Tárogató, 1945-1946 (8. évfolyam, 1-7. szám)
1945-09-01 / 3. szám
4 T A R O G A TÓ JEGYZETEK RÉSZLETEK EGY LEVÉLBŐL. A levelet Maximilian Beck irta, aki német menekült s pszichológiát tanít egy amerikai College-ben. Az árja mesterfajnak a nagyzási hóbortja nem is német eredetű. A francia Gobineau és az angol H. ST. Chamberlain a szerzői. És a francia Soréi és az olasz Pareto a kezdeményezői az antidemokratikus és erőszakra alapított kormányzatoknak. A “hatalom jog” tanítás már széles körben elterjedt a régi görögök közt. Plato a Gorgiásában és Köztársaságában gyökeres harcot vívott ellene. Nekünk arra van szükségünk, hogy a saját demokratikus filozófiánkat komoly kritikának vessük alá, hogy ez által szilárdabb és erősebb alapozást adjunk neki, mint amilyent a naturalisztikus filozófiák adhatnak. Az emberi szabadság, igazságosság és testvériség nem tények, amelyeket a tudomány kezelhet, hanem ideálok. Ez annyit jelent, hogy érvényesek, ha mindjárt a természet és törakarjuk minden propaganda és közmegegyezés ellenére is, nagyon sok esetben elég arra, hogy a zavart eloszlassa. Ha ezt az elhatározást egyszer magunkévá tettük, észrevesszük, hogy a feladatunk nehézségei épenséggel nem olyan rendkívüliek, mint amilyeneknek kezdetben gondoltuk. Hasonló nehézségekkel találkozunk a magánéletünkben s nem hisszük, hogy nem tudunk megbirkózni velük. Az újságírók csalnak s be akarnak bennünket csapni. De a bankárokkal, ügyvédekkel, építészekkel, biztositási ügynökökkel, városi tanácsosokkal, autók és jégszekrények eladóival való vonatkozásinkban képesek vagyunk megneszelni a csalást és védekezni ellene. Alkalmazzuk a kedvenc újságunkra a megbizonyosodásnak azokat a módszereit, amelyeket a fentebb említett személyekkel szemben alkalmazunk: egyébre sincs szükségünk, hogy egy csomo tévedéstől megszabaduljunk.... (Yves Simon, Par delá l’expérience du désespoir) ténelem ellentmondanak is nekik. Hogyan várhatná azt valaki, hogy a naturalisztikus filozófiák képesek legyenek az érvényességüket igazolni? Az a sok könyv és irás, amely a náci elmélet ellen szól, mind arra szorítkozik, hogy emlegeti, hogy a nácizmus milyen gyökeresen sérti a szabadságot, igazságosságot és. testvériséget; azaz ezeket maguktól értetődőknek tekintik, pedig ezeket kellene igazolniok, mert hisz a náci filozófia nem hisz a szabadságban, igazságosságban és testvériségben. Van a náci életbőlcseletnek néhány olyan vonása, amelyet a demokrácia védői meg se támandnak, mert nevetségesnek találják a Velük való foglalkozást. Ilyenek például azok az argumentumok, amelyeket a nácik az anyagi jómód ellen a hősiesség nevében intéznek. De a nevetségessé tevés nem argumentálás; hisz a kereszténység is, amely a nácizmus ellenlábasa, azt tanítja, hogy az ember magasztossabbat is elveszthet, mint az anyagi jólétét. Ennélfogva nagyon is szükséges, hogy komoly megvitatásokban mutassuk ki, hogy milyen baklövéseket követ el a náci filozófia, mikor az anyagi jólétet és haladást megveti. A náci bölcselet a kulturális tevékenységet az igazságosság, szeretettevékenység, emberi méltóság és erkölcsiség fölé helyezi. A teremtő egyéniségeknek és népeknek a nácik felfogása szerint joguk van a nem-teremtőket eszköz gyanánt használni. A demokrácia védőinek komolyan kell számolni ezel a náci felfogással, amely az embert aszerint értékeli, amiért az nem felelős, mert nincs hatalmában megszerezni vagy változtatni. Mikor a demokrácia az emberi egyenlőséget hangsúlyozza, alapvetőleg összeesik az erkölccsel. Mert erkölcsileg megitélni valakit annyit jelent, mint nem az öröksége, háttere és természeti adományai szerint Ítélni; csak aszerint Ítéljük meg, amit ő maga csinált önmagából. Ha nem erkölcsileg Ítéljük meg az embert, hanem a produktivitása, hatékony-
