Tárogató, 1943-1944 (6. évfolyam, 3-12. szám)

1944-04-01 / 10. szám

TÁROGATÓ

*

semmiféle kitűnő náci vagy kommunista elvtárs fegyelmi rendszere sem pótolhatja.

A falanszter jelenetben Éva ilyen anya, akitől épen el akarják ragadni a gyermekeit. Éva kétségbeesetten tiltakozik ez ellen: ő a szerető anya, akiben igazi emberi érzés nyilvánul ebben az áltudománytól alátámasztott tisztán értelmi (de nagyon ostoba) légkörben. Éva, mikor a gyermekét el akarják ragadni tőle:

Hozzá ne nyúlj! a gyermek az enyém;

Ki tépi őt el az anyakebelről?!

S mikor erőszakot használnak:

Oh gyermekem! hisz én tápláltalak Szivem vérével. .Hol van az erő,

Mely e szent kapcsot elszakitni bírja?

Lemondjak-e hát rólad mindörökre,

Hogy elvéssz a tömegben, és szemem Fürkésző gonddal hasztalan keressen A száz egyenlő idegen között?

Az. anya tiltakozik az ellen, hogy csupán szülőgéppé alacsonyitsák le; az anya szeretni akarja a gyermekét, aki test az ő testéből s vér az ő véréből; a szeretetével akarja formálni igaz emberré, hőssé, vagy gondolkodóvá, erkölcsi érzésű egyéniséggé, tiszta jellemmé — mind olyan ideálokká, ■— amelyekre ennek az államnak nincs szüksége. így válik* az ember csudán szerves lénnyé s megszűnik ember lenni, megszűnik szabadsággal birni, megszűnik teremtő munkát végezni s csupán az a sorsa van, mint az igavonó marháknak: jó karban tartják őket, hogy elbírják a terhet, de egyébként a szájukat csak a táplálék felvételre használhatják s gondolkodniok nem szabad.

' Ádám közbe akar lépni, de Lucifer megmerevíti. Nem cselekedhet, csupán beszélni szabad. Szerelemről beszél; Éva is szerelemről beszél. Mindez a “tudós” szemében csak őrültség, sajnálatos őrültség.

S erre mondja Ádám ezeket a nagyszerű szavakat:

Ne szánjatok. Miénk Ez őrülés;.mi józanságtokat Nem irigyeljük. Hisz mi e világon Nagy és nemes volt, mind ily őrülés,

Melynek higgadt kor korlátot nem ir.

Ez igaz, tökéletesen igaz! Ami nagy és nemes volt, ami fenséges volt, ami életet adott későbbi korok lelkesedésének, ami felsegített és uj reményre ébresztett sok sors által lenyomott embert, azt őrültségnek tartották.

Őrültek voltak az első keresztények az élvhajhász pogány rómaiak szemében, hogy inkább a vadállatok elé mentek, mintsem megtagadták volna Krisztust; őrültek voltak a keresztes vitézek, hogy fáradságot és harcot vállaltak Krisztus sírjanak a felszabaditásáért, ahelyett hogy otthon kényelemben uraskodtak volna; őrült volt Kolumbus Kristóf, mikor “lehetetlenre” vállalkozott s egy uj világot fedezett fel; őrültek voltak mindazok, akik nélkülöztek, szenvedtek, mikor minden elismerés nélkül,sőt egyenesen a kortársaik gúnyos kacaja ellenére alkottak de mi ma belőlük élünk; az ő “őrültségük” gyümölcseit élvezzük; ők segítenek bennünket élni és tisztább, igazabb emberekké válni.