Tárogató, 1943-1944 (6. évfolyam, 3-12. szám)

1944-03-01 / 9. szám

10 egész emberiségért élni erkölcsileg többet jelent, mint egy zárt kö­zösségért élni a többi közösség rovására és kárára (amint azt az im­perializmus teszi). Ez igaz. De a hazáért élni egyáltalán nem jelenti azt, hogy más hazáját támadnom kell. Nem jelenti azt, hogy mást megfosztok olyanoktól, amiket én monopolizálok, mert a monopóliumo­kat meg lehet szüntetni. Nem igaz az, hogy idegeneket a magam képére akarok formálni, mert épen mivel nekem a magam módján való élés kell, ez megtanított arra, hogy másnak a saját módján való élését tiszteletben tartsam. Hazafi vagyok, de nem hóditó. Nem zárom be a kapumat mások előtt s azt szeretném, ha ők se zárnák be előttem a kapuikat. Tanulni szeretnék másoktól s nem bánom, ha tőlem ta­nulnak. így az emberiség nagy eszményeinek—a szabadságnak, egy­enlőségnek, testvériségnek—megvalósításához mi valamennyien, külön­böző hazákhoz tartozó hazafiak, odaadjuk a magunk módján való elgondolásainkat és magunk mivolta által színezett adalékunkat. Az emberiség tud egységes nagy család lenni, mert különböző apró csalá­dokra oszlik, akik különböznek ugyan, de mégis csak családok, tehát együtt működhetnek, s nem rablóbandák, amelyek a másik bandát — vagy akár a másik családot is — meg akarják semmisíteni, hogy ők maguk annál több zsákmányhoz jussanak. A patriotizmus nagy és ideális viselkedés addig, mig imperializmussá nem fajul el (amig a családból nem lesz rablóbanda) s minden er­kölcsi szempontból ellene emelt kifogás csak az imperialista államokra illik. S ha az imperializmus rablógazdálkodása az elvetendő, akkor ugyanilyen alapon a nemzetközi alakulatokat is kifogásolhatnók, mert azok épen olyan imperialisták lehetnek, mint a nemzetiek. XXXX. A falanszter tudósának a világnézete. (A 12. szinből.) Ádám és Lucifer meglátogatja a falanszter tudósát, aki vegyi la­boratóriumában dolgozik s keményen dolgozik, mert ebben a rendben a rend a gép rendjét jelenti, melyben minden keréknek mozognia kell állandóan, különben a gép hatóképességét veszélyezteti. A tudós nem is hederit rájuk kezdetben s csak akkor hajlandó tárgyalásokba bocsát­kozni, mikor a hiúságánál fogva megfogják. “A természet és ember — mint végső salak leszürődött a tudósban, de megmaradt benne is a nagy hiúság”. A tudós nagyon helyesen azt kérdezi a látogatóitól, hogy milyen részletkérdésről akarnak felvilágosítást nyerni, de Lucifer azt válaszolja, hogy ő “átpillantását vágyja az egésznek”. A tudósban a tudós nyilvánult meg, Luciferben az ember. A tudós világa a részletek világa, mert különben sohasem jutna előre; külön­ben lehetetlen volna uj felfedezéseket tenni. A tudományos megis­merés a megismerendő valóságot részletekre osztja s a részleteket ismét apróbb részletekre s az igazi tudós mindig nagyon apró részleteket választ a vizsgálódása tárgyául, mert csak igy közeli­­theti meg azzal a kizárólagos figyelemmel, amely szükséges, hogy min­den oldalról tisztán lássa a feladatát. A tudós nem természetrajzot és történelmet tanulmányoz, hanem vagy egyiket, vagy másikat; s ha a természetrajzot választotta, nem fog a természetnek mind a három vi­lágával, az állattannal, növénytannal és ásványtannal foglalkozni, hanem csak eggyel. Ha a növénytant választotta s állandóan az egészet tartja _____________________TÁROGATÓ______________________

Next

/
Oldalképek
Tartalom