Tárogató, 1943-1944 (6. évfolyam, 3-12. szám)

1944-03-01 / 9. szám

TÁROGATÓ 9 KANADA SZÁZ ÉVVEL EZELŐTT. (Ez a harmadik közlemény Mrs. Jameson Winter Studies and Summer Rambles in Canada cimii s Londonban 1838-ban megjelent müvéből.) Toronto, 1838. február 21. Életem egyyhangusága félelmetesen megsza­kadt a múlt éjjel. Épen vissza akartam vo­nulni a szobámba, csöngettem is a szobalány­nak, mikor észrevettem, hogy különös fény hasitotta a légkört:tűz dühöngött a város alsó részében. Lánggal vegyült füstfelhők emel­kedtek az ég felé. A tüzek nem ritkák Torontóban, ahol a há­zak jórészt fából vannak; hetenként vagy két­szer szól a tüzriadó s a tél folyamán vagy hat­nyolc ház ég le. De nyilvánvaló volt, hogy ez a tűz veszedelmesebb volt a megszokottak­nál. Mikor azt találtam, hogy a háztartásom minden tagja a tűzhöz sietett, én is oda készül­tem, mert lehetetlen volt ölhetett kézzel itthon maradni s a lángokra bámulni és csak hallgat­ni a messziről' jövő lármát. A tűz a főutcán volt, a King Streeten, s öt ház égett egyszerre. Keresztülvergődtem a hótömeges, elhagyatott utcákon s valami udvar vagy kertfélébe értem az égő házak mögött. Itt háztartási kellékek voltak halomba gyűjtve s egy szegény asszony őrizte őket majdnem térdig állva a hóban. Egy ágytetejére álltam fel az asszony vállára tá­maszkodva s igy maradtunk, mig az egész sor épület össze nem omlott. Az irek bátran megállták a helyüket s kockáztatták az életü­ket; sötét alakjuk, amint a lángok közt elő­bukkantak s a vakmerőségük, ahogy a leg­rettenetesebb helyzetekbe dobták magukat, félelmetesen izgató látványt nyújtottak. Olyan közel voltam a borzalmas lángokhoz, hogy a félarcom megperzselődött és felhólyagzott. Ez alatt az idő alatt a szegény asszony, akinek a vállára támaszkodtam, hallgatagon és mozdulatlanul állt, látszólagos egykedvű­séggel tekintve az égő házára. Emlékszem, hogy borzongva mondtam neki, hogy “rettene­tes itt állni és nézni, hogy hogy megy tönkre az ember tulajdona és vagyona”. “Igen, Asszonyom, de merem állítani, hogy valami jó fog belőle származni. Minden a legjobbra válik, csak meg kell értenünk; s most, hogy Jemmy biztonságban van, a többivel nem törődöm.” Amint megtudtam, Jemmy nem is az ő fia volt, hanem egy kis árvagyerek, akiről ő gondoskodott. Kezdetben vízhiány volt, de mikor lyukat vág­tak a tó jegébe, elegendő vizük lett. Minden jól végződött volna, ha a kémények hirtelen leom­lása nem okozott volna borzasztó sérüléseket. Egy szegény fiút megölt, másokat megsebesí­tett. Én szorult szívvel mentem haza s mikor közel voltam a házamhoz, egy szánkó siklott el nagy sebesen, amelyben egy férfi feküdt a feje felett összekulcsolt kezekkel agóniában vagy talán élettelenül. Mikor ma reggel a múlt éjszaka inciden­séről beszélgettünk, több ember azzal iparko­dott önmagát és engem vigasztalni, hogy bár­milyen nagy is a magán veszteség vagy szen­vedés, a tűz mindig nyilvános jótétemény To­ronto számára, mert biztos, hogy egy jó tégla­ház foglalja el a faház helyét. Lehet, hogy igy van; a téglaházak tényleg jobbak és biz­tonságosabbak a faházaknál; de mint általános okoskodást nem fogadhatom el azt, hogy nyil­vános jótétemény származhatik az egyéni szen­vedésből: gyűlölöm ezt a tanítást s a logikája nem győz meg. Ezekben a napokban nagyon divatos az emberi lényeket pusztán tömegek­ben számításba venni. Akármilyen hatalmas, fontos és csudálatos is az emberi társaságnak ez a széles kerete, vájjon fontosabb az Isten színe előtt, mint a képességeknek, vágyaknak és érzéseknek az a titokzatos' világa, amelyet emberi lelkeknek nevezünk? Ami a kormányt és politikát illeti, nem azt látjuk-e, hogy a sokak érdekét feláldozzák a kevesekének; mig a társadalom szempontjából az egyének erkölcsiségét és boldogságát felál­dozzák a sokaságnak? Mindakét álláspont helytelen. Én ugyan soha se fogom megbá­mulni azt a szociális rendszert, amelyben bár­mely egyén s akármilyen alacsony sorsú legyen is az illető — becsülete, joga vagy boldogsága engedni kénytelen az általános jónak. Gonosz számítás ez s majd rájönnek, hogy époly ke­véssé vezet célhoz, mint amilyen gonosz. Nekünk asszonyoknak különös okunk van arra, hogy ez ellen az elv ellen tiltakozzunk. Nekünk a moralisták és politikusok nyíltan mondják, hogy a társadalom általános javára szolgál, sőt abszolút szükségesség, hogy ne­münk egy ötödé a másik nem törvényes zsák-

Next

/
Oldalképek
Tartalom