Tárogató, 1943-1944 (6. évfolyam, 3-12. szám)
1944-03-01 / 9. szám
TÁROGATÓ 9 KANADA SZÁZ ÉVVEL EZELŐTT. (Ez a harmadik közlemény Mrs. Jameson Winter Studies and Summer Rambles in Canada cimii s Londonban 1838-ban megjelent müvéből.) Toronto, 1838. február 21. Életem egyyhangusága félelmetesen megszakadt a múlt éjjel. Épen vissza akartam vonulni a szobámba, csöngettem is a szobalánynak, mikor észrevettem, hogy különös fény hasitotta a légkört:tűz dühöngött a város alsó részében. Lánggal vegyült füstfelhők emelkedtek az ég felé. A tüzek nem ritkák Torontóban, ahol a házak jórészt fából vannak; hetenként vagy kétszer szól a tüzriadó s a tél folyamán vagy hatnyolc ház ég le. De nyilvánvaló volt, hogy ez a tűz veszedelmesebb volt a megszokottaknál. Mikor azt találtam, hogy a háztartásom minden tagja a tűzhöz sietett, én is oda készültem, mert lehetetlen volt ölhetett kézzel itthon maradni s a lángokra bámulni és csak hallgatni a messziről' jövő lármát. A tűz a főutcán volt, a King Streeten, s öt ház égett egyszerre. Keresztülvergődtem a hótömeges, elhagyatott utcákon s valami udvar vagy kertfélébe értem az égő házak mögött. Itt háztartási kellékek voltak halomba gyűjtve s egy szegény asszony őrizte őket majdnem térdig állva a hóban. Egy ágytetejére álltam fel az asszony vállára támaszkodva s igy maradtunk, mig az egész sor épület össze nem omlott. Az irek bátran megállták a helyüket s kockáztatták az életüket; sötét alakjuk, amint a lángok közt előbukkantak s a vakmerőségük, ahogy a legrettenetesebb helyzetekbe dobták magukat, félelmetesen izgató látványt nyújtottak. Olyan közel voltam a borzalmas lángokhoz, hogy a félarcom megperzselődött és felhólyagzott. Ez alatt az idő alatt a szegény asszony, akinek a vállára támaszkodtam, hallgatagon és mozdulatlanul állt, látszólagos egykedvűséggel tekintve az égő házára. Emlékszem, hogy borzongva mondtam neki, hogy “rettenetes itt állni és nézni, hogy hogy megy tönkre az ember tulajdona és vagyona”. “Igen, Asszonyom, de merem állítani, hogy valami jó fog belőle származni. Minden a legjobbra válik, csak meg kell értenünk; s most, hogy Jemmy biztonságban van, a többivel nem törődöm.” Amint megtudtam, Jemmy nem is az ő fia volt, hanem egy kis árvagyerek, akiről ő gondoskodott. Kezdetben vízhiány volt, de mikor lyukat vágtak a tó jegébe, elegendő vizük lett. Minden jól végződött volna, ha a kémények hirtelen leomlása nem okozott volna borzasztó sérüléseket. Egy szegény fiút megölt, másokat megsebesített. Én szorult szívvel mentem haza s mikor közel voltam a házamhoz, egy szánkó siklott el nagy sebesen, amelyben egy férfi feküdt a feje felett összekulcsolt kezekkel agóniában vagy talán élettelenül. Mikor ma reggel a múlt éjszaka incidenséről beszélgettünk, több ember azzal iparkodott önmagát és engem vigasztalni, hogy bármilyen nagy is a magán veszteség vagy szenvedés, a tűz mindig nyilvános jótétemény Toronto számára, mert biztos, hogy egy jó téglaház foglalja el a faház helyét. Lehet, hogy igy van; a téglaházak tényleg jobbak és biztonságosabbak a faházaknál; de mint általános okoskodást nem fogadhatom el azt, hogy nyilvános jótétemény származhatik az egyéni szenvedésből: gyűlölöm ezt a tanítást s a logikája nem győz meg. Ezekben a napokban nagyon divatos az emberi lényeket pusztán tömegekben számításba venni. Akármilyen hatalmas, fontos és csudálatos is az emberi társaságnak ez a széles kerete, vájjon fontosabb az Isten színe előtt, mint a képességeknek, vágyaknak és érzéseknek az a titokzatos' világa, amelyet emberi lelkeknek nevezünk? Ami a kormányt és politikát illeti, nem azt látjuk-e, hogy a sokak érdekét feláldozzák a kevesekének; mig a társadalom szempontjából az egyének erkölcsiségét és boldogságát feláldozzák a sokaságnak? Mindakét álláspont helytelen. Én ugyan soha se fogom megbámulni azt a szociális rendszert, amelyben bármely egyén s akármilyen alacsony sorsú legyen is az illető — becsülete, joga vagy boldogsága engedni kénytelen az általános jónak. Gonosz számítás ez s majd rájönnek, hogy époly kevéssé vezet célhoz, mint amilyen gonosz. Nekünk asszonyoknak különös okunk van arra, hogy ez ellen az elv ellen tiltakozzunk. Nekünk a moralisták és politikusok nyíltan mondják, hogy a társadalom általános javára szolgál, sőt abszolút szükségesség, hogy nemünk egy ötödé a másik nem törvényes zsák-
