Tárogató, 1945-1946 (8. évfolyam, 1-7. szám)

1945-12-01 / 6. szám

Zádor emlékére, Attila éltére, poharat ürítenek.

Hire messze elér, Isten adta Vezér köré sűrítenek.

Hogy a Vezér állja Rideg esküt, tizenkét ló koponyája, vont kopjára került.

Most, a Táltos, Attilára mutatott.

. .. . Ő, hazánk alapja, éltünk fényes napja!

így fogadták Vezérnek.

*

Mikor úgy hozta a rendje,

vállat, vállhoz illcsztgetve,

bünkős botnak dülleszkedve kört formáltak, türőn vártak, karénekes Ridegek.

Mig egy koboz előlépett,

a vénebb Táltosra nézett

S érintette szerszámjának húrjait.

Zene zendült, dal felcsendült, tűz csillog :tt, csiholódott, a villogó szemekben.

*

Rideg nóta.

Hét csillagból van a Göncöl-szekere, hét reményű, tiszta fényű, a Ridegek vezére.

Ő a főpap, főbíró,

népe gondját elbiró.

Ellenségtől, sem vihartól nem retten,

Gondját s baját, nem viselnék el ketten.

Jósolt veszély ködöli be,

Göncöl Isten szekerét.

Rideg legény kézbe kap egy, éles hadi szekercét.

Tömörülnek vezér szóla,

ha roham kél, fel a lóra!

Nincs közöttük aki gyáván lemarad, hősien küzd, ha elesik? hire, neve fennmarad,

*

Második koboz,

a vezér erényét,

A Rideg értékét, adta véleményét:

Nctázásban vezető,

más térfáján nevető.

Vermelt gáncsot elvető, erényekben kitevő,

Bajtársakat szerető,

hízelgőket megvető:

Vezérpolcra tehető.

Igazi Rideg:

Szivében terjedelmes,

vezérhez engedelmes,

Ellenei veszedelmes,

márg'ben gerjedelmes,

Ha szolgál nem kényelmes, tet éért nem igényes,

Szenvedni töredelmes, haragra késedelmes,

Állathoz emberséges.

*

Harmadik koboz:

Sorsunk mordult, erőn fordult, kitörtünk a szokottból. Világnézet tüze éget,

Orpheustól lopottból.

Sallangtalan, nem hangtalan, Tettünk, éltünk ajánlva,

Közre adva, vagy a hadba, nem nyújtottuk sajnálva.

Mi nem kérünk, nem is vétünk, gyűltek szokása ellen,

Hogy a törvény, kökény- sövény, felettünk vésszel teljen.

Csürhe-csorda-szüzgulya, köré nem gyűl a púja.

Istálló és fedélnélkül,

cserzett bőrünk, fakul, kékül. Bátrak bátra a Rideg,

edzett szive nem libeg.

Cimed viseld fenséggel,

köszöntünk emberséggel.

*

(Folytatjuk.)