Tárogató, 1943-1944 (6. évfolyam, 3-12. szám)
1944-04-01 / 10. szám
TÁROGATÓ 7 ALEXANDER FI NT A első keresztények méltó utódai leszünk, akik testvéri közösségben éltek, amint most élnek a szovjet közösségek tagjai. A népeknek át kell adni a tudás hatalmát, hogy az ördög elveszítse fölöttük az uralmát. Ha ezt tenné a pásztorok 60%-je, nem lenne se háború, se keserűség, hanem az élet vizében úszkálna az emberiség. Igaz szeretettel köszöntőm, \ Kozma Dénes. A harmadik levelet minden megjegyzés nélkül közöljük: Calgary, feb. 4. 1944. “A politikájára nincs szügségem.. 1918 mindent megmagyaráz. Küldje tárogatóját azoknak akik kérték, engem kimélyen meg tőlle. Én csak meg maradok az egyenes utón. M. Komlódi 210-4 Ave. E., Calgary, Alta.” A polgári szabadság a képesség természetes képességeinket a törvény kereteiben érvényesíteni. (Mario Pagano: Politikai essayk, 1783.) * * * A szabadság fája csak a zsarnokok vérétől öntözötten nő. (Bertrand Barére a francia konventben, 1792) VÖRÖS HAJNAL. Irta: Finta Sándor. Urak csoportja, alig egy marék, Ezekre jutott a zsiros-fazék. Rőstetnek most, mint koslató kutyák, Kilincselnek, egymást farba-furják. Céljuk nem más, mint hazaárulás.... Kiket erjesztett eddig renyheség, Égig puffasztott büntelt vemhesség. Kik a nép jogát lábbal tipx>rták, Utolsó csep vérük elcsiholták. Köttöny Kun királyt kardra vetették, Dózsa Györgyöt élve felétették. Biztositni a húsos-fazekat, Kapaszkodnak, körmük beleszakad. Végveszélyben balkezesen, sután, Csimpajgódznak minden szekér után. A hajnal már vörösebben fakad, Élet gond, mely a nyakukba szakad. Veszélyezett lett tej-vaj-turójuk, Szükül világuk, mint a fúrólyuk. Mint kutya izzad, feledve prórázon, Verejtékeznek mind, bőrig ázón. Mivel áltatták a jóhiszemű népiét, Vetítettek elé botor lelki képiét: “Utolsókból lesznek az elsők.” Lesznek utolsók most a felsők. Zsolozsmán a pap hímzett lelki éket, így vágtak leikükön, zsebükön léket. Házuk fölött vörös vihar süvölt, Kertjük alatt éhes farkas üvölt. Fenyegeti őket a kilakoltatás, Sorsuk bevégzett kiakolbólintás. Kezükben cserép lett a húsos-fazék, Éhen marad mindahány származék. A sors, mely eddig a kezükre játszott, Kovácsolja részükre a láncot. Guzsbakötötten lomtárba kerül, Szipxüyozók napja fel soh’ sem derül. Vörös-hajnal uj napjot jelent, Mely felperzseli a bűnös jelent. A nép lelkén magasba növőt, Biztosítja a vörös jövőt.
