Tárogató, 1943-1944 (6. évfolyam, 3-12. szám)
1944-04-01 / 10. szám
TÁROGATÓ S \ JEGYZETEK AZ EMBER TRAGÉDIÁJÁHOZ Irta: CZAKÓ AMBRÓ (Folytatás ) A “tudós” lebecsmérli az aranyat és mindent, ami nem a kenyér megszerzésének, létesítésének és gyarapításának a szolgálatában áll. De ha ez az állam legfőbb célja és az egyénekének nem lehet más életcéljuk, mint kényszer-kooperációt adni az állam céljához, minek akkor a kenyérfogyasztók, az egyének számát még mesterségesen is gyarapítani akarni? A totális falanszter vezetői nem hisznek Istenben és másvilágban, minek akkor élni, ha nemcsak hogy nincs érzéki élvezet, hanem maga a puszta megélhetés is rendkivül nehéz? Hitler adott erre választ, mikor azt akarta, hogy necsak sok német legyen, tehát a törvénytelen gyermekek születését kívánatosnak tartotta, hanem egyszersmind azt is akarta, hogy minden ember náci legyen és teljesen egyformán náci. Ennek a megvalósítására az első lépés a terheltek kiherélése volt, a második az “elmebetegek” tömeges kivégzése, amikor is elmebetegek alatt nemcsak olyanokat kell értenünk, akiket az orvosi tudomány minősít ilyeneknek, hanem azokat is, akiket a náci politikai felfogás tart “elmebetegeknek”, mert “nem tudják megérteni, hogy Hitler változó és ellenmondásiktól hemzsegő tanítása a világ legfenségesebb tanítása”. A totális államnak egyformán érző és gondolkodó emberekre van szüksége — ha ugyan a ránk kényszeritett bensőséget emberinek lehet nevezni! — s ezért kellenek uj lények, ezért kell az élet fizikai és vegyi utón való létrehozását megoldani. Eben a totális államban minden ember csak szám, egyéniségnélkül. Állítólag a tudomány állapítja meg', hogy kiből mi legyen, de mivel a tudomány ezt megállapítani nem tudja, az történik, hogy Luther csuk kazánfűtő, a philippii hős csak rakoncátlan verekedő, Plato marhát őriz, Michel Angelo széklábat csinál. Az élet-körülményeik határait ugyan át-áttörik az egyéniségüknek, a bennük levő “isteni szikrának” megfelelően, de ezért nem elismerés, hanem büntetés jár, mert a totális rendszerben az a megfelelő szám, aki teljesen tud alkalmazkodni, teljesen tudja az emberi mivoltát megtagadni és teljesen tud géprésszé vádni a nagy államgépezetben. A géprészek szaporodnak is, mert a tudós életet-létesifeni akaró lombikja összetört, de családi életet nem élnek. A totális állam nem a családra van felépítve, mert a családi erkölcsi értékek forrása, amire a totális államnak nincs szüksége, mert saját u.n. erkölcsisége van: céltudatos beleilleszkedés a gépezetbe. Család nincs, mert az anyától elveszik a gyermeket s azt az állam formálja a saját céljaira. Ezt teszi ma (1940) úgy Hitler, mint Mussolini. Ez egyike a legnagyobb gazságoknak, amit az újabb menzedékkel ez a két diktátor elkövetett. Az igy felnőtt gyermekekből lehetnek majd jó katonák, jó gondolkodók, de valami hiányozni fog az életükből, amit később többé semmiféle eszközzel se lehet, majd pótolni:hiányozni fog a családi kör meleg, érzelmes világa, amely olyan jó támaszt nyújt az embernek később, az egész életén át, mikor a sors mostohasága nehezedik rá. Az anyát
