Tárogató, 1944-1945 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1944-10-01 / 4. szám
4 TÁROGATÓ fel. Flammarionnak, a kiváló francia csillagásznak volt egy női imádója, aki végrendeletileg meghagyta, hogy a bőrébe kössék be Flammarion egyik müvét. Az elkobzás is ritkítja a könyvet. Régi időkben rendesen vallási okokból kobozták el a könyveket. Sok könyv annak köszönheti az értékét, hogy az Inquisitio bélyegezte meg. Grafton párizsi Bibliáját majdnem egészen megsemmisítették (1538), igy az a kevés, amely megmenekült, értékessé vált. A Szent Bertalan éji vérengzés idején egész Franciaországban házkutatásokat tartottak hugenotta —gyanús könyvek után s a megkaparintottakat elégették. Angliában ellenben VIII. Henrik és Erzsébet a katholikus könyveket Ítélték máglyára. Érdekesek azok az esetek, amelyekben valami hiba okozta azt, hogy a könyv ritkává vált. Thackeray Hiúság vására havi folytatásokban jelent meg. Az egyikben egy kép, amely a gonosz Marquis of Steyne regényalakot ábrázolta, annyira hasonlított az angol arisztokrácia egyik tagjára, hogy majdnem pörre került a dolog. Minden utána következő kiadásból hiányzott az a kép. Dickensnek egyik történetében, a Battle of Life-ban, az illusztráló azt a hibát követte el, hogy Michale Warden vett részt a szöktetésben s ábrázolta a Marion menekülésében. De a ritkaság nem elég. Fontos, hogy a példány jó legyen, hogy a tartalom értékes legyen, hogy jóllegyen nyomva s hogy hires nyomdából kerüljön ki a nyomtatvány. Hires nyomdák. Ha a Caxton nevet említjük, a gyűjtők arca azonnal felderül. Ki volt ez a Caxton s min alapszik a hírneve? Ő volt az első angol nyomdász. 1475-ben Belgiumban tanult s 1477 körül állította fel a nyomdáját Westminsterben, amely ma London része, de akkor külön város volt s a Strand kötötte össze London városával. Caxton első könyve a Diets and Sayings of the Philosophers volt, amelyet 1477 novemberében fejezett be. Más hires nyomdászok voltak az Elzevir és Aldus. Vagy szás évvel Caxton után létesült az Elzevir nyomda először Leydenben, majd Amsterdamban. Aldus Manutius, az olasz nyomdász, Caxton idejében működött. Az amerikaiak “légy rövid” üzleti felhívása őrá vezethető vissza, ő irta az ajtajára a következő mondást: “Bárki légy is, Aldus arra kér, hogy röviden végezz. Mikor elmondtad a mondókádat, távozz”. A könyvgyüjtők még ma is rajonganak a Caxtonokért, de az Elzevirek és Aldusok vesztettek a vonzóerejükből. Caxton és Aldus könyvei ősnyomtatványok, műnyelven incunabula, ami annyit jelent, hogy bölcső-könyvek, mert akkor nyomták őket, amikor a könyvnyomtatás még a bölcsőjében volt. Az 1500 előtti könyveket nevezik igy. Ezek az ősnyomtatványok azonban nemcsak történetileg érdekesek, hanem a tipográfia szempontjából is kimagaslók. A formájuk nagy volt, néha két láb magasak voltak. Papírnak majdnem pergament erősségűt használtak, a betüforma nagy volt és kitünően olvasható, a kezdőbetűket díszítették s néha színesen nyomták, a könyvkötésre nagy gondot fordítottak. A könyvnyomtatás apja a Xylographia volt, ami abban állt, hogy egy lap anyagát fába faragták s úgy nyomták- Ezt nevezik Block-printing-nek. Könyvgyüjtés a régmúlt időkben. A ritka könyvek gyűjtése korán megkezdődött. Gutenberg a feltalálója az elmozdítható betűkkel való nyomtatásnak. Német volt s a hollandusok tagadják az eredetiségét. Ők a haarlemi Laurens Costernek Ítélik oda a dicsőséget. De az elsőség nem is olyan fontos; az egész dolog bennuszott már a levegőben. Jönnie kellett. Többen is dolgoztak rajta s valamelyiknek sikerrel kellett bimia. A könyvnyomatás bevezetése a könyvgyüjtőknek újabb lehetőségeket nyújtott. A Gutenberg bibliák, amelyekből kevés példány van, a leghíresebbek a ritka könyvek közt. Pedig ezek a bibliák aránylag fiatalok; 1450 körül jelentek meg s nekünk van kéziratunk, ami Kriszus előtt 1600-ból való. A legrégibb könyvgyüjtők egyike volt Ptolomeus Soter, aki Kr. e. 280-ban uralkodott Egyiptomban. Alexandriában volt két könyvtára, a Bauchium és Serapeum, amelyekbe úgy szerzett könyveket, hogy elkobozta a könyveikéit azoktól, akik Alexandria kikötőjébe érkeztek. A régi könyvekkel sok anekdota van egybefüzve- Egy bostoni könyvkereskedés alkalmazottja olvasta, hogy Edgar Allan Poe Tamerlane c. költeményének az egyetlen példánya a British Museumban van. Félórán belül talált egy másikat. Mikor ebédelni ment ki, betért egy antikváriushoz s elkezdte annak a holmiait böngészni. Egy helyen látta, hogy 10 könyvet adtak el másfél dollárért. Az első könyv, amelyre a tekintete esett, Poe Tamerlaneje volt. Kapott hozzá még kilencet a másfél dollárjáért. A Tamerlane-t 1950 dollárért adta el. Később ugyanazt a példányt
