Tárogató, 1943-1944 (6. évfolyam, 3-12. szám)
1944-04-01 / 10. szám
10 TÁROGATÓ XXXXII. Az ember világa a föld. (Tizenharmadik szin) Van a görög mithológiának egy alakja, aki még ma is kedvenc témája vagy szimbóluma az irodalomnak és művészetnek általában: Antaeus, a Föld fia, aki minden erejét a földtől nyerte s erőtlenné vált, mikor a földdel való érintkezését elvesztette. A mithológia szerint Antaeus egyike volt az óriásoknak; Poseidon volt az apja és a Föld az anyja. Lybiában élt s az utasokat arra szólitgatta, hogy birkózzanak meg vele. Ő maga legyőzhetetlen volt s az áldozatainak a száma annyira rúgott, hogy a csontjaikbólt templomot épített Poseidonnak. De mikor Herkulessel birkózott, az észrevette, hogy valahányszor Antaeus a földet érinti, mindig uj erőt nyer. Azért a levegőbe emelte fel s ott szoritotta agyon. A 13. színben Ádám majdnem Antaeus sorsára jut, mikor Antaeus módjára elhagyja a földet. Ádám teljesen kiábrándult a földből; mindabból, ami a földön történt, de fölfelé, az ideálok felé való törtetését nem adta fel. Nem is adhatta fel, mert ember létére vissza kell vágyódnia oda, ahonnam jött, az ideálok hazájába. Lucifer ezt a “magasságokba való vágyást” a szó betüszerinti értelmében elégíti ki, mikor Ádámmal együtt elhagyja a földet és a csillagok felé halad az űrben. Lucifer tudja, hogy a föld vonzóerejét elhagyni halált jelent Ádámnak s ezt célozza a világűrben való repülésével. De Ádám nem birja elhagyni a földet. Ráeszmél arra a nagy igazságra, hogy az ember minden testi és lelki meghatározottságát a földtől kapja; a filozófiája, a célja, a vágya, mind földszagu, és a föld adja meg a szerelmét is, amely az emberi természetnek épen olyan lényeges alkatrésze, mint a szellemi viliága. Szerelem, és küzdés nélkül mit ér A lét? Kérdi Lucifertől, s ott, ahol most vannak, nincs se egyik, se másik, csak tiszta szemlélet , hideg ésszerűség az akarat minden jelentősége nélkül Mi nem fogadjuk el a Föld szellemének a meghatározását, hogy minden felfogás És minden érzés, mely benned feszül, csak Kisugárzása a csoport anyagnak... mert igy nagyon anyagelvüiesen hangzik. De ha a Föld alatt nemcsak a Föld anyagát értjük, hanem a rajta levő embereket és azok testi és lelki világát, akkor igaz az, hogy a Föld az a szükséges világa az embernek, amely kell ahhoz, hogy az ember az életének a legfőbb vágyát, a földi korlátozottságól való kiszabadulást és minden korlátozottságból való kiszabadulását elérhesse. A Föld adja a testünket, amely bizony “csak por és ismét csak porrá válik”; a levegőt, amelyet beszivunk; a táplálékunkat, a ruházatunkat; a Földön vannak embertársaink, akikkel együtt iparkodunk rendezett és erkölcsileg folyton tökéletesedni akaró közösségben élni; a Föld adta testünk a maga önzésével adja azokat a problémákat, amelyek megoldásától függ személyiségünk, jellemünk; a Földön való teremtő munkásságunk tesz bennünket a civilizáció és — magasabb fokon — a kultúra munkásaivá; de akármit csinálunk is, az mindig valami vonatkozásban van a Földdel még akkor is, ha a repülés problémájával foglalkozunk is. Ebből a föld-
