Tárogató, 1945-1946 (8. évfolyam, 1-7. szám)

1945-07-01 / 1-2. szám

TÁROGATÓ 11 Én komolyan hiszem, hogy Hirohito maga nem tartja magát annak, aminek mások által akarja tartatni magát. Másszóval: Hirohito csak színész, aki a japán életben a napistenfi szerepét játssza abban különbözve más szí­nészektől, hogy ezért nem tapsot kap, hanem hasravágódást. A prédikációmat tehát igy mondanám el: “Némelyik embernek az élet mindent me­gad: vagyont, dicsőséget, egy egész nemzet hasravágódását. .. másoknak csak azt, hogy hasravágódhatnak, amíg a harctéren meg nem halnak.” * A tudós végrendelete. Dr. Alex Hrdlicka kiváló anthropologus volt, de mint minden anthropologus, ő is meg­halt 1944. szept. 5.-én 74 éves korában. A végrendelete szerint ötvenezer dollár értékű vagyont hagyott hátra, amelyet a második feleségének hagyományozott, de azzal a ki­kötéssel, hogy a hamvait keverje össze az első felesége hamvaival s helyezze el a wash­ingtoni Nemzeti Múzeumban. * Három a papi igazság. A 38 éves Noah Gray pap Chicagóban került a törvényszék elé azzal vádolva, hogy kétnejüséget követett el. Ezt ő tagadta, mert nem két, hanem három felesége volt. A bíró­ságot arra kérte, hogy engedjék el az aleuti szigetekre, hogy ott annyit kereshessen, amen­nyiből a 10 gyerekét eltarthatja. Ezt a biró visszautasította azzal, hogy ha szabadon bocsá­­tanák, az első tette az volna, hogy újra meg­nősülne. Mire Noah: “Ugyan mit csinálna az ember négv feleség­gel?” ' * A mozi mint a valóság ismertetője. Egy amerikai korcsolyázó pályán kék és zöld kabátos korcsolyázók hosszú sorban sik­lottak végig a zene hangjaira. Egy szőrmeka­bátos vidéki asszony csak nézte és nézte a kor­csolyázókat, végül megszólalt: “Csudálatos. És olyan valóságos, mintha csak a moziban látnánk.” * Mire jó a biztosítási Az amerikai Hartfordban az Aetna Bizto­sitó Társaság örömmel jelentetté, hogy köz­­megelégedésre sikerült a következő biztosítási eseteket elintéznie: 1. Az üzletemberét, akinek az üvegszeme felrobbant. 2. A leányét, aki kificamította az öklét, mikor a fűzőjébe akart belebujni. 3. A fogorvosét, akit szemen talált annak a fognak egy töredéke, amelyet épen kihúzott. * A jestő nyugtája. Egy newyorki francia könyvkereskedő ár­jegyzékének az átböngészésénél jöttem rá a következő furcsaságra. A könyvkereskedő Rousseaunak, a kiváló francia festőnek egy saját kézirásu nyugtáját kínálta eladásra 30 dollárért. A nyugtát Rousseau Vollardnak állította ki, aki a festő két képjéért nyolc dol­lárt fizetett. (Hogy itt valami nincs rendben, azt mindenki érzi. S nem az nincs rendben, hogy Pierre Beres 30 dollárt kért a nyugtáért, hanem az, hogy Vollard Ambrus ur, a kiváló müértő és műkereskedő, képes volt 4 dollárért rendelni egy képet egy Rousseautól.) * Bravo, Toscanini! Aki azt hiszi, hogy Toscanini, a világhírű karmester, személyes okokból utálja a fasisz­tákat, az csak a fél-igazságot tudja. Az egész igazság az, hogy Toscanini a szabadság em­bere s minden elnyomást és elnyomót utál. Ez világosan kitűnik abból az üzenetéből, amelyet a milánói Scala muzsikusainak kül­dött, akik hazahívták, hogy dirigáljon ismét a milánói operaházban, régi dicsőségének egyik kimagasló színhelyén. “Boldogan térek vissza közétek egy szabad Olaszország pol­gáraként, de nem a degenerált (elfajzott) ki­rály és a savoyai ház hercegeinek az alattva­lójaként”. Tóscanini hozzátette, hogy a múlt gyalázatosságának és árulásának minden nyo­mát el kell tüntetni s az igazság úgy kívánja, hogy azokat, akik a fasiszta zsarnokságot anyagi és erkölcsi eszközökkel támogatták, felelősségre vonják a gazságaikért. * Kincsek a föld alatt. A németországi Westphaliában, Siegen város közelében, egy nedves rézbányában óriási ér­tékű kincsekre bukkantak a szövetségesek ka­tonái. A németek rejtettek el ott Rembrandt, Van Hogh, Rubens festményeket, El Greco “Kereszthordozóját”, Van Dyck “Szent Csa­ládját”; ugyanott volt Beethoven Hatodik Szimfóniájának az eredeti kézirata, egy 18 émíUMÉHH

Next

/
Oldalképek
Tartalom