ma jókor van, holnap késő lesz talán. Ha bennünket még mostan is megvettek, * Az úristen kegyelmezzen ti nektek! A 15-iki események hatására, aminek hire erősen megnagyitva jutott el Pozsonyba, a megrémült főrendek sietve elfogadták tárgyalásra a beterjesztett reformjavaslavaslatokat az urbériség és a papi tized eltörléséről és közteherviselésről. Most, most volt a kedvező pillanat országos mozgalomra, országos népi forradalomra. De egyedül Petőfi tudta és tudta igazi népismerete alapján, hogy csak az alsó néprétegek megnyerése, a jobbágyok váltságnélküli teljes felszabaditása és igazságos földosztás nemzetiségre való tekintet nélkül hozhatja meg az ország függetlenségét, a nemzet szabadságát. Az évekig félvállról vett és kigunyólt népköltö tisztábban látott az egész nemzetnél. , De a pozsonyi politikusok már sokalják a pestiek váratlan támogatását, ami ugyan jó volt Bécs ellen és próbálják — persze hiába — Petőfit visszatartani és küldöttséget küldenek Pestre a rend és nyugalom helyreállitására. Jön a hir, hogy a király nem nevez ki hadügyi és pénzügyi minisztert. Pesten viharos jelenetek. Petőfi népgyülést hiv össze és elszavalja versét: Föltámadott a tenger A népek tengere; Ijesztve eget, földet, Szilaj hullámokat vet Rémitő ereje. Látjátok ezt a táncot? Halljátok-e zenét? Akik még nem tudtátok Most megtanulhatjátok Hogyan mulat a nép. Reng és üvölt a tenger, Hánykódnak a hajók, Sülyednek a pokolba; Az árboc és vitorla Megtörve, tépve lóg. Tombold ki, te özönvíz, Tombold ki magadat, Mutasd mélységes medred S dobáld a fellegekre Bőszült tajté.kodat. Jegyezd vele az égre Örök tanúságul, Habár fölül a gálya S alul a víznek árja, De azért a viz az ur! Áprilisban kedvezőbb a királyi leirat. Kosssuth és Eötvös belépnek a kormányba. A forradalmi láz csillapul; az utcákon megtámadják a fiatalokat, kik tüntetőleg vörös karszalagot tűztek föl köztársasági érzelmeik kifejezésére. Maga a nép teljesen tázékozatlan, évszázados szellemi elnyomatásában olyan tudatlan, hogy az ország zászlaját, a haza fogalmát sem ismeri. Ezt használja ki a kamarilla; a király vonakodik aláírni a reformtörvényeket, de ki merné biráni a király szent és sérthetetlen személyét? Kimás, mint Petőfi. Megírja versét: A királyokhoz. Azt adok, mit vajmi ritkán kaptok, Ti királyok, nyílt őszinte szót, Ahogy tetszik, köszönjétek meg, vagy Büntessétek a felszólalót. Áll még Munkács, áll még az akasztófa, De szivemben félelem nem áll...
