Tárogató, 1946-1947 (9. évfolyam, 7-10. szám)
1947-02-01 / 8. szám
TÁROGATÓ 11 felesége vesz föl. Amerika nagyon szerencsés ország, mert két különvilág művészetét bírhatja Kiválogatta a legjavát Európa művészi értékeinek s ugyanakkor kezdi összegyűjteni a nyugati földteke saját művészetének maradványait. Két tévedést törekszik kiigazítani. Egyik az, hogy az általános felfogás szerint Amerika Columbus előtti kora csak történelmi és arkeológiai kutatás tárgya lehet, művészi és esztétikai értekei nincsenek. Hapedig vannak, — és ez a második tévedés, — ezek más földrészekről kerültek ide. Kelemen szerint az európai és ázsiai művészetek többé-kevésbé csakugyan befolyásolták egymást, amint a görög, egyiptomi, ős-keresztyén, kínai és japán művészetek tanulmányozásából kitűnik. Az amerikai azonban primitiv kezdetetekből teljesen függetlenül és a legcsekélyebb befolyás nélkül fejlődött, és pedig olyan fokra, hogy versenyez más világrészek középkori művészetével. Az egyiptomi piramisnak semmi köze az amerikai piramisohoz. Az egyiptomi mindig siremléknek készült, melyben halott fáraót helyeztek el, az amerikai mindig talapzat volt, melynek tetején templomot építettek élő istenek tiszteletére. A jade-et sehonnan nem hozták ide, az itt volt és teljesen külömbözik a kínai jade-től. Amerika bennszülöttei egészen eredeti kultúrát termeltek ki. Az aztec királyok asztalára száz és száz mérföldről tudtak friss halat szállítani. A mayák nemcsak az Írást ismerték, de költészetük volt. Zérójuk volt az amerikai indiánoknak előbb, mint bármi más népnek. Csillagászati ismeretük és időmeghatározásuk magas fejlettségről tanúskodnak. Szellemi és erkölcsi életükre, ethikai értékelésükre jellemző, hogy a spanyol betörés és fosztogatás idején az uralkodó Montezuma magas erkölcsi fölénnyel állapította meg: “Ennek a sápadt népnek van egy nagy betegsége és ezt, úgy látszik, csak az arany gyógyíthatja meg.” Mert az amerikai őslakók az aranyat csupán annyiban tartották értéknek, mert dekorálhattak vele. Beszéde közben a terem lassan elsötétedik és utazni kezdünk különös, csodás ’ világ emlékei között Észak, Közép-és Del-Amerikában. Paloták, templomok maradványaira bukkanunk jungle-ekben. Kolosszális építmények különös díszítő faragványokkal. Nagy változata a művészi emlékeknek, edények, szobrok, ékszerek, szövetek, festmények, állatbőrből készült könyvek és igy tovább. A hallgatóságon nem egyszer a csodálkozás moraja hullámzik végig a szeme elé vetített szépségek felett. Az egész előadás úgy tetszett, mint egy mese, fantasztikus képekkel illusztrálva. MAGYAR TUDÓS HÁRMAS SZEREPE Mennyivel szebb lenne ez a mese, ha a spanyol győzők soha nem tették volna lábukat e földre! Vagy ha nem az aranyéhség hajtotta volna őket ide, hanem valami magasabb cél, mint ahogy az első észak amerikai telepeseket, Mayflower utasokat, zarándok atyákat. Disputa támadt afelett, hogy az egyház vagy az állam hatáskörébe tartozik-e a mexikói Conquistador földi maradványainak ünnepélyesen való újra eltemetése, amire valószínűleg hónapok múlva kerül csak sor a négyszázados évforduló alkalmával. A hivatalos álláspont szerint Cortez tetemeihez a történelemnek és nem a vallásnak van joga, s utóbbinak bele szólása egyenlő volna politikai tendenciák bevonásával. A magyar műtörténész bizonyára nem sokat törődik azzal, hogy kié lesz a döntő szó. Neki ugyan mindegy, hogy az állam, vagy az egyház, vagy a politika ragadja-e magához a nagy ragodozó csontjait. Annyi bizonyos, hogy egy tényező nem követeli magának, tudniillik a kultúra, amelynek egyik legeredétibb kincseskamráját kifosztogatta és lerombolta a győző, és ezzel alaposan megnehezítette a magyar tudós munkáját. Mert Kelemennek jutott a feladat, hogy egyfelől az eddigi részlet kutatások felhasználásával egyetemes képet adjon a Columbus előtti amerikai kultúráról, másfelől, hogy nemcsak Amerika, de az egész müveit világ figyelmét oda irányítsa erre az érdekes területre. Ebben látta az ő tudományos és irodalmi működésének egyik jelentőségét az is, aki a Frick Collection nevében köszöntette. De a State Department képviselője, amikor tavaszai, negyedik dél-amerikai útjáról visszatérve jelentést tett Kelemen a kulturális együtt-müködés osztályának vezetői előtt, ezt a kijelentést
