Tárogató, 1945-1946 (8. évfolyam, 1-7. szám)

1945-09-01 / 3. szám

TÁROGATÓ 3 séges zászlók alatt küzdők súlyos harcát viv­­juk meg. Valaki azt hozhatná fel ellenünk, hogy bi­zonyos elfogadott elvek, főleg a legmagasabb és legéletbevágóbb dolgok többek féligazságok­nál. De ez az ellenvetés nem állja meg a he­lyét. Még a keresztény erkölcs is befejezetlen és egyoldalú, és ha az európai élethez és jel­leghez olyan eszmék és érzések, amelyeket a keresztény erkölcs nem szentesített, nem járul­tak volna hozzá, az emberi ügyek rosszabb állapotban volnának, mint ahogy vannak. (John Stuart Mill 1806-ban született s 1873-ban halt meg; angol filozófus, közgaz­dász; a kormánynál vállalt állást, de a hiva­tala időt engedett neki jelentős irodalmi te­vékenységre. .Logikája, Közgazdaságtana na­gyon ismertek s több nyelvre le vannak fordít­va. A Szabadság -ról szóló értekezése -amely­nek a fóntebbi csak egy részlete-l&59-ben jelent meg. A róla szóló irodalom is jelentős.) HOGYAN OLVASSUK AZ ÚJSÁGOKAT? Mindenki megegyezik abban, hogy a sajtó sok tévedést tartalmaz. De abban is meg­egyeznek, hogy ha elfogadják és továbbítják azt a tévedést, amelyet az újságjuk tartalnjaz, azért a felelősség teljesen az újságírón vagy a tulajdonoson, a szerkesztő bizottságon vagy azon a klikken nyugszik, amely az újság mö­gött áll. Semmiképen se rajtam, egyszerű ol­vasón, aki kényszerül elfogadni azt, amit a nyomtatott papiros ad. Az újságolvasóknak ebben az ártatlanság-hangsulvozásukban van valami ocsmánvul farizeusi vonás. Vájjon az a kötelességünk, hegy az értelmünket a hazug­ság ellen megvédjük, megszűnik abban a pil­lanatban, amint a hazugság újságra van nyom­va? Vannak, persze, olyanok, akik az újsá­gokat két csoportba osztják; az egyikben van­nak azok, amelyek minden bizalmunkat megérdemlik, a másikban azok, amelyek sem­mi bizalmat se érdemelnek. Minden valami­revaló városban van egy jó újság és egy rossz: néha két jó újság van, amelyek egymással hadakoznak nagy megrökönyödésükre az ol­vasóknak. De melyik is az igazán jó újság? Nyilván ezen múlik minden. Jó újságnak szokták azt nevezni, amely csak tisztelettel szól a vallásról, amely nem közöl pornografikus történeteket s az erkölcsi kérdéseket tapintattal kezeli. így a tízparan­csolat négye be van tartva. Egy ötödik is meg van tartva, ha a jó újság nem jelenik meg vasárnap. Ez mindenesetre jobb, mint. ha mind a tízparancsolatot áthágnák. De végül is nem nagyon helyénvaló válogatni a parancsolatokban. Nem lehet jó újságnak nevezni azt, amely elárulja a közjót egy osz­tály vagy párt vagy klikk javára s megsérti a negyedik parancsolatot; nem mondom jó új­ságnak azt, amely igazságtalanságot gyakorol, gyűlöletre izgat s megsérti az ötödik paran­csolatot; se azt nem tartom jónak, amely gya­lázkodik s megsérti az ötödik, hetedik és ti­zedik parancsolatot. Nem jó újság az, amely hazudik. De ha mind a tiz parancsolatot bele­­szőjjük a jó újság kritériumába, nagyon kévés jó újság marad. Vannak, akik azt mondják, hogy az újságot azért olvassák, hogy részt vehessenek a társal­gásban. Ha aztán a ténylegesség kérdése merül fel, felfüggesztik az Ítéletüket. Azt mondják, hogy nem lehet az igazságot teljes bizonyossággal tudni, vagy hogy nem lehet az egész igazságot tudni, tehát kötelességük az, hogy hallgassanak és semmit se gondoljanak. De ez a viselkedés még akkor is elitélendő volna, ha őszintén gyakorolnák. Azt jelen­tené ez, hogy az igazság azt követelné, hogy az összes tisztességes lelkeket mozgósítsuk, amit nem lehet tenni, ennélfogva az ítéletün­ket felfüggesztjük, visszavonulunk s az igazsá­got cserben hagyjuk. Vannak emberek, akik az ítéletüket az erényesség minden látszatával felfüggesztik, de csak azért, mert félnek az igazságtól. Néhány pillanat múlva azonban már ingadozás nélkül Ítélkeznek egy másik esetben.... A valóságban nem is olyan nehéz külön­bséget tenni azok közt az események közt, amelyekben jogom vagy épen kötelességem az, hogy határozott véleményt ne nyilvánítsak, és azok közt, amelyekben kötelességem a véle­ményemet kinyilvánítani. A propaganda, amely olyan sok szempontból rossz, jó abból a szempontból, hogy a tisztességes emberrel megérteti, hegy az érdekeltségek milyen ér­téket tulajdonítanak a véleményének. Vala­hányszor egy esemény kitartó propaganda tárgya s azt akarja, hogy velem bizonyos ér­telmezést fogadtasson el, ez engem világosan figyelmeztet arra , hogy a közvéleménynek erre az eseményre való visszahatásai nagyon be­folyásolhatják akár az igazságot, akár az igazságtalanságot. És innen kezdve köteles­ségem az én véleményem erejét az igazság szol­gálatába állítani...... Az a szilárd elhatározás, hogy az igazságot

Next

/
Oldalképek
Tartalom