Tárogató, 1943-1944 (6. évfolyam, 3-12. szám)
1943-10-01 / 4. szám
TÄROQÄTO HAVI FOLYÓIRAT A KANADAI MAGYAROK OKULÁSÁRA ES SZORAKOZTATÁSARA SZERKESZTI^ DR.CZAKO AMBRO Hatodik évfolyam 4. szám 1943. október. A NAGY EGYENLŐTLENSÉG. Hogy ebben a világban nagy egyenlőtlen ség uralkodik, az tény. Azért tűzték ki a forradalmak az egyik jelszavukul az egyenlőséget, mert a hiánya nagyon is fájdalmasan érezhető volt. Az egyenlőtlenség a születésünkkel kezdődik. A születésünkért nem vagyunk, felelősek s a születésünk mégis sok tekintetben meghatározza a sorsunkat. És itt adódik az első figyelemreméltó megjegyzés, az, hogy valami olyan határozza meg sok tekintetben a sorsunkat, amiért mi nem vagyunk felelősek. A születésünkkel kapunk egy testet: egészségeset vagy kevésbé egészégeset vagy beteget. A test örökölhet betegséget vagy betegségre való hajlamot. De a beteg ember máskép értékeli a világot, mint az egészséges. A beteg embernek első gondja az, hogy egészséges legyen. Az egészség fontos neki s sok olyan munkát, gondot, amit egyébként másra fordíthatna, az egészsége megszerzésére kell fordítania. Az élet harcterén az egészséges és beteg embernek nem egyforma chance-ai vannak. Azután az egyik ember jóformája és kellemes vonásai vannak, a másik rossz formájú. A rossz formájút ez keseríti és kifejleszti benne azt, amit inferiority complex-nek nevez a modern lélektan. Ez az inferiority complex nagyon feltűnő a púpos emberek esetében, akiknek épen azért ingerült és rossz a modoruk, ami még jobban megnehezíti az életlehetőségüket. Aztán említsük meg a vagyoni különbségeket. Sokkal jobb érvényesülési eszközök állanak az olyan ember rendelkezésére, akinek vagyona van. A vagyonos embert mindenki respektálja (engem kivéve!). A vagyonos ember biztosíthatja magának a kiképzése eszközeit; utazhat; uj lehetőségeket szimatolhat ki; kivárhatja a legelőnyösebb munka-vagy érvényesülési lehetőséget; válogat ott, ahol a vagyontalan ember kénytelen a legrosszabbat és csupán kényért adót elfogadni. De a vagyoni különbözőség által létesített egyenlőtlenség olyan nyilvánvaló, hogy nem érdemes rá több szót vesztegetni. A szülök különbözősége is nagy egyenlőtlenséget termel. Tessék elképzelni egy olyan szülői házat, ahol az apa tökéletesen jártas a világpolitikában s a gyermekével beszélgetés közben azt tárgyalja meg. Az ilyen gyerekek képzett politikusok, mire felserdülnek. Azt mondják, hogy az angol fukkal 6 éves korukban el lehet beszélgetni a különböző kormányformák előnyeiről és hiányairól. Lehet, hogy ez túlzás, de egy bizonyos:az angolok politikai vezető szerepe annak tulajdonítható, hogy az angol családokban a politikai nevelés korán megkezdődik. — Egy másik apának vagy anyának nagy művészi tudása van s a gyermekeit is ebben a művészeti légkörben neveli. Az ilyen gyermek kiskorában többet ért a művészethez, mint más. sok ember, felnőtt korában. Mindezek csak példák, amelyeket a végtelenségig lehetne gyarapítani, de amelyek mind azt bizonyítják, hogy rendkívül nagy az egyenlőtlenség. Ez az egyenlőtlenség ott van az életbe való belépésünknél s megmarad később, az élettel való küzdelmünkben. De ha az életünk kezdete egyenlőtlen és az életünk folyamán egyenlőtlen lehetőségekkel kell megküzdenünk, akkor nyilván az életünk értékét nem mérhetjük az elért eredménnyel és pozícióval. Elméletileg nézve:az olyan ember, aki kedvezőbb felszereléssel született s ilyennel megy neki az életnek, többet érhet el, mint az olyan, ak mostohábban volt felszerel
