Tárogató, 1943-1944 (6. évfolyam, 3-12. szám)

1943-10-01 / 4. szám

I

TÁROGATÓ

ve. Tehát még abban az esetben is, ha mindig az érdem és szorgalom nyerné el azt a helyet amelyet megérdemel, — ami egyáltalán nem áll fönn ebben a világrendben-, mondom: még abban az esetben se mérhetjük az élet értékét az elért eredménnyel.

Ha tehát nem az eredmény méri az élet értékét, akkor ugyan mi méri? Egyesegyedül csak az, ami csak mi tőlünk, a mi szorgalmunktól, a mi személyünk becsületességétől, a mi törtetésünktől jügg. A kiindulás és az eredmény (azaz a végállomás) között van egy ut. Ez az ut célkitűzést, munkát, erkölcsi eszközök felhasználását, szorgalmat, gondolkozást, izzadtságot és kitartást jelent. Ez az ut a mi utunk, a mi személyes létesítményünk. Ez az ut egyesegyedül mi tőlünk függ s ennélfogva ez az ut meri az életünk értékét.

Ez az ut némelyik emberre nézve, aki nagy pozícióhoz jutott, nagyon könynyü lehet: az ilyen élet értékben kevesebbet jelent annak az embernek az életénél, aki hosszú, nehéz, becsületes úttal alig ért el többet a mindennapi kenyérnél. Hogy ez igy van, az kétségtelen. Az életünk értéke csak minmagunktól függhet s nem attól, hogy kívülünk álló eszközök tolnak fel bennünket valamilyen polcra. De ha minmagunktól függ, akkor el kell tekintenünk mindazoktól az egyenlőtlenségektől, amelyek a születésünk s a későbbi életünk körülményeiből folynak, mert azok mind a személyünktől kívülálló tényezők, ezeket mind nem a mi akaratunk létesitette.

De ha igy van meghatározva az élet értéke, akkor senkit aszerint meg nem Ítélhetünk, hogy milyen helyet foglal el az életben, hanem aszerint kellene megítélnünk, hogy milyen utón jutott oda, s mivel ezt az utat nem ismerjük, mert legalább is azt nem ismerjük, hogy milyen testtel és milyen lélekkel indult el valaki az útjára, ha mindjárt egyetmást talán tudunk is az útjáról: nem ítélkezhetünk más ember életének az értékéről s igy szivvel-lélekkel és benső meggyőződéssel elfogadjuk az Ur Jézus figyelmeztetését, hogy “ne Ítéljünk meg senkit, hogy mi is meg ne Ítéltessünk”.

De ha könnyelműen nem is ítélünk meg másokat, egy feladatunk marad velük szemben, az, hogy segítsünk rajtuk. A születésünk egyenlőtlenségeit eltávolítani nem áll a módunkban, de az életünk egyenlőtlenségeit megszüntethetjük: egyenlő érvényesülést ad bizonyos tekintetben az, hogy mindenki ingyen képezhesse ki magát s mindenkinek egyformán meglegyen az egészsége, azaz teljesen ingyenes orvosi kezelésben részesüljön.

Ezt a feladatot, a nagy egyenlőtlenség bizonyos részének a kiküszöbölését, azért vállaljuk, mert Istennek akarunk engedelmeskedni. Amint egyedül Isten az itélőnk amaz ut felől, amelyet fentebb említettünk (a kezdet és a végállomás közt!), úgy az Isten a meghatározónk magának az életutunknak a kialakításában. S az Isten akarja azt, hogy egyenlő érvényesülési lehetősége legyen minden embernek, amennyire az emberileg lehetséges, azért tehát mi is akarjuk. S mivel ezt a demokrácia jobban és hatékonyabban akarja minden egyéb politikai rendszernél, azért akarjuk mi a demokráciát. Azért — és nem más okból. (1943. VI. 4.)

—CZAKÓ AMBRÓ.

BÉLYEGGY ü JTÉS.

(Második közlemény.)

A bélyeggyüjtés rendszerint úgy kezdődik, hogy minden bélyeget gyűjtünk. Mellékes, hogy melyik országból jön a bélyeg, az a fő, hogy bélyeg. Kezdőknek nagyon imponál az, hogy olyan sok ország van képviselve a gyűjteményükben. De mennél több bélyeget összeszednek, annál világosabbá válik előttük, hogy az egész világot nem gyüjthetik össze. Amint hogy tényleg nem gyüjthetik össze, s nem csak azért, mert némely bélyeget majdnem lehetetlen megszerezni, hanem azért is, mert kevés embernek van annyi pénze, amennyibe a világ összes bélyegei kerülnének. Ezért az általános gyűjtést hamarosan felváltja a specializálás: bizonyos országok, bizonyos jellegű bélyegek gyűjtése. Ez nem azt jelenti, hogy az általános gyűjteményt fel kell adni; kár volna ezt megtenni, mert az ember elvesztené a bélyegvilággal való összeköttetését s szükkörüvé válna. Hanem igenis jelenti azt, hogy ami pénzünk van, azt a speciális bélyegekre költjük s ha egyéb is jön velük, hát hadd jöjjön, de csak mint kisérő jelenség s nem mint a föérdeklődésünk.

Miben specializáljuk magunkat? Ez teljesen az egyéni érdeklődéstől függ. Sokan vannak, akik egy-egy országra fordítják a főérdeklődésüket s gyűjtenek Kanadát vagy az Egyesült Államokat vagy Magyarországot. Ilyenkor az ember az általános gyűjteményét cserélésre használhatja fel. A Scott katalógus kiadói árulnak speciális albumokat, amelyek megkönnyítik az egyes országok gyűjtését. Ezek a speciális albumok könnyű áttekintést adnak s az ember állandóan látja, hogy mi hiányzik a gyűjteményéből. Persze vannak egyéb speciális jellegű gyűjtési lehetőségek,