Tárogató, 1943-1944 (6. évfolyam, 3-12. szám)
1944-04-01 / 10. szám
6 TÁROGATÓ TÁROGATÓ A Canadian Magyar Monthly Edited by A. CZAKó, Ph.D. 423 Queen St. W., Toronto, 2, Ont., Canada Published by The United Church of Canada Printed by THE CHRISTIAN PRESS, LIMITED 672 Arlington St., Winnipeg, Man., Canada Entered at Winnipeg Post Office as second class matter. az itt élő idegen származásúak és a benszülöttek, vagyis Kanada őslakosságának együttees javát akarja szolgálni. — Lássunk csak néhányat az említettekből! Ma automobilon járunk és nem sallangos szerszámú lovakkal, cifrára festett vásárhelyi kocsin. — Ma vasalt nadrágban járunk és nem ráncos szárú csizmában. Odahaza hagytuk a kedves és kellemes furulyát, s ha zenét akarunk hallani, a rádióhoz ülünk. — Ilyformán már vettünk fel uj szokásokat, amelyek nekünk kellemesek. Tehát fel kell vennünk azokat a szokásokat és életmódot is, amelyek bizonyos felelőséggel, bizonyos megszigorítással, vagy kötelezettséggel járnak, s amelyeknek betartására az itteni társadalom meg nem Írott törvényei köteleznek. — Ilyenféle az, amelyre az említett újság cikk azt tanácsolja, hogy ne beszéljünk politikáról. — Ezt én módosítanám olyképen, hogy főképen benszülött kanadaikkal ne politizáljunk, mert az azonnal bizalmatlanná válik irántunk és nem lesz többé barátunk. A kanadai azt úgy veszi, mintha ki akarnánk venni belőle, hogy ő mily politikai elveket vall, amit pedig ő szigorú titokkal őriz. Nem is látom célját, mert mint idegen származású, úgysem győzhetem meg őt az én elveim helyességéről. —Egy másik pontja a cikknek, hogy legyünk tekintettel az öreg fármer érzelmeire, — gondolatom szerint a cikkíró olyan esetekre támaszkodik, amelyekhez hasonlók úgyszólván a szemeim előtt játszódtak le 1942 és 1943 őszén. Mindkét esetben egy-egy honfitársunk vett farmot, s amig az alkudozás folyt — a vevő a legkellemesebb embernek tűnt. Barátságos, és főképen szerény volt. — Amint a vételi szerződés alá volt irva — honfitársunk megjelenése és viselkedése az öreg fármer számára kínossá vált. Kezdetben rideg és tartózkodó lett, minden megokolás nélkül éreztetve, hogy mostmár ő ott a gazda. Később még durvaságra is ragadtatta magát, hogy a 73 éves öreg embert a fármnak a szerződésben kikötött idő előtti elhagyására bírja. — Gondoljuk talán, hogy az öreg kanadai ezek után is jó véleménnyel volt az uj-jövevények, vagy bevándoroltak felől? Vagy valaha is az lesz? Én kétkedem. A szerénység egyik legszebb keresztényi vonás. —- Mi kevesek kell hogy alkalmazkodjunk a többséghez és nem a régi lakosság a kevesebb számú uj-jötthöz. Sokat lehetne a tárgyról írni, de maga a lényeg nem lehet vita tárgya. Nem kell sokat gondolkodni, hogy azt helyben hagyjuk, s akkor már is követjük. —■ A cikk szívvel volt irva, de az Írójának a tollát is dicséri. * Grob Ferenc. * (Mount Pleasant, Ont.) A másik levél Kozma Dénes honfitársunktól jött, aki Mistatimben, Saskatchewanban, fármeroskodik. A levele bevezető soraiban elismeréssel adózik a szerkesztőnek. Ezt nagyon köszönöm, de nem közlöm. A szerkesztő nem közöl olyan levelet, amelyben őt dicsérik. De Kozma Dénes levelének a többi része közérdekű s mindnyájunk megszivlelésére való. “. ..kedves Dr. ur, legyen erős a demokratikus zászló élén, bármily megpróbáltatást kíván is a győzelem kivívása. Bár elvesztettük 18-19-et, a 37-38 spanyol küzdelmeket, a győzelemnek meg kell jönni. És meg fog jönni. Az akarat, az erő győzelemre vezet, csak bátran előre kell törni az igazságos cél felé. Feltámadnak a halottak a trombita szavára. Ott volt a csepeli Szabó Sándor 52 éve* korában a spanyolországi harctéren, ő 19-bea főbizalmi volt és a vasas ezred komiszáriusa, Spanyolországban jó katona volt, bár ő is rokkantá vált. Én erősen hiszek a halottak feltámadásában. Bennünk él az ősök szelleme és lelke, és a mi lelkünk élni fog az utókorban. A szellem hússá és vérré válva harcolt a Petőfi Században, Spanyolországban, harcol most Jugoszláviában zászlóaljá nőve, mire Magyarországba jut, hadtestté nőhet; ilyen nagy a szellem hatalma. Az ördög fegyvere a babona; a népeket megijeszti, hogy aztán egy kis érdekcsoport uralkodhasson a többin, az igavonókon, s velük tarttassa el magát; keveseknek jut mennyország, a nép zöme csak jégtenger közepére van kirekesztve, pedig a földi paradicsomban volna bőségesen hely minden ember számára. Ez igy van s ha ezért szállunk harcba, az
