Tárogató, 1942-1943 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1942-11-01 / 5. szám
TARO CATO HAVI FOLYÓIRAT A KANADAI MAGYAROK OKULÁSARA ES SZÓRAKOZTATÁSÁRA SZERKESZTI: DR.CZAKO AMBRO Ötödik évfolyam ★ 5.szám ★ 1942. november Történelmi Magyarország. Magyar embereknek két tábora áll szemben egymással abban a törekvésben, amely Magyarországnak a háború utáni újjáépítésére vonatkozik. Az egyikben azok vannak, akik azt állítják, hogy ők ragaszkodnak Magyarország ősi hagyományához, a “szentistváni gondolathoz”, a magyar “faj” szupremáciájához, a magyar állami-társadalmi-és magán-élet hagyományos formáihoz. Ezek a “jó magyarok” gyanús szemmel nézik a másik táborba, Károlyi Mihály táborába tartozó egyéneket, akik “ugyan magyaroknak vallják magukat, de igazában véve hazaáruló nemzetközi vörös kommunisták és zsidók”. Szomorú jelenség ez a vita, mert szomorú dolog azt látni, hogy széthúzás van olyanok közt, akiknek szoros egységben kellene együttmunkálkodniok, de még szomorúbb az, hogy még mindig akadnak olyan vak magyarok, akik elhiszik a dolgok ilyen együgyü leegyszerűsítését és meghamisítását. Szomorú dolog, hogy vannak emberek, akik frázisoknak és ostoba jelszavaknak dűlnek be akkor, mikor a ránk kényszerült kegyetlen sors épen azt követelné, hogy tényeket tudjunk értékelni s a dolgokat és eseményeket a maguk meztelen igazságában lássuk meg. Már most a kendőzetlen igazság az, hogy nem a magukat “igazi” magyaroknak nevező gyászlegények szolgálják a történelmi Magyarországot és a szentistváni gondolatot, hanem épen ellenkezőleg, az általuk lebecsmérelt Károlyi Mihály táborának a hi vei. Hogy ez igy van, azt nem nehés bebizonyítani Mit jelent a magyar hagyomány? Mit jelent Szent István gondolatához hűnek maradni? Csak egyet jelenthet: hitnek maradni ahhoz, amit Szent István akart. Kérdezzük tehát: mit akart Szent István? Szent István azt akarta, hogy a duhaj, kultúrát pusztító, más népeket kirabló és legyilkoló pogány magyarság kereszténnyé váljon és hazát alkotva a kereszténység szellemében éljen és boldoguljon, békében belül és egyetértésben a szomszédaival. Ezt akarta Szent István. De mi, Károlyi Mihály hívei, ugyanezt akarjuk. Mi akarjuk a kereszténység érvényesülését, mikor békét, tartós, maradandó békét akarunk otthon és a szomszédainkkal és ennélfogva — amint azt a becsületes cél becsületes megvalósítása is diktálja — akarjuk ennek a békének a feltételeit is. A feltételek nem becsületes feltételek, ha azokat csak mi magunk szabjuk meg. Ez esetben diktátoroskodásról volna szó, pedig épen azt akarjuk, hogy a diktátoroskodásnak legyen vége. A dunamelléki államok népeinek a jövő békéje csak a dunamelléki államok népeinek közös akaratából létesített béke lehet. Mi ezt a közös akarati megnyilvánulást óhajtjuk, sürgetjük és kötelezőnek elfogadjuk. Azért tesszük ezt, mert Szent István óta hisszük, a szentistváni gondolat által létesített keresztény mivoltunknál fogva hisszük, hogy mi magyarok és csehek és románok és szerbek és horvátok és Isten tudja, még hányán és milyen elnevezésüek, hogy mi valamennyien testvérek vagyunk, Isten előtt egyformák és egyformán jogosultak a magunk boldogságát, a magunk nyelvéért, kultúrájáért, állami életéért a magunk becsületes módján folytatoott törtetésünkkel elérni. Nem kardcsörtetéssel, nem fenyegetéssel, nem a faji
