Tárogató, 1946-1947 (9. évfolyam, 7-10. szám)
1947-02-01 / 8. szám
TÁROGATÓ 9 AMERIKA LEGJOBB KULTUR - ATTASÉJA: MAGYAR IRTA: Dr. Takaró Géza KÁTRÁNYBÓL PARFÜM? — Ezt a nyolc panel-t a tudományokról, művészetekről, mesterségekről és sportokról Madame de Pompadour budoárjának diszitésére festette a művész. És ezeket is, a négy évszakról. Fogalmat alkothatunk ennyiből is az allegória kedvelő Boucher stílusáról, aki akkor a legnépszerűbb és legtermékenyebb festő volt. Valami ezer képet és tizezer rajzot készitett. Másik terembe lépünk. A magas mennyezetig érő festmények boritják a falakat. Vezetőnk, maga az igazgató, tovább magyaráz. — Madame du Barry rendeletére készítette a kitűnő Fragonard. Ezek is túlélték a forradalmat, bár több mint száz esztendeig nem tudták, hova lettek. Téved az olvasó, ha azt hiszi, hogy valami francia kastélyban, a pózoló despota és szoknyavadász XV. Lajos notórius asszonyainak chateau-jában járunk, akit legjobban jellemez közismert mondása: “Utánnunk az özönvíz”.. A mi nem sokára meg is jött, csak nem viz, hanem vér formájában. A palotából, melynek termeiben járunk, nem Versailles parkjára és szökökutjaira, hanem a több mérföldre terjedő (Central Parkra és ennek tavaira nézhetünk ki, New York város szivében. Itt nem egy, de száz palota méretei is felülmúlják azokét, melyeknek ragyogó tükreiben egykor a “Napkirály” nézegette magát, XV. Lajos előde, körülvéve púderezett parókát viselő, selymes, csipkés uraktól és még puderesebb haj tornyok alatt hivalkodó hölgyektől. Őt majmolták nemcsak utódai, de Európa minden uralkodója. A sötét mélységekből azonban, ahova a napkirály sugarai soha nem hatoltak le, egyszerre nagy vihar kerekedett. Európa néptömegeinek indignálódása megnyitotta azt a nagy politikai és szociális forradalmi ciklust, melynek azóta sincsen vége, sőt mindig szélesebbre terjeszkedik. Az erjedés leggyorsabb tempóját Észak-Amerikában érte el és ez a palota tipikus jelképe ennek a folyamatnak, a történelmi igazságszolgáltatásnak. A közember szabadon járhat-kel hét ennek a palotának termeiben, amely a világ leggazdagabb magángyűjteményét tartalmazza. Aki ebben lakott, nem király volt, hanem köszénhévitő, kokszkészitő. Henry Clay Frick volt ennek a gyönyörű épületnek lakója, aki 22 éves volt, mikor ezt az üzletágat megalapította és hamarosan odafejlesztette, hogy tizenkétezer kemencét hozhatott-müködésbe. Mint Carnegie társa, és vasuttársasságok, U.S. Steel elnöke nagy vagyonra tett szert. Élete derekán, strike mozgalmak idején egy anarkistta munkás rálőtt és beledöfött, de életben maradt és tovább dolgozott. Felesége halálakor ötvenmillió dolláros vagyonát kórházak, jótékony és nevelési intézetek között osztotta szét. Pittsburghnak parkot, New Yorknak saját palotáját ajándékozta. Fényes termeiben az a munkásosztály, melynek köszönhette vagyonát és nagyszerű gyűjteményét, éppen olyan joggal gyönyörködhet és művelődhet, mint egykor ő, a munkaadó. Nagy tanulság rejlik ebben a mostani végetérni nem akaró strike-ok szereplői számára! Süppedő szőnyegeken suttogva járnak az emberek teremről-teremre. A templomi csöndességet csupán az üveg mennyezetes, virágos udvar szökőkútjának csobogása, vagy időnként az orgonahangverseny töri meg. Rembrandt, Bellim, Goya, Van Dyke, El Greco, Holbein, Reynolds, Tintoretto, Velasquez, Whistler, Degas, Gainsborough, Turner, Veronese, Titian, Raeburn, Rubens, Millet Corot, Fillippo Lippi, Renoir, Tiepolo, és más világhírű művészek festményeinek sokaságán kívül, szobrok (közöttük Cellini-é), enamel, bútorok, dísztárgyak és egy külön épületben művészeti szakkönyvtár képezik a “Frick Collection” kincseit. “Gyűjtemény” és nem muzeum vagy képtár a neve. Nem holt értékeket őriz, hanem eleven intézmény, melyben tekintélyes alapítvány biztosítja naponként népszerű és havonként tudományos előadások tartását az auditóriumban. Nemcsak orgona, — de más hangver-
