Tárogató, 1944-1945 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1944-11-01 / 5. szám
4 TÁROGATÓ munkásságát és pedig nagy tökéletességgel Galilei a kilencedik évtizedében adta ki az uj tudományról széló Dialógusát, Emerson a Leveleit és Szociális Célok c. müvét, Longfellow az Ultima Thule-ját, Chateaubriand az Emlékiratait, von Baer az összehasonlitó embriológiáját, Euler, a nagy mathematikus, az “analitikus müvecskéit”, Rossini ugyanabban az évtizedben komponálta a kis ünnepi miséjét. Jefferson 83 éves korában halt meg, Talleyrand 84, XIII. Leó pápa 93 éves korában s valamennyi igen tevékeny volt az utolsó pillanatáig. Moltke a hatalmas porosz vezérkar feje volt 88 éves korában. Hobbes, az angol filozófus, 88 éves korában adta ki az Iliász fordítását. Dr. Samuel Hahneman, a homeopathia megalapítója, 80 éves korában elgyengült, elkeseredett ember volt, mikor egy fiatal francia nő, Melanie d’Harvilly, jött el meglátogatni a kis Kothen városban a hires embert. Két hónap múlva megesküdtek. Túladva minden földi tulajdonán, Párisba ment a feleségével koldusszegényen. Ott újra kezdte az orvosi praxisát, Páris társasági orvosa lett, képeket gyűjtött, operába járt s gazdag és boldog emberként halt meg 88 éves korában. Az ő uj élete tényleg 80 éves korában kezdődött. * Clara Barton, az Amerikai Vörös Kereszt alapitója, 61 éves volt, mikor ennek a nagy szervezetnek az első elnöke lett. Mikor 22 évvel később leköszönt-nem a kora, hanem véleményeltérés miatt-nem adta fel a munkálkodását. 84 éves korában alapította meg az Elsősegély amerikai nemzeti szövetségét s annak aktiv vezetője maradt egész a 91 éves korában bekövetkezett haláláig. 89 éves korában kezdett gépírást tanulni. Ezeket a töredékes adatokat majdnem a végtelenségig lehetne folytatni; de ezek is bizonyítják, hogy az öregkornak nem kell hanyatlást jelentenie. Az elsorolt emberek legtöbbje sokkal hiányosabb közegészségügyi felszereléssel élt, mint mi; de azért vezetők és harcosok voltak az emberiség előbbrevitele érdekében. Az agyuk nem tudott elsatnyulni, mert állandóan alkalmazták. Ők-s ez a sikerük titka!-odaadták magukat a munkásságuknak. “Értsük meg jól:a fájdalom magában véve nem tesz bennünket szentekké; a rossz emberek rosszabbakká válnak általa”. —John Henry Newman. BOSZORKÁNYOKRÓL. Sok tudós könyvet Írtak a boszorkányságról. Sok nyomtatvány van boszorkányperekről. Egész múzeumok tartalmazzák azokat a kínzó eszközöket, amelyekkel a vallomásokat csikarták ki az áldozatokból. De mindezek ellenére is a tárgy még mindig homályos. A biró rendszerint azt a szokást követte, hogy nemcsak a kérdést, hanem a feleletet is ő diktálta jegyzőkönyvbe. Különös dolog volt a boszorkány-vadászat. A Cornell egyetem könyvtára bővelkedik a boszorkányjörök aktáival. Az elhunyt Andrew D. White érdeklődött a tudomány és babona örökös harca iránt. A barátja, Burr professzor, érdeklődött a türelmesség fejlődése iránt. A két ember együttes buzgalmának az eredménye az a sok dokumentum, amely a Cornell egyetem könyvtárában van összegyűjtve. Az egész világot felkutatták értük. Jártak Bajorországban, Angliában, Rómában, Portugáliában és Hollandiában anyag után kutatva. Találtak bőven. Katholikusok és protestánsok karöltve üldözték a boszorkányokat. Nyissunk ki egy könyvet találomra s csak úgy ordít az embertelenség belőle. Ezek a régi birák rendszeresek voltak, ~ha egyébre nem is voltak jók. Kerülték a kockázatot. Hitték azt, hogy az ő feladatuk szent feladat. A modern orvos, aki valami fontos kikötőt akarna a tífusz vagy himlő járványtól megóvni, nem járhatna el nagyobb gonddal, mint ők. A tizzennegyedik, tizenötödik és tizenhatodik századok bacillusai a boszorkányok voltak. Az első boszorkány, akivel kiskorunkban találkoztunk, az endori boszorkány volt, aki olyan nagy szerepet játszott Saulnak, a zsidó vezérnek az életében. A King James biblia fordítói nevezték “boszorkánynak”, mert ők még a boszorkányság légkörében éltek, de nem az volt, hanem jövendőmondó s annál semmivel se rosszabb. Ilyenek ma is vannak bőven. Az emberi butaság tartja őket jókarban. A középkor filozófiája, a skolaszticizmus, az egész mindenséget rendszerbe foglalta. A rendszer ugyan kissé korlátolt volt, de sebaj!, gondoskodott a pápáról és az uralkodóról és a tudós doktorokról. Azok persze, akik ezen az osztályozáson kivülestek, rosszul jártak. Ezek közt voltak azok a különös teremtmények, akiket boszorkány néven ismer a történelem. Eredetileg az a hit, hogy bizonyos embereknek természet fölötti képességeik vannak, nem
