Tárogató, 1943-1944 (6. évfolyam, 3-12. szám)
1943-09-01 / 3. szám
TAROCATO HAVI FOLYÓIRAT A KANADAI MAGYAROK OKULÁSÁRA £5 SZÓRAKOZTATÁSÁRA SZERKESZTI: DR.CZAKO’ AMBRO Hatodik évfolyam ★ 3. szám * 1943. szeptember. “Menekvés a valóságtól.” Félmüveit, de talán müveit — vagy legalább xs olvasott — emberek gyakran használnak egy kifejezést, amely tényt akar kifejezni, de mindenesetre Ítéletet mond. Ez a kifejezés angolul “escape from reality”, magyarul “a valóságtól való menekvés”. Azt mondják, hogy a valóság rossz; rossz, mert ha van is valami világosság, azt mindig sötétség kiséri, de néha nemcsak kiséri, hanem egyenesen a sötétség válik uralkodóvá; nincsen fény árnyék nélkül, de sokszor alig van fény, hanem csak árnyék; nincsen igazság hazugság nélkül, jóság gonoszság nélkül, mikor is a hazugság és gonoszság túlnyomó többségben vannak vagy lehetnek; a szegénység, nyomor elkedvetleníti nemcsak azokat, akik szenvedik, de azokat is, akik csak szemlélői. Másszóval, a valóság rossz, s mivel a rosszat senki se szereti, ebből a rosszból mindenki menekülni akar. Az egyes ember úgy menekül belőle, ahogy tud, azaz a rendelkezésére álló eszközök és utak felhasználásával; de az egyes emberek összesége, az emberiség mint ilyen, két egyetemes jellegű menekvési módot talált ki, amelyeket most aztán az egyes emerek is felhasználhatnak. Ez a két “menekvés a valóságból” a művészet és a vallás révén történik, s ennélfogva úgy a művészetet, mint a vallást nem is kell egyébnek tekintenünk, mint “menekvéseknek”, azaz se egyiknek, se másiknak nincs is önmagában való értéke és jelentősége; másszóval; egyiknek sincs igazság jellege. Ez — mint mondják — nagyon is kézzelfogható a művészet esetében. Mert nem az — e a célja a művészetnek, hogy idealizálja a valóságot; hogy széppé tegye azt, ami nem szép; hogy egy uj világot érzékeltessen velünk, amelyben minden csupa harmónia és tökéletesség, mig az igazi világban csak diszharmónia van és tökéletlenség? Nézzük csak a nagy mesterek festményeit és szobrait: hol van olyan tökéletes, szép női test, mint a milói Venus vagy Tizian Venusa? Hol van olyan szép tájkép, mint a hollandusok tájképei? Hol találjuk meg azt a benső békét és megnyugvást, amit akkor élvezünk, ha Beethoven szimfóniáit hallgatjuk? Hisz épen azért váltjuk meg a jegyünket és hozunk anyagi áldozatot vagy egyéb áldozatot, mikor a kényelmünket feláldozzuk s a helyett hogy otthon pihennénk elmegyünk a koncerttermekbe klasszikus zenét hallgatni vagy elmegyünk a képtárba az ábrázoló művészet alkotásaiban gyönyörködni. S ami áll a művészetre, mondják, az még irkább áll a vallásra. Mindenki tudja, hogy ezen a földön nincs igazság: a komisz ember a komiszsága révén vagyonhoz és kitüntetésekhez jut, mig a becsületes ember nyomorog. Itt valami hiány van úgy a valóságban, mint az erkölcsi érzékünkben, amely hiányt helyre kell hozni. De mivel ezt a hiányt ebben az életben senkise hozhatja helyre, kitalálták a másvilági életet s ennek az életnek és az igazságnak a biztosítóját, az Istent, s igy a jó ember megnyugszik, mert az Isten majd megjutalmazza őt s majd megbünteti a rosszat; megnyugszik, mert egy maga teremtett világban él, a vallás világában, amely nyilván csak ngy jött létre, hogy az igazi világból kimenekültünk egy nem-valóságos másik világba. Ez az u.n. escape from reality -gondolkozás, amelyet elfogadnak mindazok, akik se a művészetet, se a vallást nem ismerik, és egyébként nem gondolkoznak. Azok, akik a művészetet vagy vallást az escape from realityvél magyarázzák, a művészetet összetévesztik a mesével, a vallást
