Tárogató, 1943-1944 (6. évfolyam, 3-12. szám)

1944-03-01 / 9. szám

TÁROGATÓ

7

MIDDLETON, BERNARD — Gray Day, Chilliwack Velley.

kicsapongói könnyen megnyerik az asszonyok kegyeit, még a legerényesebbekét is! Ezt a vicces elbeszélésekben és a színpadról annyiszor ismételték, hogy a bolond asszonyok magától értetődőnek tekintik, s a bolond férfiak ilyen reputációra törekszenek, hogy tessenek vele nekünk. Micsoda ostobaság ez a férfiak részéről s milyen sértő ránk, nőkre nézve! Soha férfi még nem tetszett nőnek azért, mert kicsapongó volt. Ugyan micsoda erényes nőnek van a legkisebb fogalma is arról, hogy milyen a kicsapongó férfi? S vájjon az az ártatlan leány, aki hallja, hogy a kellemes és jómodoru embert igy bélyegezték meg, el tudja képzelni, hogy mit mondtak neki? Tudja ő, hogy mit jelent a kicsapongás? Figyelemmel tudja kisérni egy ilyen férfi napi életét, annak a vásárolt gyönyöreit, a szégyenteljes lebujait? Szerencsére — vagy talán szerencsétlenségére — fogalma sincs minderről. Ha a valóságot tényleg ismerné, a tiszta szivü és tiszta gondolkozásu lény undorral fordulna el az ilyen férfitől. S igy azt, ami az asszonyok tisztaságának, ártatlanságának és tudatlanságának az eredménye, ellenünk fordítják szemrehányásként.

Nem; nem jöhet üdvösség számunkra, asszonyokra, csak minmagunktól; a magunk tu-—Courtesy of The Art Gallery of Toronto.

dásából, a magunkban való bizalomból, a magunkban való bizalomból, a magunk respektálásából eredhet; és nem sok jó származik abból, ha mosolyogva elitéljük a férfiak komisz útjait, mig mi a saját nemünk gyenge és tévelygő tagjait megmásíthatatlan kárhozatba tiporjuk.

’{Folytatjuk.)

Visszaemlékezés.

Ennek a kis lapnak a szerényke hasábján tűnt fel egy régi és életerős szociális egyéniség, persze hogy ismét a népek szociálizálódását szorgalmazón, mert ő megint csak ott található, ahol az emberiséget nem a fegyverkezések őrületeire s az egymást pusztító öldöklésekre organizálják, hanem ahol a békés és testvéries együttműködésre serkentik a legkiválóbb egyéniségek.

Ez az ember Kiss Titusz.

Kiss Titusz kitűnő szociális fegyelmezettsége abban nyer leginkább kifejezést, hogy szociális kérdésekben megtéveszthetetlenül ismeri a kimondott szó súlyát. 1938 tavaszán találkoztam vele először, mikor is egy, a sors csapásaival küzdő magyar család ügyében