Tárogató, 1946-1947 (9. évfolyam, 7-10. szám)
1947-02-01 / 8. szám
12 TÁROGATÓ tette: “Mr. Kelemen, you are our best cultural Attache”. Az amerikai köztársaságok közötti jó szomszédság politikájának előmozditása mellett azonban egy harmadik szerepet is betölt Kelemen. Nagy dolog az, ha meggondoljuk, hogy magyar embernek jutott az a kitüntetés, hogy megfesse a körképét a Columbus előtti Amerika kultúrájának. Kelemen akaratlanul is magyar propogandát csinál. Vonakodva használjuk ezt a szót, miótaxliszkreditálták <odaát, amikor a fascista és nazi őrület terjesztésére megteremtették a propaganda minisztériumot. Azóta mindenféle propagandát először is gyanú fogad. Minél hangosabb, annál gyanusabb és annál eredménytelenebb. Mennyi költséges álmodozása az amerikai-magyarságnak végződött már az első háború után is kiábránditó ébredéssel! Egymásnak hasztalan szavalunk a magyar igazságról. Ugyan ki figyel reánk ebben az hatalmas országban? A magyar irók, művészek, tudósok propagandája csendes, és meleg mint a tenger, de sokkal messzebb ér vertikálisan és horizontálisan is. Mikor egy mágyar tudós kinyitja az ablakot, melyen keresztül az amerikai kontinens ősi kultúrájának szépségei tárulnak száz és száz millió szemlélő elé, észreveszik azt is, aki az ablakot kinyitotta. És hálás érzéssel kutatnak az után is: “Vaj’ ki ő és merre van hazája?” (Vörösmarthy) ATTILA Regős Ének. Irta: Finta Sándor (Folytatás) Attila jól tudta, hogy maga is verten, Mig a nagylelkűt adta, Aetiust futni hagyta. Száz szekér arany! visszavonulás ára, Mosoly ült Attila, torzonborz bajszára. * Alig nyelte el az éj, Aetius követét, Jaj os sirám tulharsogta, csatatér szöve- Visigothok királya Theodor, [tét. Aetiussal szövetkezett, volt botor. Bizonyságul Táltosok jóslásának: Csata végén, egy vezérnek sirt ásnak. Aetius serege, harmada volt római, Fukarkodott latin vérrel. Idegen had, mely volt bérelt, Vezér ellen, nem volt mersze szólani. Elvérzett a szövetséges, oda Róma virága Pusztult a Gothok serege, kiterítve királya. Attila lelkét babonás félelem, tartotta fogva, folytó gyötrelem. Csata végi esélyen, oszlottak a veszélyek. Szentül hitte, hogy a vak Sors, szerencse, Őt a világ vezérének szemelte. * Hazafordultában,. serege nyomában, Gothok földje felégett. Pusztult az áruló, Rómait bámuló, Hunkard hosszú, bőszült bosszú, feléledt. * Mig a hada mindent feldúlt, szákmányolt, Attila zaklatott leikébe, eszme világolt. Szivébe vetette uj érzés az ágyát, Mióta meglátta, Róma legszebb lányát. Két csillag, ha összeütközik, elválásuk előtt, hőt cserélnek. j Visszavágyón gondjuk tovább fűzik, latolgatják, vájjon miért élnek? * Álmodó lett, nyugalom kerülte, Fantasztikus tervek özöne megülte. Gondjaitól szabadulni óhajtott, Fájdalmában egy nap, igy sóhajtott: Hunemberben, Milyen lelki szakadék, Kár, hogy veled összeakadék. Attilában, Honorában, éjjeli talákozón, Cserélődött világnézet, végzetes örvényt hozón. .Félgyőzelem, bár arannyal telten, Attila fenhélyázása nem telt el. Kieszelte, hogy a feligért királyleánnyal, (Folytatása a boríték 3 odalán.)
